Malcesine szimbóluma a csipkés falú vár, közvetlen a Garda-tó partján. Képe festényekre kívánkozik, sokakat megihletett már. Számomra is egy megunhatatlan, hálás fotótéma, reggeli napfényben a déli oldala, esti megvilágításban az északi része vagy egy hajóról a tó felől.
Egy hétköznapon felmásztam a legtetejére és megnéztem a várost, a tavat, a hegyeket odafentről. (Belépő 6,- Euro felnőtt 2017.)
 |
| Malcesine vára a lassan lemenő napfényben |
 |
| Reggeli fényben |
 |
| Parti fecskék körében |
Nagyon meleg volt, több tucat parti fecske repkedett és csivitelt a vár tornya körül. A fellocsolt sáros területeken gyűjtötték a fészek alapanyagát és/vagy oltották szomjukat.
Az első vár köveit a longobárdok tették le 568-ban, - azok a germán törzsek, melyek az 500-as évek elején a mai Budapest - Eger - Miskolc vonalat is uralták - de ezt lerombolták.
A frankok újat kezdtek és egy veronai fejedelmi család, a Scaligerik fejeztek be és birtokoltak több éven át. Ennek a családnak közvetlen a Garda-tónál öt ehhez hasonló kastélya látható ma is, de Észak-Olaszországban több mint negyven vár, várrom vagy bástya őrzi gazdagságuk nyomát.
Közvetlen a bejárat után balra áll a velencei palota, ahol egy múzeum tájékoztat a tó növény és állatvilágáról, némi geológiával egybe kötve. Korabeli tárgyak, könyvek, jegyzetek láthatók itt a kormányzottak idejéből. Mondanom sem kell, hogy a várban is mindenütt kavics-flaszter az aljzat. Nem díszes, de kavics! :-)
Az öt szögű vár harangtornyáig több meredek lépcső visz fel, közben a váregyüttes egyéb részein nézhetünk szét vagy épp kukkanthatunk le a meredek falak mentén a tóra. Találunk itt egy festmény kiállítást, az egykori lőportárolót mára Goethe szalonná alakítottak. A német költő is imádta Olaszországot, azon belül is a Garda-tavat. 1700-as évek végi olasz utazása során német kémnek vélték, amikor a vár tövében arról vázlatokat készített és ezért el is fogták. Itt jártának állít emléket róla egy kis kiállítás.
 |
| Goethe kiállítás bejárata |
Igyekeztem innen is körülnézni, pár fotót lőni, mert hamarosan láttam is a násznépet gyülekezni. Magamban mosolyogtam, ismét egy esküvőbe csöppentem, mint tavaly Andalúziában.
Szimpatikusnak találtam, hogy nem zárták le a várat még részben sem ez időre. Minden látogató sétálgatott, kíváncsian nézelődött, persze illőn félrehúzódva, hogy ne zavarják a szertartás menetét. A násznép angolul beszélt, és a külsejük is azt sejtette nem olaszok, se nem dél-tiroliak, bár az is lehet, hogy vegyesházasság volt. (Figyelem, szigorúan betartani, a dél-tiroliak nem olaszok. :-))
 |
| Kilátás a tó déli része felé |
 |
| Gyülekeznek a szertartásra |
Tízenöt perccel kettő előtt jártunk, volt egy negyed órám, hogy felérjek a toronyba és onnan figyelhessem a szertartást anélkül, hogy zavarnék.
A várfal egy rejtett zugában "Mária a gyermekkel" egy 14. századi falfestményen nagyon jó megmaradt állapotban látható.
 |
| Madonna con Bambino |
 |
| Harangtorony |
 |
| Festménykiállítás bejárata, ami nem nyerte el a tetszésem |
 |
| A vár védelmére, több méter hosszú |
A toronyban, ahol a harang is van, - óránként harangoznak és a negyedeket is jelzi - igen meredek lépcsők vezetnek fel, olykor szűkös járattal. A kilátás egyre remekebb volt, minél magasabban jártam.
Megkeresve a legjobb helyet, ahonnan az esküvőre leláttam, vártam a két órát, persze addigra már mások is feszülten erre figyeltek és a hőség idefenn csak fokozódott a szél ellenére is.
 |
| A vőlegény várakozóban |
 |
| Érkeznek a koszorúslányok |
 |
| A csók |
Az ünnepi percek után átadtam magam a torony és a környék romantikájának, a szép látványnak.
 |
| Kilátás a tó északi oldalára |
 |
| Gyönyörű a víz színe! |
 |
| Monte Baldo hegy, amit nem hagytunk ki mi sem |
A romantikus kulissza egyik fontos kelléke a várfalakat díszítő fecskefarkú párkányzat, ami jellegzetes a Scalligerik várainál. A tó déli részén álló talán még pompásabb vár Sirmione városában is hasonló és ott is állandó vendégek a parti fecskék. Vajon a már évszázadok óta itt repkedő fecskék formájáról jött e az ötlet hozzá?
Folyt. köv.
