"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Merano. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Merano. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 14., hétfő

Hazafelé

Reggelente futás után vagy esténként naplemente előtt sokáig elfigyeltük a szörfösöket a tavon. Szörfözni hasonló, mint az életben helytállni. Fel kell állni a deszkára, mert különben csak állunk a vízben és nem haladunk. Ha felálltunk megfelelő szélirányba kell tennünk, hogy legyen hajtómű, erősnek kell lennünk, hogy meg tudjuk tartani. Persze a szél ereje és iránya mindig változik, leeshetünk. Sebaj, újra fel kell állnunk, megtartani és száguldani a hullámokon előre...




Mintegy 25 km-re hazafelé a Garda-tótól van egy pici tavacska Lago di Toblino. Minden egyes alkalommal elsuhantunk mellette, de megállni most először volt időnk. A tó egy félszigetén áll egy kis romantikus kastély.
A 12. századi épület állítólag egy szigeten épült, de ahogy csökkent a tó vízszintje így az “átkerült” egy félszigetre.
A bejárathoz vezető út is fecskefarkú párkányozott fallal vezet, ahogy a Scaligerik várain már megtapasztaltuk a Garda-tó körül.




Toblino-tó



A kastély udvarából kanyargó emelkedőn át visz az út fel a 20 m-es toronyhoz. Egy zöld szőnyeg és némi díszítés hívogatott, talán esküvő volt vagy arra készültek.







A kastély sajnos nem látogatható, csak bizonyos alkalmakra nyitják meg, rendeznek kiállításokat. Olvastam sok legenda, tiltott szerelmek lengik körül egykori történeteit... A külső falakon érdekes rajzolatok, belül egy 3. századi írás bizonyítja a vár egy templom romjaira épült.
Aznap nekünk nem volt szerencsénk betekinteni, pedig szívesen tettem volna! Körülnéztünk hát az udvaron, melynek egy része lekerített, így ott nem sok látnivaló kecsegtetett. Viszont felfedeztem egy régi masinát, egész jó állapotban, egy szecskavágót.






Illatos fák
Szegényes tavacska
Toblino-tó

A kastély egy oldalsó épületében éttermet alakítottak ki terasszal, mely a tóra néz. Egy frissítőre mi is megpihentünk és hát hová is ülhettünk le, mint a 11-es asztalhoz. :-) 
Vízimadarakat figyelhetünk meg a napernyős asztalok mellől.



Csend és nyugalom

Talán szürke gémek röpködtek ide-oda a túlparton


Szépséges búbos kemence az étteremben

Hazafelé Merano felé tettünk egy kitérőt, a Passer-folyó mentén egy újabb pihenőt iktattunk be és meglátogattuk Sissit is. 
Bolzano mellett elsuhanva sóváran néztem fel Messner egyik vár-múzeumára, ez a látogatás még mindig előttünk áll.



Merano virágos sétányai

Passer
Ilyen meleg volt :-)

Aztán ez a meleg fogadott idehaza bennünket is. Vége a Garda-tekergéseknek, de csak egy időre. :-)

2016. szeptember 4., vasárnap

Merano botanikus kertje 2.

Tavaly, jó egy éve augusztusban jártam először ezen a varázslatos helyen. Most úgy adódott, hogy a meg nem nézett részeket pótolhattam és összehasonlíthattam a változásokat vagy felismerhettem a hasonlóságokat.
Merano szépségéről is írtam már, aznap viszont a botanikus kert, Trauttmansdorff volt a célunk.

Az első szembetűnő különbség a felüljáróhíd, más színekben pompázott, mint tavaly. Akkor piros muskátlik övezték jobbról balról, most szolídabb színek vezettek be a kertbe. 




A bejáratnál szintén a hatalmas cserepes különböző színű plumériák (frangipánik) fogadtak.



Illatos plumériák



A liliomok már elnyílóban tavalyhoz képest. Az utolsó példányokat tudtam az idén fotózni.





Az üvegházi növényeket, főleg az orchideákat ismét meg kellett nézni és természetesen láttam számomra újdonságokat.

Egy indiából eredő magnóliaféle épp akkor nyílt. Még sosem láttam ezt a fajtát, enyhe illata is volt.

Michelia champaca
A rücskös törzsű vörös selymesgyapotfa sajnos virágát nem mutatta, pedig a lángvörös virágfejek biztos elragadóak lehetnek. Ennek a távol-keleti fának a megszárított virágait fűszerként és a népi gyógyászatban is használják.

Vörös selymesgyapotfa

A papaya már érőben
A számomra megunhatatlan sokféle és sokszínű orchideák.












  
Mint tavaly, idén is kígyózott le-/felfelé a hegyoldalról
Egy bokor tele volt megannyi rózsaszín pattogatott kukorica-virágokkal. Igen hasonlított a felénk is gyakori kecskerágóhoz. Idehaza beazonosítva igazam is lett, ez bizony egy kecskerágóféle.

Egy kecskerágóféle

Tamarillo vagy tojásgyümölcs
Óriás mályvák



Selyemmályva
Hibiszkusz
Mandevilla
A pálmák rostja mint szabályosan szőtt szövet.



A meredek hegyoldal hortenziás része következett. A pompáról már lemaradtunk, az utózönge maradt és még így is bájos volt.
Hortenziák


Idén arra a kilátóra mentünk fel, amit tavaly kihagytunk. A felhőbe burkolódzott hegyek, a szőlős kertek, az üvegházak, a szerpentínes hegyoldal és virágfoltok tárultak elénk. A kilátó pici tornyában néhány kósza, de szép színes papagáj szomorkodott.



Szőlős hegyoldalak





A kilátó alatti majd függőleges hegyoldalakat alpinista kertészek művelik kibiztosítva. Az oldalt befedik nedvességet tartó anyaggal, melyekbe lyukakat vágnak és oda ültetik a különböző növényeket. Munka-sport és talán hobbi egyben.




A nap elején még nem volt nagy meleg, a reggeli öntözéstől a vízcseppek sok helyen láthatóak voltak, gyöngyökként díszítették a virágfejeket.

Egy gránátalma szépséges rózsája
és annak termése 
Usszuri körte
Ha  másról nem, de a gyomrunk korgásából érzékeltük az időt és az egykori kastély épületében müködő étterem több mint kézenfekvő volt. Tágas teraszáról ebéd közben is a táj szépségében lehet gyönyörködni.




Az épületben egy turizmus múzeumot is kialakítottak az elmúlt 200 év Alpok turizmusát gyűjtötték össze, modellek, szobrok, filmek, hangok segítségvel röpítenek vissza és el azokba az időkbe. Főszereplő Erzsébet királyné, aki sokszor töltötte itt is idejét.

Sissi

A kastély kápolnája


Bennünket várt a kert többi érdekessége. Tavaly ilyenkor pár héttel korábban már narancsosan értek a maracuják, az idén még zölden csüggtek alá.

Maracuja



Citromos illatú pálmaliliom
Kavicskert
Árnyas, virágos sétányok

Lugasok
A kép, a pillanat, amitől nem tudok szabadulni
 A kaktuszok és pozsgások között is szétnéztünk és ekkor már a levegő hőmérséklete is illett a birodalomhoz.





Ezt hívják anyós-puffnak :-)




Jó volt átsétálni az árnyas szőlőlugasok alá...



Már pompáznak az őszirózsafélék

Megérkeztünk a kert legnagyobb tavához, a tavirózsák világába. Sokan etették az aranyhalakat, akik igen jó húsban voltak, kapitális példányok is úszkáltak közöttük.


 




Csodálatos lótusz






Végül elértük a kert hazai részét, a tiroli kultúra területét. Az ősz küszöbén egy fantasztikus dália-tenger fogadott. A formák és színek alig engedtek továbbhaladni.



 












Következett egy kisállat-zoo érdekes kis lakókkal.




Térképbogarászás közben tűnt fel, hogy magyar racka juhok is vannak a kertben. Nos, addig nem mehetünk haza, míg őket is meg nem néztük!



Ekkor már nagyon meleg volt, szegény bundások az akolban pihegtek.

A közelben van egy szemléletes ásványgyűjtemény kiállítás.




Egy újabb tavacska
Ötletes és inspiráló hangszer kicsiknek-nagyoknak. Rudakon, - melyek alul gumis rögzítéssel egy kör alakban sorakoztak - tetejükön csengők, láncok. Köztük bújkálással, azok mozgatásával zenét lehet “csinálni”.




Óriás méhkaptár
Belül
Legbelül
 A kijárat felé már messziről hívogatott napsárga színe egy napraforgóval beültetett hegyoldalnak. A búcsúzó nyár mit ér napraforgók nélkül..?


Érdekes kettős - napraforgó és gyertyatuja



Utolsó pillantás a völgyre, a közeli hegyekre
A Trauttmansdorff visszavár!
(A fotók augusztus 19-én készültek.)