"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. október 18., kedd

Szardíniai lábnyomok 2.

A Capo Caccia 110 m-es sziklafalának aljában rejtőző Neptun barlang mészköves formátumai bennünket nagyon emlékeztettek a postojnai cseppkőbarlang formátumaira. Különbség, ez a barlang sokkal rövidebb, 4 km hosszú, és abból is csak pár száz méter látogatható utat gyalogosan lehet bejárni, csoportos vezetés működik. A tengerszint alatt egy méterre található barlang egyik-másik cseppköve mai is aktívan épül. 120 m-es sós tava összeköttetésben van a tengerrel. Reméltem, hogy a barlangi tóban élőlényre is bukkanok, de a sok bedobott pénzen kívül mást nem láttunk.
A természet alkotta formák beindítják a fantáziát, mesefigurák, fenyőfák, búbos kemencék, függönyök és még egyéb jellegzetes alakzatok vélhetőek fel bennük, a fantáziánk szabadon szárnyalhat.





















Visszaérve a barlangból nekivágtunk a magas szikla oldalán kiépített lépcsősornak, ahol reméltem a világítótorony megtekintését, ami sajnos egy elzárt katonai területen fekszik.
Előttünk haladt egy kis család, a kislány (8-9 év körüli) képes volt a lépcsőfokokat számolni. A 658 fok fel és le sokakat elriaszt. Fogalmuk sem lehet, mely látványt mulasztják el, ha kihagyják...







Alattunk a meredek mélység és a tenger


A napsütötte sziklák oldalában egy szívós hagymás növény gömbölyű virágzatai bólógattak a szélben, kismadár pihent meg egy kiálló kövön, odafenn fecskék cikáztak a levegőben.






Mindjárt fent leszünk




A Capo Caccia szikláinak tetején a lezárt terület mellett egy parkoló a szárazföldön érkező látogatóknak és egy kis kávézó/étterem kies kilátással. Megkóstoltuk a szardíniai sört és gyönyörködtünk a kilátásban.





Leballagtunk a lépcsőkön és a barlang bejárata előtt vártuk a hajónkat, ami visszavitt Alghero kikötőjébe. (Felnőtt hajójegy a Neptun barlanghoz és vissza: 15,- Euro)


Gyönyörködtem a tenger kékjében, a hullámok habjában. Ilyen sötét kéknek talán még sosem láttam.


Viszlát Capo Caccia!

A visszafelé úton a tengert pásztázva a szerencse a hajónk mellé szegeződött egy delfin személyében. Csak pár másodperc volt míg láttuk és eltűnk a szemünk elől. 
Sikerült, láttam a tengerben szabadon úszó delfint!

14 megjegyzés:

  1. Hát érdemes volt felmászni, annyi bizonyos! Szinte tinta színű a tenger. Az árnyékotok a korláttal a sziklán annyira ötletes! :-)
    A 33. képen mik azok a szikla falán, tán madarak?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tinta kék. :-)
      Az árnyékos fotó egy szándékos, mi is rajta vagyunk és mégsem látszunk. :-)
      A 33. képnél egész pontosan rád gondoltam. Nem madarak az biztos, azt hittem te majd megmondod. Úgy nézem a sziklába erősítettek valamiket (szegecsek, csavarok?), nem tudom mi célból. Talán megerősítésnek. Elég messze volt tőlünk, ráközelítéssel fotóztam.

      Törlés
    2. Nem lehet, hogy a sziklafal-mászóknak a segítő pontjai?? Elég valószerűtlenek tűnik, de hát a sziklamászók sok mindenre képesek :-)

      Törlés
    3. Nekem is megfordult a fejemben, ezért is gondoltam azonnal Pipulkára. Nem tudom, jó lenne, ha egy hozzáértő megírná!

      Törlés
    4. Nem hinném, hogy mászóknak van ott, ahhoz túlságosan sűrűn vannak. Meg ha nittek lennének, azok nem látszanak ennyire, sokkal kisebbek. De hát én még csak kezdő vagyok, szóval ez csak feltételezés.

      Törlés
    5. Csak a szikla tetején voltak, elég sűrűn, így nem sziklamászás gyakorlásához készült. Inkább gondolom, hogy a szikla felső részének megerősítése, mert körbe repedezett.

      Törlés
  2. A fotók lélegzetelállítók! Bevallom, életemben nem voltam még cseppkőbarlangban, de most aztán már igazán meglátogatok egyet :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak ajánlani tudom! Van ahol kisvonat visz keresztül (a hossza miatt), van ahol gyalogosan fedezheted fel. Nekem az utóbbi szimpatikusabb.

      Törlés
  3. Egy olyan kilátásért, panorámáért én is biztos felmásztam volna, szerintem vétek kihagyni egy ilyet.

    Nagyon tetszik a 29. kép, ahogy a gyönyörű kék tenger háttérből kiemelkednek a hagymás növény kis gömbjei :)

    VálaszTörlés
  4. Hát igen, a cseppkőbarlangok mindenhol gyönyörűek - legalábbis az én barlangász szememmel nézve.
    És hát delfint látni ajándék ! Én nem is értem, miért van az, hogy a delfinek a tengerben valamiféle "szeretet-érzést" váltanak ki az emberből. Valahol régesrég tán "rokonok" voltunk ??? Még nem olvastam, hogy valaki utálta-gyűlölte, visszataszítónak találta volna a delfineket, vagy rettegett volna tőlük. Én görögországi utamon láttam őket, jó rég volt, de sosem fogom elfelejteni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még én sem hallottam volna, hogy bárki is visszataszítónak tartaná a delfineket. Sőt, sokszor nagyon jó eredményekkel terápiás állatként is használják őket.

      Törlés