"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. október 26., szerda

Szardíniai lábnyomok 4.

Az észak-nyugati félsziget legszélén fekszik egy gyöngyszemnyi tengerpart, La Pelosa Beach. (Újdonsült ismerőseink James Bond Beach-ként hallottak róla, bár ennek semmi nyomát sem találtuk ott.)
Szerencsénkre októberben szinte érintetlenül várt ránk, csak néhányan keresték fel az itteni tengerpartot rajtunk kívül, volt idő és tér megnézni, megérinteni, elidőzni rajta. 
A félsziget sziklás hegyoldalán sorakozó elegánsabbnál elegánsabb nyaralók arra engednek következtetni, hogy főszezonban a tengerpart telítve lehet.

La Pelosa

Erős szél fújt, habosan csapódtak a hullámok a szikláknak. A félsziget mellett egy kis zátonyon a magányos bástya látványa minden művész ihletét beindítja.


Gyönyörű tengerpart, meggyűrődött homoksziklák, hol redős majd csíkos, hol formás legömbölyített majd lyukacsos. A pirit szemcsék ezüstösen csillogtak a napfényben. Durva szemcsés homokos, apró kagylós, csigás, fehér porcukros homokkal váltakozva. Ennek megfelelően a tenger színe ehhez illő változatos, sokszínű kék. Ezen a néhány négyzetméteren annyi változatosság és szépség együtt, alig telt be vele a szemem. Csodás hely!








Kagyló és csigaház gyüjtögetők




















 
Sirályok érkeztek és egész közel engedtek magukhoz, ellenben a dolmányos varjakkal, ők óvatosabbak voltak.
Boróka bokrok próbálták megfékezni a szelet a parton, áradt cédrusos illatuk.







Egy étterem teraszán hallgattuk a tengert, a szelet.