"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. április 23., vasárnap

Húsvét a hegyekben 3.

Bad Gastein

Talán 10-12 éve is lehet, amikor az első ismeretterjesztő műsort láttam Bad Gastein városáról. Egy hatalmas vízesés zúdul le a hegyről és ez a település e vízesés köré épült. A kép erősen belémégett, izgatottan vártam "ennyi várakozás" után a találkozást. Mindennek eljön az ideje.
Mikor kiderült, hogy a közelben lesz a szállásunk, azonnal egy napot erre a városra terveztem be!


Német nyelvterületen, ahol a helységnév a Bad (fürdő) szóval kezdődik biztosak lehetünk benne, hogy ott gyógyvíz, termálvíz található. Kizárólag ezek a települések vehetik fel ezt az előnevet.
A Stein (kő, kavics) szó számomra úgyis varázsszóként hangzik! Persze, hogy nem véletlen. :-)
Gondolván a rossz időre, ha nem tudnánk túrázni, B tervként a termálfürdőt vettük számításba.

Szállásunkon vendégek, akik előttünk jártak a városban informáltak, hol érdemes parkolni, merre menjünk, mi mennyibe kerül, mikor nyitnak. Javaslatuk szerint a vízesés legtetejéig autózzunk - onnan a legszebb - bár a parkolásért többet kell ott fizetni.




A Gastein-völgy folyója a Gasteiner Ache a Salzach egy tápláló mellékfolyója, magasan egy 3.000 m magas hegy gleccseréből ered. Hosszú útja során rengeteg ásványi anyagot szállít, ezt jelzi smaragdzöld színe is.
A völgy szikláit gyakran hosszúlábú hidak kötik össze.


Gasteiner Ache


Az osztrák Közép-Alpok magashegyi vonulata a Hohe Tauern 120 km hosszával érinti a Gasteiner-völgyet. Annak legmagasabb pontja majd 3.800 m magasan a Großglockner. Az majd egy másik túránk bejegyzése lesz, még meg kell tervezni.





A sárgán keretezett rész jobb oldalán jártunk.

Bad Gastein a Hohe Tauern lábánál 1.000 m-en a sziklás hegyoldalra épült, ami maga után vonja a meredek emelkedőket, lépcsőket, sziklás gyalogutakat. Ehhez társul a települést ketté szelő hangos vízesés. Hozzá hasonló városban még nem jártam!

A hely már évezredek óta valamely okból érdekes volt az emberiségnek. A rómaiak több mint 2.000 éve felismerték az itt fakadó gyógyvizek erejét, a kelták felfedezték az aranybányákat, ami fellendítette a település fejlődését. Az első okiratok dátuma 1203-ra datálódik.


Kilátás a város széléről a környező településekre


A három lépcsőben alázúduló vízesésen három fő híd emelkedik. A javaslat ellenére nem a legtetejére mentünk, hanem a középső részéhez érkeztünk és egy ingyenes parkolóban hagyhattuk az autót. Lépcsőkön, kanyargós gyalogúton haladtunk felfelé a vízesés mentén, hallgattuk megszünni nem akaró robajlását. Aki így gyalogosan kívánja a várost, a vízesés lépcsőit bejárni jó kondícióval és kényelmes cipővel készüljön! Mi élveztük minden pillanatát a kezdetben felhős napnak, amibe aztán olykor a nap is belemosolygott.


St. Primus és Felizian templom


Sissi nyomait itt is megtaláljuk, ide is szívesen jött gyógyulni, feltöltődni. A hely azóta is gyógy- és pihenőhelyként ismert. A közeli sóbarlangok, az alpesi levegő, a radonban gazdag termálvízek vonzzák a pihenni, gyógyulni vágyókat. Noha a város fénykorát már rég magamögött hagyta. Sok épület áll üresen, kezd romosodni. Kár, nagy kár!


Elisabeth forrás

46 fokos víz



Az egyetlen eredeti állapotú forrást a Denevérbarlangban találjuk. Vélhetőleg az ott tanyázó denevérek után kapta a nevét. Érdekessége még, hogy radonban ez a leggazdagabb forrás a környéken.

Denevérbarlang (zárva volt)

Az első pillanat 




A vízesés közvetlen közelében az egykori erőművet kávézóvá alakítottak át. Belül zsír és gépszag, mint működő hajdanában. Egyik-másik turbinát meghagyták és köré rendeztek fotelokat, asztalokat. Érdekes kihasználás, mégsem volt meghívó jellege számunkra. 
Odakinn a teraszon ülve foglaltunk helyet és hallgattuk a víz zuhogását, figyeltük a fehér habok csapódását a sziklákon. A kávézó csalódást okozott a kétszer két harapásnyi almás sütijével 4,- Euróért… Talán az árba bekalkulálták a kilátást a vízesésért… pedig az nem is az ő tulajdonuk.










Fehér csipke fátyol



Először elindultunk gyalogosan felfelé a legalsó hídtól. Táblák nagyon jól eligazítanak mi merre található és a kilátást így lehet a legjobban élvezni.














A város sziklafalai közt felfedezhetjük az egykor gleccser alakította simára csiszolt falakat.





Rozsdafarkú
A belváros felújított és elhagyatott épületei.




Johann Strauss fiának emlékére

Kár érte!



St. Nikolaus templom

A mélységben...

vagy épp a magasságokban


Nem emlékszem, hogy emelkedő vagy lejtő nélküli utcán jártunk volna. A városon belüli színtkülönbség 80 m. A sziklák szorosába épült város nem mindennapi, a háttérben szinte mindenütt, még ha nem is látjuk, a vízesés jelen van - halljuk.


A három hidas - három lépcsős vízesés esési hossza kb. 340 m, utolsó szakasza maradt még hátra nekünk. Talán a legszebb része számunkra. Beépítetlenebb, természetesebb.







A Kaiserin-Elisabeth promenád közvetlen a Gasteiner Ache folyó mentén halad. Úgy tűnt nem sokan vállalják be a város e kieső részét, csak két szembejövővel találkoztunk. A turisták inkább a belvárost preferálják.


Simára csiszolt és formált kőtömbök














Különleges egy hely. A több mint egy évtizedes vágy ide is eljutni beteljesült, sőt még annyi időnk is maradt, hogy két órára a termálfürdő radonos vizét is kipróbálhassuk. A fürdőnek külső és belső medencéi is vannak, mindenhonnan kilátás a hegyekre, a gasteini felvonóra.


Erdei madársóska

6 megjegyzés:

  1. Sok nagyon szép kép! Mi is jártunk ott, de igen rossz időnk volt. Nyár, de jéghideg is szakadó eső...Így ennyire nem jártuk be, mint ti.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. Igen, a hegyekben az időjárás sokszor kiszámíthatatlan.

      Törlés
  2. Húú, ez hihetetlenül pazar, mindenesetre nekem is a legfelső szakasz tetszett legjobban!
    Vajon a partján lakók hogy bírják ezt az állandó dübörgést hallgatni?
    Azon viszont nagyon meglepődtem, hogy egy ilyen országban, egy ilyen városban elhagyatott épületek vannak. Vajon miért? Ott nem lehet probléma a pénz mint nálunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, hogy nap mint nap, hogy lehet bírni a víz zaját. Mi amíg ott voltunk kellemes megnyugtatóan hangzott.
      A várost az Alpok Monte Carlojának hívták régen, többnyire hírességek (prominensek) fordultak meg itt. Az egyszerű embert - gondolom "elűzték", nem is lehet ott könnyen megélni, gazdálkodás a meredek sziklán lehetetlen, csak a turizmusból élők maradtak. Ha a turisták elmaradnak valamely okból is, akkor az épületek üresen maradnak. A központban (!) az Elisabetpark hotel egy 4 *-os szálloda zárva volt, az ajtón: "június közepén nyitunk"...

      Törlés
  3. Pont ugyanazok a gondolataim, mint Pipulkának: állandóan hallani a vízesések zubogását - hát nem tudom, ha oda születik valaki - hogy akkor is hogy lehet "bírni"...De nyilván azért el tudták viselni a lakók, ha hosszú évtizedek óta ez lakott hely.
    Hogy miért pang az idegenforgalom, arra tippem nincs.Én egy ilyen helyet el nem cserélnék semmiféle tengerpartra, vagy sivatagba épült toronyszállóra. De ma már a világnak szinte minden távoli pontja elérhető - és az emberek meg nem férnek a bőrükbe. Mennek, mint a felajzott vad. Akinek pedig ilyen csodaszép tájak vannak a hazájában, mint a németeknek-osztrákoknak - hát ennem is tudom, mit keresnek ők más országokban. Mindenesetre szomorú látni a lepusztulás jeleit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért mennek más országokba? Aki abba nő bele, annak az a természetes, nem úgy látja, mint egy kívülálló - gondolom én. És ha igazán őszinte vagyok, ma már nekem is sokminden természetessé vált, ami körülvesz, de ha visszagondolok, akkor a kezdeti időben csodáltam. Bármennyire is nem akarjuk megszokássá válnak dolgok, a szép is és olykor a kevésbé szép is. A lepusztulás nagyon szomorúvá tett engem is. Több cikket olvastam a neten erről, már évek óta próbálják megmenteni az épületeket, a várost.

      Törlés