"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. május 15., vasárnap

Csákberény és rétes

A két dolog úgy illik össze, hogy a településen megrendeztek egy rétesfesztivált.
Minden rétest szeretek, ami a világon létezik, főleg azokat, melyek nagyanyám rétesének ízére emlékeztetnek!
Csákberényben még nem jártam, így nem is volt kérdés, hogy ellátogathassunk oda.  A település a Vértesi Natúrpark déli részén található.

Vértesi Natúrpark

A pici faluban hamar megtaláltuk a rétesfesztivál központját, mindenki arra tartott és az illatok is odavezettek. :-)
A réteskészítés ügyes kezek mestersége, nem mindenki tudja. A vállalkozókedvűek ott benevezhettek, eltanulhatták gyakorlott készítőktől.
Érkeztünkkor már sokan kész rétesekkel vártak, de még akadtak gyakorlók. Hogy jobban menjen a munka népzene is színesítette e napot.




Ez bizony szakadozott, jajgatta is a készítője, ne fotózzam, ez már a maradék tésztából készült. A részvétel a fontos és a sokféle ízű rétes. Volt sós is édes is, meg tiroli, bár az fagyasztott volt és nem frissen nyújtott.
 

Mákos, túrós, meggyes

Tiroli

Nagyanyám rétesének az ízét sajnos nem találtam, majd legközelebb!
Pici falu  - pici rétesfesztivál.
Szerettünk volna a nem oly rég megnyílt Gróf Merán Fülöp Erdészeti és Vadászati Múzeumba is ellátogatni. Zárva volt, vasárnaponként zárva… Egy falusi megmozdulás alkalmával nem érte meg kinyitni a múzeumot? Sajnálom.

Hazafelé Gántnak mentünk, egy ebédre megálltunk. Tiszta és rendezett a település. Miért tűnik úgy, ahol sváb nemzetiség is él, ott mindig hasonló rendezett a közterület is.

Gánt - Szent Borbála szobor


Kirándulóknak való hely
 
Eszembe jutottak a gyerekkori kirándulások a környékről, Kőhányás, Vérteskozma, Várgesztes, Csókakő... Az árvalányhajak ugyanúgy lengedeztek a gánti lankákon, mint azelőtt.

Árvalányhaj

 

14 megjegyzés:

  1. Nem csak "úgy tűnik" - hanem valóban az van, ahol svábok élnek, ott egészen más a falvak kinézete...Menj el pl. Fekedre: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2014/06/a-het-szobros-feked.html - aztán egy Dráva-menti, világvégi kis faluba ( nincsenek fényképeim, de fantáziádra bízom). Vagy akár vedd példának az "én Máriakéméndemet". Virágzó jólmenő falu volt, míg ki nem zavarták a svábokat. Azóta haldoklik...Sajnos, hogy így van, de ez az igazság...
    Amúgy rétes ügyben: volt-e sós-túrós ? Nálunk az a kedvenc. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán volt sós-túrós, nem találkoztam vele, de káposztással igen, meg édes-túróssal, meggyessel, mákossal...

      Törlés
  2. Én is szeretem ezeket a pici falukat, hát még a rétest :-) Egy élmény volt elolvasni, köszönöm!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Kavics! Nagyot dobbant a szívem, amikor láttam, hogy Csákberényről írsz, mert én is a közelben nőttem fel, a Vértes és a Bakony között egy faluban. Csákberény jó kedélyű, szép település, Csókakő pedig, amit szintén említesz, igazi ékszerdoboz. Én is szemeztem a rétessütés programjával, de végül kihagytam; majd legközelebb :)
    További jó utat és köszönet a beszámolóért!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Elvira, az ilyen "találkozásoknak" én is kifejezetten örülök. :-)
      A gyerekkori emlékek mágnesként vonzanak vissza. Talán legközelebb épp Csókakő lesz a következő állomás.
      Köszönöm, Neked is jó utat!

      Törlés
  4. Nem próbálkoztam még én sem a rétes nyújtással, de Anyától sem láttam soha, meg Nagymamámtól sem. Egyszer meg kéne azért próbálni, vajon mit sikerülne belőle alkotni :)))

    Jó kis helyekre viszel el, nagyon szeretem hogy olyanokat látok általad, ahol még nem jártam.

    Még sosem láttam árvalányhajat kint a természetben, csak kalapok mellett, táncosoknak volt odatűzve. Olyan simogathatnékom van tőle, mármint hogy úgy megsimogatnám :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyakran láttam nagyanyámtól, nagyon jól emlékszem, de még én sem próbáltam.
      Egy pár éve Montenegró tengerpartján találtam rá a régi ízre...

      Értem a késztetést az árvalányhajjal kapcsolatban. :-)

      Örülök, hogy velünk jössz Orsi!

      Törlés
  5. Rétes akár sós-akár édes.... van aki nem szereti???
    Régen jártam az említett helyeken, jó kirándulóhelyek, talán egyszer sikerül ide is eljutni.

    VálaszTörlés
  6. Uh, összefutott a számban a nyál. :-D Nekem talán a cseresznyés a kedvencem sok grízzel megszórva.
    Gyerekkorunkban egy úttörőtáborban az Őrségben egy cseppnél is cseppebb faluban a konyhásnénik tanítottak minket rétest nyújtani. Az egész lányörs körbeállta a hatalmas asztalt aztán nyújtottuk százfele. Nagy élmény volt. :-)
    Jómagam csupán sodrófással próbálkoztam eddig.
    Gánt pedig nagyon szép, köszi, hogy megmutattad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cseresznyés grízes is meg... ahogy Gombóc Artúr a csokijaival... :-D
      Micsoda élmény az úttörőtábori időszakból! És nem szakadt el a rétes?
      Én köszönöm Pipulka!

      Törlés
    2. Nem szakadt el, mert a konyhásnénik árgus szemekkel felügyelték a dolgot. :-D

      Törlés