"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. február 22., szerda

Flamingó a bajor vadonban

Igen, igen jól olvasod kedves Olvasó, nem elírás. Élnek flamingók itt Közép-Európa “vadonjában” is. Sokaknak hihetetlenül hangzik, emlékszem én is csodálkozva olvastam az online újságcikket épp két éve, miszerint sétálók szabadon planktonozó flamingókat kaptak lencsevégre a bajor Chiemsee-ben. Többen támadták is az újságot, fake, photoshop és egyéb sárdobálásokat kaptak a hitetlen olvasóktól.

A puding próbája, ha megeszik - úgy én is személyesen szerettem volna erről meggyőződni, noha én nem kételkedtem. Két éve - mióta olvastam róla - próbáltuk becserkészni és személyesen is megfigyelni a rózsaszín tollas különlegességeket itt a közelünkben. Mindeddig sikertelenül. Olykor-olykor láttam fotókat, mesélték, hogy itt meg ott mutatkozott a kis öt tagú csapat, de mire mentünk ők már másutt voltak. Türelmes ember vagyok, tudom, hogy minden csoda megtalál, aminek meg kell engem találnia.

A napokban ismét sűrűsödtek a madár-jelentések, hétvégére napos időt ígértek, a tó vize viszonylag sekély volt, hozzá szépséges tükrös - minden adott volt a “flamingó-vadászathoz.”



Sokan jártak Seebrucknál, a víz nagy vonzerő. Ahogy jöttek a tókedvelők úgy sokasodtak a sirályok, szárcsák, tőkés récék és hattyúk a partra. Ugyan a tó körül mindenütt táblákon kérik a látogatókat, hogy a vízimadarakat ne etessék, de ez a tömeget egyáltalán nem érdekli. Ha tudnák, hogy mennyit ártanak az emberi táplálékkal biztos nem tennék.









Nézelődtünk, de flamingót bizony egyet sem láttunk. Egy négy fős család komoly technikával felszerelkezve (fényképezőgép állványon, drón) megfelelő megyfigyelőknek bizonyultak, náluk rákérdeztem a mediterrán madarakra. "Sajnos ma még nem látták őket". Ebből a mondatból a szó “még”, mint egy hirtelen felgyulladó izzó villant fel bennem. Akkor ebből még flamingó is lehet!

Sekély, kavicsos tópart

Néhol jéghártyák

Már talán egy óra is eltelt míg ide-oda bóklásztunk, de a hosszúlábúak bizony szabadnaposnak tűntek. Azt gondoltuk tovább autózunk a következő partszakaszig, hátha ott nagyobb szerencsénk lesz. Mentünk volna a parkolóhoz, mikor egy hang azt suttogta nekem még egy kicsit üljünk le egy padra.


A padon ülve, arcunkat a nappal süttetve kisördögi gondolatok cikáztak át a fejemen; “már megint nem látjuk, nincs szerencsénk ma sem, pedig mióta készülök rájuk”… és abban a pillanatban megláttam. Felkiáltottam: “Ott van egy!”
Izgatott gyerekekként rohantunk a partra, egész a víz széléig, hogy jól láthassuk a jó 20 méter távolban elvesző, a többi vízimadár közt a zavarosban halászó rózsaszín tollút.

Ez bizony egy flamingó

Elárulom, nem adta magát olyan könnyen felfedni vagy csak óriási éhségét képtelen volt csillapítani. Különleges szűrőnyelvével mint egy porszívó - ebben az esetben vízszívó - szinte csak a víz alatt pásztázott. Körbe-körbe, mint egy ringlispil a saját tengelye körül. Csak apró szüneteket tartva dugta ki fejét a vízből.




Legfőbb bizonyíték a havas Wendelstein a háttérben, a tóban pedig a flamingó

Minden kétséget kizárva a dolog valós, akár télvíz idején. De, hogy lehetséges ez?
Vannak bizonyos flamingó fajták (chilei, rózsaszín) melyek Európában, Hollandiában és a holland határ közeli német lápos, mocsaras vidéken élnek és költenek.
Na, de hogy kerültek ide, a mi jó öreg kontinensünkre? Mert ugye nem a gólyákkal. Nos, emberek hozták őket a mi földrészünkre és ők szabadon elrepültek keresve maguknak egy megfelelő(bb) életteret.

A mi flamingóink Salzburgból érkeztek és úgy tűnik az évek alatt a Chiemsee nekik is elnyerte a tetszésüket. Nem tudom ugyan az öt tagú csapat többi példánya hol van, de én ennek az egynek is úgy örültem!





Sokáig örömködtem, fotóztam de ő nagyon elfoglaltan ki sem jött a vízből. Szerettem volna szép hosszú lábát, a teljes madarat fotózni. Hosszabb idő után sem volt esélyünk. Gondoltuk átnézünk Chieming partjaihoz is és a visszaúton még egyszer meglátogatjuk őkelmét. Chiemingről a következő bejegyzésben lesz szó.

''Nem kell tudnod, mik várnak rád. Legigazabb lényed vezet és bárhová irányít, ott van dolgod!''  Richard Bach

Késő délutánra felhők érkeztek, eltakarva a napot, amiáltal szép rózsaszínes színeket kölcsönözve a tónak és környékének. Mi is épp ekkor érkeztünk vissza a flamingóhoz. És lám csodát, közelebb jött a parthoz - mintha csak erre a hozzá illő színorgiára várt volna!







:-)


Vigyázz magadra flamingó, örülünk, hogy jelenléteddel gazdagítod a tavat!

26 megjegyzés:

  1. Ó! Milyen gyönyörű!!!!!És süt a nap!!!!

    VálaszTörlés
  2. Ez hihetetlen! :O :) az volt az első gondolatom, hogy nem fagy be a feneke, hisz az emberben úgy él, teljesen trópusi madár. Ezek szerint alkalmazkodott a klímához és így is jól érzi magát.
    Mindenesetre gyönyörű fotókat készítettél róla, nagyon-nagyon tetszik a szinte alig fodrozódó víztükör körülötte.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, nem fagy be a ... :-) Azt gondolom, ez is a klímaváltozás egy okozata. Már itt sincs olyan hideg tél, mint korábban és ezek a madarak is képesek a túlélésért változni.
      Köszi Orsi!

      Törlés
  3. Hát csak ámulok és bámulok a meglepetéstől.
    Még nyáron el is tudnám képzelni, de hogy télen nem fagy bele a lába a vízbe???
    Nagyon szépen el tudtad kapni, szerencséd volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihetetlen és mégis valós. Gondolhatod, hogy már rég készültem a találkozásra vele. :-)
      Persze, az lett volna az igazi, ha akkor jön közelebb a parthoz, amikor a nap szépen megvilágítja a tollazatát, de így is örültem, hogy végre láttam.

      Törlés
  4. http://www.haziallat.hu/madar/disztyukok/flamingo-rozsaszin-madar/3631/
    Elolvasásra ajánlom ezt a cikket, sok mindent meg lehet tudni a flamingókról.
    Pl: Ausztrália és Antarktisz kivételével minden kontinensen élnek. Európában a rózsás flamingó fordul elő...
    ...szürke vagy fehér tollazattal születnek, de egy-három éven belül a színük rózsaszínűvé változik át.
    Ezeket én se tudtam, csak most olvastam utána....
    Ettől függetlenül kicsit irigykedem, mert olyasvalami érzés lehetett ez, mint anno az én "sasom" - és az életre-szóló élmény marad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a linket! Már olvastam, mag anno 2 éva, amikor az újság írt róluk, hogy itt élnek a tóban. Azóta tudom, hogy Európában is költenek. Előtte én sem tudtam és még sokan most sem tudják, hisz nem olyan szokványos.
      Salami sasos téma deren, de nem emlékszem mi volt az.

      Törlés
  5. Azok az utolsó fotók nagyon megérték a várakozást. Érdekes a megjelenése, de annyira változik az éghajlat, ők is alkalmazkodnak. Sokak örömére.

    VálaszTörlés
  6. Micsoda élmény!!!:) Óriási! Mint bolond fotós, megértelek, hogy kiböjtölted, én is ott álltam volna egész nap, hogy meglássam!:) Gyönyörűségesek a színei. De jó, hogy Európában is van! Na, meg hogy ezt most tudjuk tőled! ;) Köszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-D így-így.
      Engem is a színei varázsoltak el Tiff.

      Törlés
  7. Hű a mindenit, micsoda kaland! A címet látva kíváncsi voltam miről szól majd az írásod, csak azt nem gondoltam, hogy valóban flamingóról lesz benne szó :D Örülök, hogy kitartottál és a végén sikerrel jártál! De hisz erről már "beszélgettünk" korábban is :) Gyönyörű a tollazata és a színe. Nem utolsó sorban kiemelném a délutáni felhős fotódat is, elképesztően szépek a fények, a színek és a magasabban lévő elmosódott felhők. Kedvet csináltál egy kis flamingózáshoz, kreálok mindjárt én is egy posztot :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-D "Arra" a képre még mindig várok. Hiába, egy flamingó hálásabb alany, mint egy mókus. A fényekkel itt gyakran van szerencsém, a táj adott, vétek lenne kihagyni.
      Köszönöm Miklós! Megyek és nézem is mit kreáltál. :-)

      Törlés
  8. Ó, micsoda szerencsétek volt! Nemhiába mondják, hogy türelem rózsát terem! Neked rózsás flamingó lett a jutalmad, ráadásul egy csodás példány! Nem tudok betelni a 16. és a 25. kép nézegetésével! Micsoda gyönyörűség!
    Nagyon szeretem én is a flamingókat, de eddig még csak állatkertben láttam őket. A bakancslistámon szerepel a djerbai flamingó sziget meglátogatása, de ahhoz is szerencse kell.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Mancoka, rózsás flamingó - ez jó, tetszik. :-)
      A türelem mindig meghozza gyümölcsét vagy flamingóját. :-D Te is megkapod egyszer!

      Törlés
  9. Mi Olaszországban a Pó-deltában láttunk flamingókat. Nekünk nem volt ekkora szerencsénk, mert az idő is nagyon ködös volt, és messze is voltak tőlünk.
    Nagyon szép képeket sikerült készítened! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, igen az időjárás/fények sokat tud hozzáadni. :-)

      Törlés
  10. Micsoda csoda! Elképesztően szépek a fotók, különösen az utolsók. Nekem is ismerős az, hogy bosszankodom amiatt, hogy valami miért nem jön már össze, és pont akkor sikerül :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Elvira :-)
      Ast nem montanem, hogy bosszankodtam, inkább vágytam, sóvárogtam, mert tudtam, hogy mások már látták "csak" én nem. De "kérjétek és megadatik" alapon ezennel összejött. :-)
      Szerintem nagyobb is az öröm, ha hosszabb ideje várunk valamire, mintha azonnal megkapnánk. Én így élem meg.

      Törlés
  11. Szuper, hogy összejött a fényképezés. A Chiemseeről nekem mindig Ötvös Csöpi jut eszembe :) Hihetetlen, hogy élnek arrafelé flamingók.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. J, Ötvös Csöpi, de miért? A Balatonnal azonosítod a Chiemsee-t vagy mert egy részben szerpet játszott a tó? :-)

      Törlés
    2. A Hamis a babában volt egy jelenet, vitorlásverseny zajlott a Chiemsee-n, Csöpi bácsi legjobb magyarként a 37. helyen végzett. :)
      Mindegy, hogy éjjel vagy nappal haladunk el a tó mellett, a "Hajrá Csöpi!" biztosan elhangzik az autóban. Nagyon szeretjük.

      Törlés
    3. Igen, emlékszem erre a részre is. "Hajrá Csöpi!" :-D

      Törlés
  12. Nahát! teljesült a kívánságod!! :-)

    VálaszTörlés