"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. február 16., vasárnap

St. Leonhard forrása, a rómaiak nyomában és egy hungarikum

A napokban Cirnyó blogjában az ásványvizekről volt szó. Ezennel immár sokadszorra merült fel itthon a téma, hogy el kéne már ballagni a forráshoz, ami kb. 4 km-re tőlünk ásványvizet ad. Tulajdonképpen ezt vesszük/isszuk naponta, de még a forrást nem kerestük fel. Kíváncsi voltam a feltörő víz ízére a palackozottal szemben.
Felhőfátyolos, de kellemes tavaszias napon nyitnikék zenére és fekete rigó csivitelésre masíroztunk az Inn folyó mentén St. Leonhard zarándok forrásához. Itt még vannak érintetlen folyópartok, hódoktól kidől fák, zöld harkály az erdős részen. Itt bújkál tán már a tavasz is, hisz lassan zöldre festi a táj színét...


Gyümölcsös











Ezen a részen az Inn ártere sok kis patakkal, tavacskával ad életet mindenféle élőlénynek.

Zöld küllő






Különösen trombitáló bütykös lúd
 


Inn folyó


 

 

Míg tücsköztem és bogaraztam az egykori római úton először egy kagylóhéjra bukkantam, majd hirtelen egy színes doboz hívta magára a figyelmem. Ami feltűnt, egy ismerős színes minta… ez kalocsai minta !… közelebb mentem és a fűben heverő dolog amire leltem egy hungarikum volt…

kagyló

hungarikum
 
A kalocsai mintás láz az utóbbi időben nagyon feltűnt ilyen távolból is, ruha, cipő, táska, de hogy egy energiaital is ezt a mintát kapja és a magyarságot hirdesse.. (nem tudom mennyi valós magyarság szorult egy ilyen *gumibogyóízű* dobozkába) meglep. 
Különös, hogy ilyen formán értesültem a létéről, Bajorországban, az Inn folyó partján egy viszonylag kieső részen a gyalogút mentén a fűben… Később a neten utánanéztem ennek a hungarikum-dolognak. 2012. júliustól van a termék forgalomban, de a kibocsátó cég honlapja már nem érhető el. (Jelent ez valamit…?)

Hungarikumos örömömből felocsudva - no meg párom noszogatására is - folytattuk a rómaiak nyomán az utat a forrás felé.
Mint minden ilyes forráshoz is tartozik egy mondás, melynek sok valós alapja is lehet/van. 1734-ben fedezte fel (újfent) a forrást egy szenvedő bajor, akinek álmában Szent Leonhard jelent meg és e víz ivását javasolta bajára.(Arról nem tudok, hogy meggyógyult e...)
Azóta sokan járnak ide és esküsznek a víz tényleges gyógyító hatására. A gyógyvízből ingyen lehet inni, vinni háztartásnyi mennyiségben!
Az ott kóstolt víz magas vas- és sulfurtartalma miatt jellegzetes ízű (vasas, fémes) “töményebb”, mint a palackozott bolti kivonat. Ízlett nekünk, ezért is eldöntöttük, hogy ezentúl rendszeresen elbicózunk oda egy-egy liter vasas gyógyvízért, hamár nem eszünk elég spenótot. :-)

Átkelés egy patakon a forrás felé




A forrás és környéke már a kelták és rómaiak idejében is ismert, kedvelt hely volt. Erről tanúskodnak egykori ásatások. Több mint 500 évig éltek itt rómaiak. A mai Augsburg és Salzburg közti terület legfontosabb szakaszának az Inn folyóra épített hídja, városunk, a mai Rosenheimnél volt. Két provinc (Pons Aeni és Ad Enum) közt az Inn volt a határvonal. Az ásatások során egykori fizetőeszközöket, sírokat, urnákat, temetkezési helyeket tártak fel, olajlámpást, a falvak lakóinak vörös cserépedényeinek maradványait találták meg, a perzsa kultúra egy vallásának eszközeit egy közeli templommaraványban fedeztek fel. A legtöbb ásatás kora krisztus után 150 és 250 közöttre tehető. A forrást már a rómaiak is használták, vas tartalma vörösre festette a köveket. Gondolom innen származik a vörös színű cserépedénykészítés is. 

Pons Aeni és Ad Enum római provinciák az Inn mentén




Az információs táblák elvezetnek a forrásig, a pici település közepére. Jót ittunk Szent Leonhard forrásából és nézelődtünk a kút melletti kápolnában is.

Szent Leonhard forrás


Szent Leonhard kápolna



1735

Aznap nekünk a víz napja volt, folyókon, patakokon keltünk át, feltörő forrásból ittunk és hazafelé fentről ért a víz bennünket, eleredt az eső...

12 megjegyzés:

  1. kellemes képek alapján kellemes kirándulás lehetett,
    köszönöm, hogy megosztottad, jó volt nézelődni veled, ...

    a hungarikumos szemetelőért én kérek elnézést

    VálaszTörlés
  2. Igen, Katalin az volt :-) Örülök, hogy velem nézelődtél:-)
    De, Neked nincs okod elnézést kérni, akkor nekem is magamtól elézést kéne kérni:-D!
    (csakis annak aki ezt eldobta)
    Végülis, nézzük az esetet abból a szempontból(pozitív),
    hogy megismertem még egy hungarikumot, hogy utána néztem dolgoknak a neten (információk)
    hogy előszedtem a kalocsai motívumokat..:-)

    VálaszTörlés
  3. Szívemnek különösen kedves ez a római- kirándulás :-D Köszönöm az élményt!

    VálaszTörlés
  4. Baribori, ebben biztos voltam... :-)
    Én köszönöm, hogy olvastál!

    VálaszTörlés
  5. Olyan jók az ilyen tavaszhívogató kirándulós napok :)

    VálaszTörlés
  6. Ó, az az első kép!!!! A többi is, na de az!!! Szívem csücske :)
    Jó volt a kirándulás ismét :)

    VálaszTörlés
  7. Jenever, sokat fotózom az így nevelt gyümölcsfákat. Errefelé elég gyakori, széppé teszi a házakat minden évszakban.

    VálaszTörlés
  8. Micsoda gyönyörű ,még érintetlen vidék!!!! Kivéve a kalocsai mintás szemetet.De legalább neked örömet szerzett..:)
    Mennyire vágyom vízekre a közelünkben! Pedig van egy bányató,csak egy baja van,illetve kettő,hogy egyik oldalán kocsma van, és nem lehet hova leülni.
    Egy tó pedig 30-40 percre van autóval.Végülis.....:)
    A rómaiak mindig víz mentén éltek és vonultak.Tudtak valamit.:)

    VálaszTörlés
  9. Mamka,igen a rómaiak tudtak valamit (talán többet is mint sokan gondolják)
    A víz megnyugtat, kiegyensúlyoz, ha teheted ne vond meg magadtól, meg semmi mást sem, amit a természet nyújt nekünk.
    A hungarikum, na ja, hogy örömet szerzett, az inkább túlzás :-) egy-két információval lettem gazdagabb :-)

    VálaszTörlés