"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2012. október 2., kedd

Egy nyár Skóciában

Egy nyár Skóciában - Ein Sommer im Schottland

Pár napja egy szintén szép tájakra elrepítő német filmet láttam a tévében. A bemutató után jegyeztem meg magamnak, főként, mert a csodaszép skóciai tengerpartoknál játszódott - ami amúgy is szerepel az “ezt is feltétlenül meg kell nézni” listánkon. 
Másrészt egykori plátói filmszínész szerelmem főszereplésével - Udo, a Fekete-Erdei Klinikából - Sascha Hehn (Richard) játszódott a film. A női főszereplő: Marion Kracht (Monika)
Megjegyzem, a filmnek magyar az operatőre: Vecsernyés János

Röviden a történet azoknak, akik nem látták: Monika, a könyvkereskedő frissen elválva 30 év után visszatér Skóciába oda, ahol egykori nagy szerelmét megismerte, de szem elől veszítette. Mielőtt rátalálna Angusra, megismeri a különös és magányos fotóst, Richardot. Aki ugyan a konyhában és a barátságosság terén nem jeleskedik, de olyan dolgokat lát meg a természetben, az emberekben és láttat meg a fotói segítségével, hogy Monika felfigyel rá és észrevétlen beleszeret. Megtalálja ugyan Angust, aki az évek alatt egy whisky-milliomos lett, de rájön, hogy nem az a fiú már, akit ő anno megismert és megszeretett. Richarddal egyre közelebb kerülnek egymáshoz, feltárják egymásnak lelküket, sérüléseiket “megoldásul” feng shui kőtornyokat építenek a tengerparton. 
Míg be nem vallja magának Monika, hogy beleszeretett Richard-ba, úgy dönt visszautazik Németországba és elbúcsúzik a fotóstól. Richard emlékül a bőröndjébe rejt egy borítékot, melyben egy fotó Monikáról és egy kő van. Utolsó pillanatban rájön a nő, hogy neki ott a helye Skóciában Richard mellett és visszafordul.

Amit a gyönyörű tájképek és a film mondanivalója mellett “magammal vittem” még, egy-egy gondolat.  

Richard: “Minden kőszikla alatt lakozik egy tündér”

Monika: “Egy szoba könyvek nélkül, olyan mint egy test lélek nélkül”