"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. június 22., hétfő

Vad Balkán

Vad Balkán (Wilder Balkan) 2009., német nyelven:



Csodaszép természetfilm közeli és mégis ismeretlen vidékről, melyről egy osztrák operatőr, rendező és forgatókönyvíró Michael Schlamberger készített egy 43 perces filmet. A profibúvár, és pilóta filmrendező sokoldalúsága a felvételek minőségén, igényességén is látható. A film harmóniájához az országoknak megfelelő népzene ad tökéletes keretet.
"Tolkien, a Gyűrűk Ura rendezője színkulisszának használhatta volna a Balkán e térségét." Hangzik el a filmben többször is... és valóban. 
Végeláthatatlan erdők, mocsaras vidékek, szakadékok, hegyek, völgyek és a hozzá tartozó vadállatok a történelem rejtekéből kivillanó természeti szépségek, olykor érintetlen területek.
Durmitor (Montenegro) - az áthatolhatatlan őserdeivel, ahol az 50 m-es fenyők 500 évükkel sokat mesélhetnének, mint az itt élő farkasok, barna medvék és ragadozó madarak.
Tudtátok, hogy a Tara folyó mentén a meredek kanyon a 78 km hosszával és 1300 m mélységével a második helyen áll a világon a Grand-Canyon után? A Tara folyót türkizkék színe miatt “Európa könnyének” is hívják és ebben semmi túlzás nincs, pedig még csak felvételeken láttam. A folyó Durmitor Nemzeti parkon átfolyó részét 1977 óta az UNESCO világörökségének listájára is felvették.
Kopacki Rit (Horvátország) - Európa legnagyobb mocsaras területe több mint 260 faj madárfélével büszkélkedhet. Gyönyörű halászsasok vadásznak e vizeken. Sajnos a 90-es évek háborúi otthagyták nyomaikat aláaknázott területeikkel. Sokat felszedtek ugyan azóta, de még mindig találni egyet-egyet. Aki kirándulóként biztosra kíván menni, az kövesse a vaddisznók csapásait. A “trüffelorrúak” ugyanis kiszagolják és messziről kerülik az aknás területeket! Nem csodás a természet a benne élő állataival?
Tikves (Macedónia/Görögo.) - zord hegyei, kietlen tája is a ragadozó madarak világa, ezek közül is a fakókeselyűk színtere, csak a kitartóan harcias hollók űzhetik el őket táplálékuktól.
Skadersko Jezero (Montenegro-Albánia) - magyarul a Szkutari-tó a Balkán legnagyobb tava. 50 km-es hosszával és 15 km-es szélességével az 5 m vízszintkülönbséggel 50 szigetet mondhat magáénak. Szépsége vetekedik bármelyik alpesi tóval! A szigeteken kolostorok, várromok, egykori börtönépületek fedezhetők fel. Európa legnagyobb vizimadár-rezervátuma figyelhető itt meg. Romantikus tavirózsa-szőnyegek teszik még vonzóbbá az idilli környezetet.
Dobrudza (Bulgária) - sztyeppéi a lengedező búzamezőkkel akár a Gladiátor c. filmet juttat(hat)ja eszünkbe. A napraforótáblák, mint a pipacs és búzavirág mezők legnagyobb tájképfestőink tökéletes “modelljei” lehetnek/lehettek. Többszöri invázióban Indiából iderepülő pásztormadarak - egy seregély féle németül (Rosenstare) rózsaseregély, - ornitológiai szenzáció!
Duna delta (Románia) - a szúnyogok tengere, a Föld legnagyobb nádasa található itt. Több mint 4000 állatfaj és 1000 növényfajta honos a delta környékén. Az Arktisz költözőmadarai itt telelnek, Afrikából a pelikánok ide járnak. Énekeshattyúk, vadlibák és seregélyek serege érzi itt jól magát. A lemenő Nap fényében lila és rózsaszín háttérrel a seregélycsapatok ezrei/százezrei különös formációkat felvéve - irányt soha el nem vétve - adnak okot a gyönyörködésre, a csodálatra.
"Európa ismeretlen szépségei, olyan közel és mégis távol…"

(A rendező egy másik sokat ígérő filmje "Lipizzaner - Könige und Krieger"  című film, június 26-án a ServusTv adja közre az esti órákban. )

2015. június 19., péntek

Távol a hegyektől a szélmalmok közt

Az autópálya mentén kék, rózsaszín és fehér pillangósvirágúak, az erdei csillagfürt oldja az unalmas utak melleti suhanást. Nagymamám babvirágnak hívta, jól emlékszem rá.
Mintegy 700 km- re a hegyeinktől sík vidékre érkeztünk. Itt már nem olyan zöld minden, mint nálunk. Száraz füves rétek, olykor elsárgult búzamezők fogadtak. A mélázó csendbe a modern szélmalmok halk surrogása vitt némi monotóniát.


Sík vidék, amíg a szem ellát




Úgy tűnt itt minden egyszerre virágzik. Festői pipacsos-búzavirágos mezők mellett, nyílott a bodza, az akác, a hárs, a jázmin, a levendula, a pünkösdi rózsa.
Nem kirándulni mentünk, de egy reggelbe belecsempésztük  Neuruppin egy-egy pillanatát. A Berlintől 60-70 km-re húzódó Neuruppiner Land egy csendes környék, sok-sok tóval, madár- és növényvilággal.





Reggeli tollászkodás
 

Szárcsa bébi

A vízparton nyárfák, hársok magaslottak, a vízbe fűzfák bóbiskoltak.
 

A tó rengeteg lehetőséget ad a vizisportok kedvelőinek. Kajak, kenu, vitorlás sportklubbok mellett a turista is bőven válogathat az egy órástól az egésznapos hajókirándulásig. Sőt, amit legközelebb ki is próbálunk a zsilipes hajókázás. Amikor a hajót egy zsilipgarázsba vezetik, azt ott több méter magasra duzzasztják vagy épp apasztják és onnan áthajózhat a magasabb vagy épp alacsonyabb szinten levő tóra.








 Tóparti sétánkkor már messziről hivogatott egy magas, fényes-fémes építmény.


 
Ezüstösen csillogó Parzival
A nemesfém szobor egy lovagot Parzival-t ábrázolja egyik kezében szélmalommal, másikban  a túlélés szimbóluma Arche (bárka). A német művész Matthias Zágon Hohl-Stein üzenete a 17 m tó fölé magasló Parzival szoborral, a felismerés és visszatekintés szimbóluma, ebben az esetben a német példából okulásra...


Parzival (Parsifal) odahaza a zenekedvelőknek Richard Wagner háromfelvonásos művéből ismerősen csenghet. Wagner a középkori  költő Wolfram von Eschenbach eposzából merített, a hőst Parzival-t tőle “kölcsönözte”. A verses regény keletkezése a 13. századra tehető.

Neuruppin a középkorban Észak-Németország legnagyobb városai közé tartozott. A történelem során a város többször leégett és újjáépült. Ami a középkorból megmaradt a St. Trinitatis teplom (1246) két kápolna, egy egykori kórház és a város falai nyomokban. Ami azonnal feltűnt az egészen más építkezési stílus. Az épületek többnyire vörös klinkertéglából épültek, egyedi hangulatot adva a városnak.




 

Szerelem-lakatok fája




Egykori tejgazdaság épülete, ma irodaház
Sok a macskaköves út és a fasoros sétányok.
 


Dolmányos varjú
A város egy híres szülötte a német író, újságíró, színházi kritikus Theodor Fontane.



“Nem igazán ismerjük magunkat, egy éjszaka alatt mássá leszünk, jobbá vagy rosszabbá ” Theodor Fontane
 


Fontane termálfürdő



 




Kering egy-két misztikus legenda is a város körül. Anno egy vallásos nőt megöltek és ő visszajár kísérteni csütörtökönként az óváros egy épületébe éjjelente 23:21-kor hallani a sikongatását. Egy másik legenda szintén egy nőhöz fűződik (no ná!), akit házasságtörés miatt élve befalaztak. Egy eredeti városfal egy darabjában egy templomkert tövében (hol másutt?) látható egy nő képe. Brrrrr…
Ez a bejegyzés mint egy előétel legyen most, a főétel picit várat még magára, már most látom, hogy változatos lesz!