"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. december 17., csütörtök

Hóbogyók hó nélkül

A minap a városba menve át a hídon, ahonnan kies kép nyílik a hegyekre, a feljövő Napra, ahol sokan megállnak egy másodperc erejéig a távolba tekinteni. A híd túloldalán egy látásból ismerős orosz nő haladt át, némileg előttem. Amikor a hídra ért ő is abba az irányba fordította a tekintetét, majd a testét. Egy karjával kinyúlt a Nap felé, “vett” belőle magának, majd enyhén meghajolva megköszönte azt.
Azóta, ha áthaladok a hídon ez a jelenet jut eszembe.
Vajon ezen a tejsűrű napon is tette ezt? Olyan sűrű pára/köd lepte el a környéket, hogy a Napot is alig lehetett látni. Olyan nap, mikor a szürke, ködös, nyirkos időben a kutyát sem verik ki. Lehet ebben is a szépet meglátni? Azt gondolom igen...



Pőrén, kopaszan, de büszkén



Az egyik fán gondosan elkészített, de már rég elhagyott fészket fedeztem fel. A lomb eltűnt, az ágak felfedték az egykori madárbölcsőt. Mi mindent dolgozott bele volt szorgos lakója?
Szemét, plasztik is belekerült. Számomra borzasztó érzés. Ágak, levelek, vesszők, toll, szőr és haj szabadna benne lenni... Ilyenkor utálom ezt a "civilizációt"!



Hófehér havas tájat kellett volna fotóznom most december közepén a városba haladva is, de csak a zúzmara és a hóbogyók, amik fehéren pompáztak.






 

Hóbogyók


Csipp-csepp, egy csepp...



E szívós növény mérgező bogyói egyike-másika igen nagyra nőtt, és sok is van belőlük az idén. A rigók kedvenc téli eledelükre még nem fanyalodtak, még találnak más finomságokat, hisz puha a talaj.
Gyerekként mennyit játszottunk e fehér kis bogyócskákkal. Leszedegettük, a földre dobtuk és rátapostunk. Akinek nagyobbat pukkant az nyert… :-)



Az avar alól a télizöld is kikiváncsiskodott

“ Az a sok élmény, ami beásta magát az emlékeimbe olyan mélyen, hogy az éberség már egyfajta ösztönné vált. Kitölt, segíti a mindennapi túlélést. Sőt, éjjel mikor álmodom az ösztön és az éberség egy forrásból merítenek.”  Reinhold Messner

18 megjegyzés:

  1. Korán ideértem, s itt fogadott a "napi szép". :-)

    Hóbogyó. Még a kertész suliban volt egy tanárom,, aki annyira utálta, hogy még tanítani sem volt hajlandó róla. Ha felsorolást kért valamihez, s megemlítettük a hóbogyót, rögtön az volt a válasz: jó, azt inkább hagyjuk! :-)
    Pedig szerintem annyira kedves kis cserje. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is szép cserje és mókás játék a hóbogyó-taposás. :-D

      Törlés
    2. Neki épp ezzel volt baja. Hogy csúszós, utálatos... pedig nem is. :-)

      Törlés
  2. Én szeretem a ködöt - abszolút szabaddá teszi a fantáziát és van benne valami mese-szerű!
    A madárfészek bizony elkeserítő látvány - de ez valójában a madár szempontjából nem tragikus, amíg csak belefészkel. Ám ugyanezt, vagy még rosszabb mocskot esznek a nyomorult tengeri halak, sőt néha a szárazföldi állatok is - amibe aztán kínlódva pusztulnak bele. Ez, ez a tragédia !
    A hóbogyóval ugyanezt játszottuk ! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem mindig találom meseszerűnek a ködös időt, talán kell hozzá némi tompa napfény és egy adag fantázia.
      Igazad van a "műanyag-fertőzöttséggel"!

      Törlés
  3. nagyon kellemes séta volt ez most veled, gyönyörű látványokban volt részem, köszönöm
    (ezek az emlékek beásták magukat jó mélyen, hogy lesz mit elővenni, ha nagyon sötét lesz is)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha tetszett Katalin :-) Igen, sokszor átlapozom a korábbi bejegyzéseket és ismét átélem.

      Törlés
  4. "Lehet ebben is a szépet meglátni?"
    A képeiden mindenképpen :)
    Tényleg, a hóbogyót mi is szerettük pukkantani :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha "átment" :-)
      Ti hóbogyópukkasztók voltatok...? De jó! :-)

      Törlés
  5. Micsoda mesés fotók!!!!!Szeretem a hóbogyót! Szeretnék fehéret is,nekem rózsaszínes van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Mamka! :-) Vigyek Neked fehér hóbogyót? :-) Itt rengeteg van. Van rózsaszín is, de főleg fehér.

      Törlés
  6. Lehet e ködös időben szépet felfedezni, látni? hogyne lehetne, be is bizonyítottad a fotókkal.
    Szerintem meg attól szép, hogy kiemeli azt, amit csak azon a pár méteres látótávolságban látunk, lásd az a szálegyenes fa a 2. 3. képen...vagy a sejtelmesség, ami áraszt magából.
    szép, szeretem :)

    a víz/harmatcseppek növényeken, fákon mindig is tetszettek, különleges az is.

    a hóbogyóval mi is azt játszottuk, milyen jó volt már ráugrálni! :) pszt! megsúgom, én még most is szívesen taposok rá :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Orsi, a 2. fotó a kedvencem. Igazad van, a megrövidült látótávolság nem feltétele a szépség csökkenésének.
      Te is? Még most is? Hihi, én is... :-D Nem bírtam ki, olyan szép nagyok és jó pukkanósak. :-)

      Törlés
  7. Hohohóóó! Egyszerre töltöttük fel a ködös fotókat! :) Nagyon szépek valóban, nálam a sejtelmes ködös fotók mindig kedvencek. Így most nem is választok egyet, hanem sz összesre nyomok egy "like-ot" :D

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jók lettek a ködös képek, én imádom őket! Régebben decemberben már sokszor volt hó, lehetett szánkózni és gyakori volt a havas karácsony... Persze azóta megváltozott a világ. De ez a ködös hangulat nagyon illik a decemberhez :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Lili :-) én azért jobban szeretem, ha hófehér havas a karácsony. Igazad van, megváltozott a világ.

      Törlés