"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. szeptember 27., vasárnap

Gesztenye koppan, jönnek a tehenek és mi gombócozunk

“Ijesztő, ahogy ezek a faóriások lassan haldokolni kezdenek, tegnap reggel még a koronájuk csúcsán volt észrevehető egy kis vörösség, ma már az egész fát átlengi valami rőt szín, mintha bengáli tűz égne a lombjai között. Az ember alázatot tanul a gigászok türelmétől, ahogy ezek a gesztenyék és platánok az őszt elviselik: moccanás nélkül, egy helyben állnak, s reggelre, mint egy sárga tócsa áll a lábuk körül az éjjel lehullott avar.
A növények magánya rettenetes, százszorosa az emberének, és magányos haláluk ezerszer olyan szánalomra méltó. Minden bajunk, gondunk eltörpül itt e fák alatt.” Örkény István

A napokban hallottam egy útifilmben, hogy Korzikán a (szelíd) gesztenyefát kenyérfának is hívják. Régen - meg újabban ismét - e gesztenyéből késztettek lisztet, amiből aztán a kenyér is készült.

Akik gyűjtik a gesztenyét, már biztosan felfigyeltek rá, hogy egész biztos akad a gesztenyék között legalább egy, amelyiknek a rajzolata egy szivet formáz… :-)



A múlt hétvége annyi programmal hivogatott mindenfelé... 
Megkezdődött az idei Oktoberfest, a tiroli gombócfesztivál - amiről már évek óta nem maradhatunk le - és vele egyúttal a tehenek lehajtása a hegyekből a falvakba, mely mindig ünnepélyes keretek között zajlik.
Hangos kolompszóval érkeznek, a tehenek színes fejdíszeikre a gazdák már hetekkel előtte készülnek. Fonják, díszítik teheneiket. E több mint 400 éves hagyomány ma az internet segítségével könnyebben nyomonkövethető, hol mikorra tervezik.
Tirolban, Sankt Johannba igyekezve a gombócfesztiválra sikerült lencsevégre kapnom e színes-zajos pillanatokból.




Röviden e szokásról:
A marhák mellett lovak, birkák és kecskék is fenn tartózkodnak az alpesi legelőkön minden év júniusától szeptemberéig. Viszont én csak teheneket láttam díszes pompában masírozni. Szeptemberben kerül sor erre az évzáró eseményre - felkészülve a télre - a falvakban.
A lejövetel előtti este utoljára megfejik a kérődzőket és felkészítik a szerencsés menetre. Térségenként változik a díszítés. Van ahol a fejdíszek színes szalagok, fonatok, virágkoszorúk. Örökzöldek kerülnek bele gyógynövény és/vagy alpesi virágokkal "fűszerezve". Vannak szokások, ahol apró figurákat, kereszteket, szent képeket is felhasználnak. De a kolompok mindenütt jelen vannak a rossz szellemek elűzésére. Ha valamelyik családban az évben szerencsétlenség, halál történt akár el is maradhat a pompőz menet vagy fekete díszítés jelzi azt.

Az idei 34. gombócfesztivál semmiben sem különbözött az előzőektől. Belépő (4,00 Eu 2015.) megváltása után mindenki megkapja az azévi kitűzőjét és kezdődhetett a mulatság. A megterített asztalok már telítve voltak. A sátrak előtt hosszú sorokban várakoztak az éhes, szomjas látogatók. Részletes leírást már korábban itt olvashattatok. A gombócok ízei még mindig kitűnőek, a zene, a hangulat sem hagyott alább. Nálam még mindig a sárgabarackos gombóc viszi a primet. :-)

2015. szeptember 20., vasárnap

Zsombékos kirándulás Grassau körül

A Chiemsee déli része és Grassau település között egy zsombékos természetvédelmi terület fekszik. Egy körtúrával benéztünk a faluba, át az egykori lápos vidéken a só- és tőzegmúzeumig, majd az erdőn át vissza Grassauba.
A település csendes tiszta utcácskái elbűvölőek, minden gondozott, virágos.

Grassau települése

Ahogy ez lenni szokott, a falu közepén a főtéren, ahol a templom áll… Áll ott egy kút, a bajor királynak II. Ludwignak állítva emléket. Ott áll a település májusfája szépen kimunkálva rajta a különböző mesterségek, a templom és ott áll a legnagyobb fogadó is, a “Gasthof zur Post”
Szinte minden harmadik településnek van egy ilyen nevű fogadója, többnyire a központban. Minden bizonnyal a postakocsis járatok idejéből maradt vissza.
 

Májusfa
"Gasthof zur Post"

II. Ludwig kút








 
Tányérnyi nagyságú dália
Angyaltrombita
A templom és a mai turistainformáció közötti téren egykor itt hajtottak végre bírósági nyílt tárgyalásokat a szabad ég alatt. Vádlottak padja, pellengérre állítás, szégyenoszlop mind itt működött a 13. század végétől a 18. század végéig az Achen-völgy környékén élőknek. Sőt, kissé távolabb egy akasztófa is állt, az azonnali ítéletvégrehajtásokhoz. Évente egyszer itt olvasták fel a kb. 50 oldalas törvénykönyvet. Aki nem volt jelen, büntetésre számíthatott.
Milyen jó, hogy mára barátságosabb a település!

 


 A templom bejáratával szemben egy kőre lettem figyelmes és mellette a táblára.

 

Büntetőkőnek vagy halálkőnek is hívják. Most láttam ilyet először élőben. A tábla szerint anno egy tisztviselő agyonütött egy sörfőzőszolgát.
Ezek az olykor kereszt formájú kövek egész Németországban elterjedtek. Más formájúak, különböző nagyságúak voltak, felirattal, mintával akár. A középkorra volt jellemző, az eset emlékére a helyszínen állították.

A több mint 1000 éves templom oldalában híres emberek emlék-sírköveinek felirata látható. Háborús hősök, orvos, rézműves mester.




Bekukkantva a templomba a hihetetlen díszes belső engem inkább nyomatszott, mint megnyugatatott. Nem is időztem sokat. Egy falfestmény renovált darabja tetszett meg.

Rózsás boltív


Falfestmény
 A házak között vezetett a panorámaút a természetvédelmi terület rétjeire, mely dél-kelet Bajorország legnagyobb zsombékosa.






Útközben egy fafaragó nagy szobrait is megcsodálhatja és meg is veheti az erre járó.
 


Grassau kis patakja mutatta az utat a láposon át. A föld ugyan puha volt, de nem vizes, ha le is tértünk az útról jól lehetett haladni anélkül, hogy beázott volna a cipő.


Vizimenták minden mennyiségben

A vizimentánál már csak a bíbor nebáncsvirág volt több. Itt a patak partján alacsonyabb növésűek, mint az erdőkben. Ott eléri sokszor a 2 métert is.
 

Bíbor nebáncsvirág
Az egyik épp kiszáradt patakérben egy cicó nyújtózott el kényelmesen, hűsítette magát.



Boglárka lepke

Kányabangita

Csipkebogyó




Kecskerágó
Szőrös kenderkefű
Egy elhagyott kertben a színek kavalkádja fogadott, a kerítés már rég kidőlt vagy a növények benőtték, a színek megragadtak...







A községet már elhagyva felvillant a technikai, só- és tőzegmúzeum. Arra tartottunk.



A só- és tőzegmúzeumban annak keletkezéséről, felhasználásáról lehet részleteket megtudni. Az itt élő növény- és állatvilág összetételét ismerhetjük meg. Mi most eltekintettünk ettől, mert a mozgáson volt a hangsúly.

Só- és tőzegmúzeum
A technikai múzeumban látható az 1800-as évektől működő pumpa, aminek segítségével juttatták fel a természetes sós vizet a hegyre. Az itteni vizipumpa egészen 1958-ig dolgozott és része volt a Bad Reichenhallból való vízelvezetésnek Rosenheimig.




Fellépcsőztünk a legfelső állomáshoz is. Erős dohos, vizes szag vett mindent körül. Egykori vasvezeték maradványa látható a boltíves, gerendás épületben. A vezetéken a só, a korrózió hagyta a nyomát.





Az út, ahonnan jöttünk
Az erdő mögött a Chiemsee
Ebben a magasságban a lankákon már nyílt az őszi kikerics.

Őszi kikerics
Innen az erdőn át kerülővel tértünk vissza a községbe.

Támogatva
Sédkender

Pici erdei tó
Épphogy csordogáló vízesés
Látkép a településre