Egy tiroli gyöngyszem - Söll

Jó két éve csak szép élményekkel jöttünk innen haza. A festett homlokzatú házak (Lüftlmalerei), virágos utcák a Wilder Kaiser hegycsúcsokkal a jellegzetes tiroli kulissza.

Délelőtt fürödtünk egy erdei tónál és a délutánt Söll-nek szenteltük.

A kis település szimbóluma a Nap, ami aznap is sugárzott.

A települést megközelítő és üdvözlő körforgalom

A falucska nagy része a turizmusból él, főképp téli síparadicsom, de nyáron is sok a látogatója. Az utcák elragadóak, a tiszta virágos porták, a hegyek a háttérben, pont mint a képeskönyvekben.

 

Az egyik utcában az állomás mini változatát építették ki az előkertben.

Vízimalommal

A centrumban, egy dombtetőn áll a St. Peter és Paul barokk templom. Udvarában a helynek megfelelően jellegzetes kis temető. Érdemes itt is körülnézni. A templom melletti kis kápolna a világháborúkban elesetteknek állít emléket, amik ezt a települést sem kíméltek.

Erre is halad egy Szent Jakab zarándokút

Esküvői autó nagy csörömpöléssel haladt el a csendes utcákban.

Délután 16 órára egy utcai fesztivált hírdettek meg. Gasztronómia - zene - különböző országok, különböző kultúrák együtt. Írország, Szíria, Magyarország, egy afrikai ország maradtak meg bennem, a többiekre sajnos nem emlékszem. Utólag rákeresve semmit sem találtam az interneten róla. Kár.

Jóval 16 óra után érkeztünk és a készülődés igen lassúnak bizonyult. Az országok standjai álltak, de alig népesítették be őket.

A magyar stand

Beültünk a Postwirt kerthelységébe és vártunk.

“Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok…” Valahogy elveszett a lassú készülődés közepette.

Érkezettt egy autó, melyből magyar ruhások szálltak ki és bográcsokban hozták az előre elkészített magyarságokat.

Vártunk, de csak nem akaródzott igazi hangulat kerekedni. 

A kiépített színpadra zenészek hangszerekkel érkeztek. Az afrikai zene igen furcsán hangzott a tiroli kulisszával, de azonnal mozgásra serkentett mindenkit. Némi ízelítő, míg bírtam a kamerát mozdulatlanul tartani… :-)

 

Azt már sajnos nem tudtuk megvárni, hogy magyar zenészek is felléptek volna, nem is láttuk semmi jelét annak.

Söll felüdít és visszavár!

Söll, síparadicsom tavasszal

Útban Söll felé megálltunk egy röpke pihenőre a Hohe Brücke pihenőnél. Részletesen már írtam róla.

Hohe Brücke

Kufsteintől délre, mintegy 13 km-re található Söll, egy osztrák kedvelt síparadicsom. E pici turisztikai falucska is a tiszta, virágos utcáival bűvöl el első látásra. Nem véletlenül kapta meg tavaly az Entente Florale Europe (Európai Virágos Városok és Falvak versenye) címet. Ez alatt a cím alatt Nagyatád kapott 2006-ban kimagasló elismerést, míg Balatonfüred 2011-ben.

Először a hegyekbe kirándultunk, 769 m-ről indultunk és csak ámuldoztam a csodás környéktől. Kedvező napos 24 fokban hamar lekerült a kabát rólunk, a vizeskulacs a hátizsákból elő.

Erdei hölgymál

Ösztörűs veronika

Egy ház előtt az út szélén egy beagle aludt békésen, jöttünkre feltápászkodott és mintha parancsra, elindult velünk a túrára. Hol az utat mutatva, hol lemaradva (sok volt a dolga, jelölgetni kellett), de azért komótosan bandukolt velünk. Dickinek (Dagi) hívtuk csak, mert igen túltáplált volt, de nem volt rest a kirándulásra, és ezt plusz pontként írtuk a kontójára. Azon viccelődtünk a párommal, hogy biztos a turistákkal bejárja a környéket, hol oda - hol vissza…:-) Beszéltünk hozzá, de ő csak a saját feje után ment. Férjem meg is jegyezte, biztos nem ért németül… próbálkoztunk az osztrák dialektussal, több kevesebb sikerrel... Dicki medve módjára cammogott, de azért mindig a közelünkben maradt.

Dicki, az útitárs

Elérkeztünk egy hotelhez, ahonnan a kilátás pazar volt a szemközti hegyekre, az erdei hölgymál sárgított a gyermekláncfű helyett. Leültünk egy pardra és átadtuk magunkat az élménynek újdonsült társunkkal együtt…

Jött egy autó, letekert ablakon kiszólt a gazda Dickinek “ hát már megint elcsavarogtál, gyere, megyünk haza!” Dickit nem hatotta meg a kérés, maradt volna még velünk. A gazdasszonya kiszállt és kérlelte őkegyelmét, hogy fáradjon az autóhoz, ideje hazamenni. Nekünk meg elmesélte, hogy Dicki egy turista-kutya lett, mindenki kutyája, többször kell keresni és hazavinni. Komótosan az autóhoz tettyegett és némi rásegítéssel beszállt.

Mi pedig tovább élveztük a természet (néha az ember) adta szépségeket...

A közeli négy csillagos hotel maga a paradicsom, nemcsak a kilátás, hanem a sok apró részlet amire odafigyelnek a tulajdonosok… a szabadon álló kert, a pihenésre szánt hely a kaszálló tetején, most még szezon előtt lélek nélkül, pár percig csak az enyém volt... A Titkos kert című film jutott eszembe..

Orgonás híd

Akácos pergola

Süllyesztett tűzrakó

“Buták rohannak, okosok várnak, bölcsek a kertbe mennek”

“ Az illatok a virágok érzései”

“Akinek van egy kertje, a paradicsomban él”

 

Tyúkól

Visszafelé a Wilder Kaiser hegyek hívogattak, Söll falujában is szerettünk volna kicsit szétnézni.

Wilder Kaiser

Amikor elértünk az autónkhoz visszanéztem és Dickit láttam meg, amint utánunk jön. Észre sem vettük, hogy megint követ bennünket :-) Elbúcsúztam tőle, küldtem haza... Még az autóból visszanéztem, később ő is megfordult, cammogott haza.

Szervus Dicki!

Söll májusfája a főtéren

Megörültem egy táblának a falu közepén, ami a Szent Jakab út (El Camino) jele. Már második hete követem egy magyar pilger útját, aki május 1-én indult Budapestről a spanyol  Santiago de Compostela felé. Egyre jobban foglalkoztat a gondolat az út zarándoklásáról, ezért nagy érdeklődéssel olvasom az ő blogját is.

A fésűkagyló jele

Családi címer 1589-ből 

Egy virágüzlet

Szökőkút

Művészi alkotás (?)

Viszlát Söll!