"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. május 31., szerda

Andalúzia újra! 5.

Cádiz 1.

Európa legősibb városa közvetlen az Atlanti-óceán partján terül el. Pompás óvárosa egy félsziget csúcsán az óceánban helyezkedik el. Az egész nyaralásból erre a kirándulásra készültem a legnagyobb kíváncsisággal!



Puerta de Tierra kapu, mely az újvárosból az óvárosba vezet

Az újvárosi részen nem időztünk, nem tartottuk látnivalókban érdekesnek. Két fotó mégis.
Cádiz újvárosa

Hoppá! :-)


Amint a kapun áthaladtunk egy egész más világba csöppentünk. A vasútállomás parkolójában (egész napos parkolójegy 11,20 Eu - 2017.) hagytuk az autónkat és gyalogosan vágtunk neki az ősrégi városnak. Amennyiben igaz, amit a római történetíró Velleius Paterculus állít, hogy Cádiz alapköveit 1.100 évvel Krisztus születése előtt tették le, akkor sokkal ősibb a város, mint sokan gondolják!

Pici kitérő az indulás előtt. Az állomásra - ha már ott álltunk meg - is benéztünk, folyóügyeket intéztünk és meg kell, hogy említsem, a már tavaly megismert tisztaság itt megint szembeötlött. Az állomások úgy általában, nem kifejezetten erről híresek... :-) Nos, itt is a már gyakran látott kép, valaki egy széles felmosóval épp akkor is takarította a váró aljzatát. A mosdók szintén jó állapotban. 
Az andalúz üzletek előtt elhaladva bármely városban, ahol eddig jártunk úgy lebegnek előttem, hogy csillog az aljzat és tiszta illat árad ki belőle (az ajtók szinte mindig nyitva, kivéve szieszta idején). Ilyet sehol más európai országban nem tapasztaltam még.

Az utazásunk előtt több mindent olvastam Cádizról, főleg, hogy egy kiadós séta szükséges annak felfedezésére! Egy monda szerint a városalapítás Herkulesnek köszönhető. Címerükön is ő látható. Nos, hogy ez mennyire valós megmarad rejtélynek, tény, hogy a főníciaiaknak, a rómaiaknak és a móroknak köszönhetünk sok mindent.






Becsöppenve a Plaza de Sevilla közepébe Cádiz Kongressusi Központja, a Santo Domingo kolostor és egy körforgalom közepén játszó szökőkút fogadott.

Kongresszusi Központ


Vám- és Pénzügyőrség

Egy kikötő a sok közül

Egy óceánjáró a sok közül


Santo Domingo kolostor


A kolostor építése 1645-ben kezdődött egy baszk kereskedő támogatásával. Róla kapta a nevét.
Fésűkagylós homlokzat

Calle Plocia

Tabak üzem



Hamarosan elértük a Plaza de San Juan de Dios-t, ahol már többen élvezték a hétköznapi napsütést. Pezsgett az élet!



Jobb oldali címer Cádiz Herkulessel, bal oldali Spanyolország

Plaza San Juan de Dios



Városháza


A városháza előtt nézelődtünk, épp olvadtunk volna be a forgatagba, mikor megszólított bennünket egy fiatal hölgy egy Segway-ről. A Segway (ejtsd: szegvéj) egy önegyensúlyozó, két kerekű, elektromos meghajtású eszköz az ember helyváltoztatásának elősegítésére. “ Wikipedia

Van e kedvünk vele várost nézni, ismerjük e ezt az elektromos járművet, és azonnal felajánlotta próbáljuk ki. Élvezet volt vele menni, szimpatikus volt az idegenvezetőnk, akiről hamar kiderült Münchenben járt egyetemre és élt pár évet! (1 óra idegenveztéssel 30,- Euro 2017.) Őt követve “száguldoztunk” a szűk utcákon és megálltunk ott, ahol valami nevezetesség volt látható.


Első konstrukciók

Indulhatunk! :-)

A kötetlen beszélgetés alkalmával mindenről kérdezhettünk, már-már baráti beszélgetéssé vált az idegenvezetés és az egy órából két óra is lett, mert ő csak mesélt és mesélt, mi meg kérdezősködtünk. :-)
San Juan de Dios templom


Tőle tudtuk meg San Juan de Dios templomban imádkozott Christoph Kolumbus a második és harmadik nagy felefedező útja előtt. Később, mire visszaértünk zárva volt, pedig nagyon szerettem volna bemenni... :-((((
Egykori városvédő kapu

Hallottunk a régi történelemről, a cádizi emberekről.
Amikor Napóleon már Európa nagy részét magáénak tudhatta terjeszkedett Spanyolország déli-nyugati része felé is. Szerette volna Cádizt, kaput az Atlanti-óceán felé is megszerezni. Hetekig nem tudta bevenni az óvárost, a magas falakon nem tudott áthatolni, lőtte az óceánból körös körül, de az bevehetetlen volt. Azt gondolta majd kiéhezteti a cádiziakat és elvágott minden lehetőséget, hogy további élelmet vehessenek magukhoz. De az andalúzok túlélték, találékonyak voltak és a kóbor macskákkal csillapították éhségüket. Azóta is büszkén emlegetik a cádiziak, hogy őket Napóleon nem tudta térdre kényszeríteni és azóta hálájuk jeléül építenek kis házikókat a tengerparton a kóbor macskáknak és etetik, gondozzák őket.
Tv torony és km hosszú strandok az újvárosban
Ha visszagörgettek Cádiz térképéhez, akkor láthatjátok, hogy formája mint egy kar és ököl. Az újváros a kar, az óváros az ököl. Milyen szép szimbólum!
Az óváros felé
M. mesélte, hogy az óvárosban jóval magasabbak a lakás/ház bérlések/árak. Így sokan az újvárosban laknak és az óvárosban dolgoznak.



A katedrál aranykupolája

Santa Cruz parókia

Míg a színes és vidám fiesztákról, flamencoról hallottam pici hasonlóságot véltem felfedezni Bajorországgal. Vallási és nemzeti ünnepek, zene, népi tánc, ének, étel, ital, hangszerek, hozzá népviselet, amiből évente egy újabb dukál. Két különböző ország, más a stílus mégis hasonló a váz.
Megtudtuk, hogy a cádizi fieszta is más, meg a sevillai is, a flamenco is különböző. És egy óvaintés, Cádizban ne emlegesdt Sevillát, ahogy Sevillában sem Cádizt! :-)
Virágpiac


Posta a virágpiac mellett


A “nobel” utcák házaiban anno a gazdag kisasszonyok, hogy a balkonra kényelmesen kiállhassanak (hódolót szemelhessenek ki) a balkon korlátait az abroncsos ruháikhoz igazították. Ahol ilyen korlátokat látunk, jómódúak éltek.
Az alsó szinteken tárolták a meghódított országok áruit és a rabszolgáit, fenn élt a gazdagság.










Begurulva a Segway-jel a Plaza de San Antoniora épp egy színes és zenés csoport ünnepelt aznap. Mexikóiak, vagy annak öltözöttek.
A San Antonio de Padua templom két egyforma tornyát már messziről jól lehet látni. A 17. században avatták fel, majd többször átépítették, homlokzata homokkőből készült a barokk jegyében.
Plaza de San Antonio

San Antonia de Padua templom



Visszarobogtunk a kölcsönző elé, már épp ideje volt. M. főnöke egyszer rátelefonált, hogy minden rendben van e. Egy órája már vissza kellett volna érnünk a városi túráról…
Persze M. nagyon kedvesen és készségesen mesélt magáról, családjáról, merre járt korábban, ő is nagy utazó. Örömmel mesélt a szép Budapestről is, ott is járt.
Végül szívélyesen elbúcsúztunk, kaptunk két puszit is, szigorúan először jobbról, majd balról, sosem fordítva! :-) Ki tudja, talán találkozunk még...
Aki még nem próbálta Segway-jel a városnézést, itt Cádizban csak ajánlani tudom!


Gyalogosan folytattuk utunkat, most már némi áttekintést kapva könnyebben tájékozódtunk. Folytatás a következő részben!

17 megjegyzés:

  1. Ez lett volna a magyar vonatkozású? (Nem hiszem, biztos valami más lesz!)
    Örülök, hogy tetszett a Segway. Én még sohasem próbáltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehogy, ennél sokkal jobb lesz. :-D Messze még a vége... :-)
      Ha lesz lehetőséged kipróbálni a Segway-t, ne habozz, annyira jó! Egy ujjal vagy egy ici-pici csípőmozgással kormányozható. Legszívesebben vennék magamnak egyet a városba. :-)

      Törlés
  2. Ez nagyon különleges elhelyezkedésű város ott a csücsökben, dukált neki, hogy különleges módon járjátok be egy részét. :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy csodálatos város, azon városok egyike, ahová szívesen visszamennék!

      Törlés
  3. Szerintem a mai bejegyzésed főszereplője lesz ez a fura nevű jármű :-) Nem hiszem, hogy rá tudna bárki is kényszeríteni.
    Nem derült ki, hogy a Conchita felirat miért volt ott ?
    Szép volt a virágpiac.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig sokkal könnyebb vele közlekedni, mint egy kerékpárral, ha nem rángatják. :-) Elég egy pici mozdulat és arra megy, amerre te szeretnéd.
      Egy pékség és cukrászat üzletének a neve. Vicces, nem több.

      Törlés
  4. Micsoda találkozás, egyből más így a városnézés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, szerencsénk volt M-el, kedves ember, mindig emlékezni fogunk rá, egyedire és maradandóra sikeredett a városnézés, köszönet érte!

      Törlés
  5. Micsoda élménydús városnézés! Miközben nézegettem a képeket, olvasgattam, az jutott eszembe, hogy a blogbejegyzésed többet ér mindenféle utikönyvtől! Nagyon tartalmas, figyelemfelkeltő! Akár ki is adhatnád! Öröm volt veled nézni ezt a várost, köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Mancoka, meglehetősen szubjektív a blogom, nem hasonlítanám össze egy utikönyvvel. :-) Mindig örülök, ha van akinek tetszik. ❤️

      Törlés
  6. Érdekesek a szösszenetek a történelemről, szokásokról... Köszönöm :) A vörös ruhás hölgy (ha jól sejtem, népviselet) lenyűgöző... A cádiziaknak igazán van mire büszkének lenniük, nem csoda, hogy fontos identitást ad számukra a város.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm :-)
      Bizonyára népviselet a vörös ruha, de nem spanyol, hanem ahogy írtam is mexikóiak lehettek. Nem mintha a spanyol színekben "szegényes" lenne. Fodros, habos :-)

      Törlés
  7. Szia,
    idén májusra akartuk Andaluziát, de valahogy mégsem. Most novermberen vacillálok. Gyönyörű városok, de pont ez a bajom, nem akrok egy héten át csak városokat nézni, mert besokallok a sok látnivalóval, inkább olyan hely kellene, ahol sok természeti látnivaló van, de semmi nem jut eszembe, ahol még elég meleg lenne. Talán Szicília...Néha az ember döntésképtelen. ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, örülök, hogy visszaértetek és remélem olvashatom a részletes és képes beszámolódat!
      Az első bejegyzésben említettem, hogy ez az utazásunk másabb volt, mint korábban. Itt arra céloztam, hogy főleg városnézést tartalmazott. Ismersz, mi is inkább a természetet részesítjük előnyben, de azt kell mondjam, hogy nagyon tetszett mindkettőnknek. Azt hiszem Andalúzia olyan szerelem lett nekünk, mint nektek Görögország/a görög szigetek. Ha természeti látnivalókat választanátok itt Andalúziában, nézz körül a nemzeti parkok körül, van belőlük bőven.

      Törlés
    2. Most jöttünk haza Szicíliából. Ott is inkább városok vannak, mint természet!

      Törlés
  8. Nem olvastam és csak ebbe a bejegyzésbe néztem bele, most egyelőre a saját beszámolómmal vagyok elfoglalva, 24 GB kép van és már dolgozom is. Tudom, hogy nagyon szépek, érdekelnek is, de ugyanez volt tavaly Portugáliában is, rengeteg szép várost néztünk meg, meg épületet, lenyűgözött, de ma már azt sem tudom megmondani, egyáltalán megyik városokban voltunk vagy mit néztünk ott meg, mert annyira tömény volt. Meg a harmadik kerengős kolostor után már nem volt érdekes. Majd utólag, ha több időm lesz, átnézem a bejegyzéseidet és az is biztos, hogy majd megyünk oda valamikor, de most valahogy túl soknak, töménynek érzem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt most még nem tudom - bár sejtem -, hogy mennyi marad meg mindezekből későbbre. Nem "kipipálós" módszerrel járunk-kelünk, nincs ilyen célunk. A pillanatnak élünk és a pillanatot próbáljuk megélni bármerre járunk, tartson ameddig tartania kell. Igen, így mindig lesznek nevezetességek, amelyek kimaradnak nekünk, de így minden dologhoz fűződik egy érzés, ami megmarad. Remélem örökre. :-) "... mert csak az érzés az, ami örökre megmarad."

      Törlés