"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. október 26., vasárnap

Rodosz, a napfény szigete 3.

Reggelente és esténként Zeusz aktívan részt vett a szálloda körüli programokban. Az animátorok után úgy szaladt, mint egy puli kutya. A virágos ágyásokban bújócskázott.

Zeusz készül a füleit hátracsapni
Rendszeres látogatók voltak a szálloda kerjében a szenderkék, akik a folyosó megvilágításait is virágnak nézve látogattak.

szenderke

Visszatérő vendég volt még egy nagy (kb 10 cm hosszú) sáska is.


A tengerparti étterem székjeire étkezéskor verébcsapatok érkeztek. Mindig volt aki etette őket. Sőt voltak, akik a tengerbe állva a halakat is etették.



A strand közelében egy pici szigetet kibérelt magának egy sirály rendszeresen sírni…


Úton-útfélen az öde köves talaján nem csak virágok élnek meg, hanem a kecskék is. Akár lehetne a sziget jelképállata a kecske, de nem (erről majd később még lesz szó), olykor még a strandokon is megjelennek. Óvatosak, lassan közelítenek emberhez, autóhoz.







Útikönyvem tájékoztatott, hogy a szigeten egyetlen édesvizi forrás található, az Epta Piges (hét forrás) Ide el kell látogatni, gondoltuk!
A keleti tengerpart felől a szárazföld belseje felé autózva elég lakatlan volt a környék. Imitt-amott egy ház(nyaraló?), helyi lakost nem láttunk errefelé csak néhány kósza turistát. Hegyre felvivő többnyire tűlevelű erdő közép-európai érzetet adott. Már a parkolóban megjelentek a pávák, akik több tucatjával élnek itt szabadon, de pompás tollazata egynek sem volt. Bizalmasan jöttek közel az autókhoz, turistákhoz ők is.




A folyóparton más szárnyasok is tollázkodtak, falusias jelleget kapott a patak környéke.




A hét forrás a kövek és a hatalmas öreg platánok gyökerei alatt gondosan megszámozva könnyen felfedezhető. Egy fiatal pár fiúja jóízűen ivott is egyik-másik forrásból. Jól esett volna, de mi nem kockáztattunk. (az Alpokban bátrabbak vagyunk) A patakparton egy teraszos étterem várja a megéhezőket.







További érdekesség egy 150 m hosszú alagút. A forrásokból összegyűlt víz patakká duzzad és ezen az alagúton át bokáig érő vízben (attól függ mekkora a vízállás) követhető gyalogosan a folyás iránya. Nem mentünk végig, cipőt kellett volna cserélni, a víz is elég hideg volt és az alagút sem volt hivogató.


Mi inkább a gyalogosösvényen követtük a patak másik ágát, aminek később igen örültem. Ősi erdőbe kerül az ide látogató, érdekes fák - főleg platán - érdekes formáikkal késztetnek gondolatokra. A talaj részben a sok aláhullott tűlevéltől kellemes puha.







A platán itt is jelzi, az ősz megérkezett...

kén






Egy csak itt honos édesvizi hallal, teknőssel, angolnával és rákokkal is találkozhattunk volna. Sajnos ezek közül egyet sem láttunk.

2014. október 23., csütörtök

Rodosz, a napfény szigete 2.

Nyaralásunk elsődleges célja a pihenés volt, a semmittevés, hisz odahaza egész éven át úton voltunk. Mégis elképzelhetetlen számomra, hogy egy más országban járok és azt nem próbálom meg valamelyest megismerni. Hisz mindig érdekel a vegetáció, az emberek, a szokásaik némi történelmi múlt. Így három napra béreltünk egy autót, hogy hatékonyabb felfedezőútra is mehessünk.
Az első felfedezés természetesen a közvetlen tengerpartra vezetett.


Korbácsliliom
A zöld erdős-cserjésen át vezető hegyoldal a tengerig azonnal megérintett finom tuja- és fűszerillatával. Ehhez társult a virágzó tamariska bódítása.




Szamócafa
Híoszi pisztáciafa
A magas növényektől mentes részeken alacsony sokszor szúrós cserjék már mind elvirágoztak, többnek már csak a tüskéje látszott. Mégis, ahogy jobban körülnéztem rengeteg hagymás növényt láttam lengedezni az állandó szélben. Olykor a kövek, sziklák között csak egy-egy szál. Másutt tömegesen meredeztek. A korbácsliliomok szépsége lenyűgözött.

Korbácsliliom erdő







A tengerparton, ami többnyire finom apró kavics - már-már homok, de jól maszírozta a talpam - fehér csillagvirágok pompáztak. Hihetetlen, ebben az ödeségben is van pompa! 
 
Tengerparti nárcisz vagy homoki liliom
 
Csendes kis öböllel rendelkezett a szálloda, mindig fújt a szél, ami kellemessé tette a klímát. Amikor 29 fokot mutatott a hőmérő sem éreztük 26-nál többnek.
Az öböl bal és jobb szélén is volt egy-egy a tengerbe nyúló kis félsziget, amire jó volt begyalogolni. Az egyiken (elefántsziget) egy megmászható szikla is állt és a kövek, amiket ott találtam igen különlegesek és sokfélék voltak. Sok helyütt lehetett látni az egykori lávafolyások nyomait.
A sziklaelefánt örködött felettünk… :-)







A mi elefántunk :-)
Finom apró kavics




Minilagúnák, kimosások, rajzolatos kövek, tengeri élőlények, apró halak… többször bóklásztam itt. Noná, hogy nem bírtam ki kavicsgyűjtés nélkül, hogyan is - igaz Orsi? - mikor olyan szépek, simára csiszoltak, különlegesek. A markom mindig tele volt. (készültem, külön vittem egy zacsit a kavicsoknak).





















 




Jó volt esténként a kőelefánt közelébe (ezen a videón különösen jól látszik) kiülni, a naplementét nézni, elmélkedni, hálásnak lenni, hogy még ezt is mind megélhetem, a tenger locsogására figyelni, eggyé lenni a kövekkel, láttam magam előtt mit fogok a gyűjtött kavicsokból készíteni, terveket szőni.

                                 

Vicces, csak idehaza vettem észre a videón, hogy egy rákocska bemászott a képbe. :-) 
Egyébként csak kevés csigát, kagylót vagy rákot találtam.


 


Kavics a homokban :-)