"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. november 27., péntek

Reinhold Messner: Über Leben - Az életről

Nem tudom odahaza mennyire ismerős ez a név: Reinhold Messner.

Fotó

Én is azóta ismerem őt, mióta közelebb kerültem a hegyekhez, majd önmagamhoz. Amikor tudomást szereztem róla, hogy városunkba jön és előadást tart, azonnal vettem jegyet, hogy személyesen is megismerhessem.
Könyvekből, különböző műsorokból, interjúkból, cikkekből már sokat megtudtam erről a csodálatos karakterű emberről!
Messner az az extrém hegymászó, aki a világ mind a 14 nyolcezres hegyét megmászta és elsőként járta meg a Mount Everest - vagy ahogy ő is gyakran emlegette Chomolungma - csúcsát oxigénpalack nélkül. De ezen túl még sok egyebet is tett és tesz ma is a 71 éves aktív ember.
Öt éves volt, amikor az első 3.000 m-t (!) a Dolomitokban szülőhelyén megmászott és talán itt dőlt el benne a szenvedély.
Az elmúlt 70 évtizedre emlékezett két órás előadásán. Szóban és videóképekben engedett közelebb magához humoros és fáradhatatlanul energikus beszédével, sok-sok “útravalóval” a hallgatóknak.

Izgatott voltam és alig vártam a találkozást a világutazóval és gondolkodóval. Az aulába érve már rengeteg érdeklődő összegyűlt, szemeimmel kutattam a tömegben hol vehetők a könyvei, hol dedikál. Eligazítottak az előadóterembe. Belépve az ajtón szívem kalapált, láttam az asztalokon kínált szellemi termékeit (könyvek, dvd-k) és néhány emberből a sort, akik a dedikálásra vártak. Előre furakodtam -hisz mihamarabb látni szerettem volna - és az asztalnál ülve a viszonylag sötét helységben némi lámpafénytől megvilágítva egy könyv fölé hajolva megláttam őt.
Pontosan olyan volt, mint a tv-ben. Egyszerű és nyugodt. Magasabbnak képzeltem. Valószínű, hogy szellemi nagyságához igazítottam fizikai valóságát. :-)



Megvettem legutóbbi könyvét “Az életről” és beálltam én is a sorba. Kedves mosollyal szépen belekanyarította a nevét. Vezetéknevének kezdőbetűje lehetne egy 8.000 m magas hegy csúcsa, mely aztán horizontálisan elhúzódik és egy alacsonyabb heggyel végződik.



Nem vagyok egy rajongó típus, ezt a katartikus érzést most éltem át először. Sejteni vélem azon emberek érzéseit, akik egy művészért (zenei, irodalmi, színházi, mozi) már hasonlót átéltek.

Az előadás, a könyvnek, amit megvettem egy rövidített összefoglalója volt. A 71 éves extrémsportoló könnyed szerénységgel ment fel a színpadra és csak beszélt és beszélt fülemnek kedves dél-tiroli akcentussal…
A sikeres csúcsok után elért ahhoz a ponthoz is, ami a legfájóbb az életében, öccsének elvesztése egy lavínában a Nanga Parbat-on. Kűzdelmét önmagával, az időjárási viszontagságokkal. Többször beszélt általánosan a hegymászókról, nem az ego csengett ki szavaiból. Sokkal inkább, hogy mit tanult a hegyi emberektől Tibetben, az Andokban, a Kaukázusban, akiket a maga módján segít és támogat is.
Miután az összes vertikális lehetőséget évei során kipipált horizontális irányban tett újabb és újabb expedíciókat, Grönland, Antarktisz, Góbi-sivatag, Takla-Makán. Sosem a rekordokat sokkal inkább a szélsőséges dolgokat kereste, a határait feszegette. Az érdekelte mi az, amit eddig lehetetlen volt megtenni a természetben.
Néhány érdekes gondolatát kiragadtam:
  Nem a hegyek csúcsrajutása volt az eufórikus érzés, hanem visszatérni az emberek közé.
  Egyedül megmászni a Mount Everest csúcsát talán dicsőség, de az addig tartó félelmeimet nem volt  kivel megosztani, majd a feljutás utáni örömömet sem. A nagy hidegben nem lehet sokat örömködni, igyekezni kell vissza. Pedig gondoljunk csak bele, ha a félelmeinket megosztjuk, akkor feleződik az. Ha az örömeinket megosztjuk akkor megduplázódik az.
  Volt, hogy 18 próbálkozásból 13-szor kellett visszafordulni. Sohasem vakon, hanem mindig megfontoltan indultam a megpróbáltatások elé és bennem is volt mindig félelem.
  Nem az a fontos és maradandó, ami a bankszámlán van, hanem amit megtettünk.

Mindig az volt az álmom, hogy eggyel tovább lépjek. Ez az álom tart ébren.”

Ma is évente egy expedíciót megszervez és vesz benne részt. (4 hete érkezett haza egy afrikai expedíciójáról)
A szakállas, dús hajú Messner, ha odahaza van dél-tiroli otthonában négy gyerekével hegymászást gyakorol, testvéreivel és annak családjaival tölti az időt. Gondoskodik a hegyi múzeumjairól (Messner Mountain Museum), könyvet ír, gazdálkodik, állatokat tart hegyi farmján, segíti a hegyi embereket különböző projektjeivel világszerte.

Egyik legfontosabb üzenete megegyezik az angol kreatív gondolkodás-fejlesztés oktató Edward de Bono gondolatával:
“Az az ötlet, amit fejlesztenek és megvalósítják, az fontosabb, mint olyan ötlet, ami csak gondolatként létezik.” 

25 megjegyzés:

  1. Megbeszéltük mi már Messner többször is. Ugyancsak nagy tisztelője és rajongója vagyok. (most meg rád, hogy találkozhattál vele – még kicsit irigy is…) Ki nem hagynám egy filmjét se, ha rábukkanok a tévében. Nem újkeletű a rajongásom. Több, mint 20 éve, amikor a műholdas parabolám jóvoltából német csatornák nézésére tértem át, akkoriban láttam (szájtátva/ámulva) először ezt az embert. Azóta persze sok minden történt az életében – de az iránta érzett csodálatom, nagyrabecsülésem (és icike-picike irigykedésem) nem múlt el.
    Megmagyarázhatatlan az a vonzerő, ami belőle árad, a nyugalma, a hanghordozása, és egészben, az élete, mondjam így: az „életműve” az átlagemberek fölé, magasan fölé helyezi !
    Mindenkinek ajánlom én is, ha valahol Messnerről lát, vagy hall, figyeljen oda. Kivételes egyéniség, nagyszerű ember – kár, hogy a Földünkön, vagy akár csak Európában is ritka mint a fehér holló.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan így vagyok vele, bármelyik adón látható el nem mulasztom. Talán sikerül is a múzeumjaiba is ellátogatnom.
      Szépen írtál róla Aranyos, minden szavaddal azonosulok!

      Törlés
  2. A leírásod és a kiragadott gondolatok tükrében nagyon szimpatikus EMBER Messner. Eddig nem hallottam róla.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdemes a könyveit keresni, függetlenül attól, hogy valaki hegymászó vagy sem, mert a sorok között van a lényeg. :-)

      Törlés
  3. Eddig nem tudtam, ki ő, bár nagyon ismerős a neve... Nagyon szimpatikus a gondolkodása, tisztelem az ilyen embereket. Örülök, hogy megosztottad... :-)

    VálaszTörlés
  4. Jó volt olvasni, ahogy írtál róla, és a fotói alapján is nagyon megnyerő ember.
    Aki szeretné megvenni az egyik könyvét az itt megtalálja, és van is egy kis kedvezmény is rá. http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/webshop.cgi/SearchBook

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha tetszett Andrea és nagyon köszönöm a linket a többiek nevében is! :-)

      Törlés
  5. Irígy, irígy, irígy, irígy, irígy.........jáááj, nagyon irígy!

    VálaszTörlés
  6. de szeretem az ilyen embereket
    értékes, fényes, és ésszerűen szerény
    és olyan ritka, pedig még több kellene ilyen

    ennyit közhelyesen,
    de az az igazság, hogy nem olvastam még tőle, - most szétnéztem a magyar piacon, könyvtáéri oldalakon,, de meglehetősen irigyellek

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdemes utána kutatni, sajnos nem tudom odahaza mennyire "népszerű". Már olvasom a megvett könyvet és tudom, hogy fogok róla még írni itt a blogban.

      Törlés
  7. hallom a filmje is szupi
    megnézem

    https://www.youtube.com/watch?v=VvCXv35Vayo



    köszi

    VálaszTörlés
  8. nem találom a filmjét, de keresem, és most olvasok róla egy csomó érdekes dolgot, szeretem az ilyen "elvetemült" fickókat :)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öntörvényű és kitartó a szó jó értelmében. <3

      Törlés
  9. Nem hallottam még róla, de a leírásod alapján valóban nagyon szimpatikus sportembernek tűnik. Jó egészséget kívánok Neki!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondanám, hogy átadom, de nem tudom, hogy találkozom e még vele. :-) Ha lehetőségem lesz rá, akkor mindenképp!

      Törlés
  10. legyen szép Adventi időszakod
    szeretettel üdvözöllek

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves vagy Katalin, köszönöm, viszont!!! <3

      Törlés
  11. Ismerem a nevét, ahova rendszeresen jártunk (vagy talán még nem is múlt idő...), az Ortler alatti faluban (Sulden am Ortler), ott is van egy Messner múzeum. Köszönöm, hogy megosztottad ezt az élményt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így igaz Kata, jártatok már a múzeumban?
      http://www.messner-mountain-museum.it/ortles/museum/

      Törlés
    2. Khmkhm. Még nem. Mert mindig olyan jó időnk volt, hogy igyekeztünk fel a hegyre már reggel korán, és mire lejöttünk vagy zárva volt már, vagy én voltam hullajelölt a fáradtságtól :)

      Törlés
    3. :-) sosincs későn. Még mi sem jártunk ott, de tervben van.

      Törlés