"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. november 24., kedd

Az utolsó szép őszi nap Wasserburgban

Az utolsó szép őszi napos hétvégét az Inn folyó egy gyöngyszeménél tölthettük. Magam is meglepődtem, hogy három éve már annak, amikor írtam róla. "Rohan az idő... Megállítanám, de nem lehet..."

Wasserburgban jártunk és ezennel újabb képeket is hoztam, mintegy kiegészítésül az első bejegyzésemhez.

Wasserburg am Inn címere

A régmúlt történelemmel rendelkező várost védő várfal megmaradt részei most is felfedezhetők a település több pontján.




A várfal közvetlen közelében fedeztem fel az egykori cserzőműhely címerét.

 
Rengetegszer jártunk már itt, mégis minden egyes alkalommal van még számunkra is felfedeznivaló. A keskeny sikátoros utcácskában a belváros felé egy ezüstös halas szökőkút, ami a télre készülve már üzemen kívül áll. 



Egy finoman megfaragott pihenésre invitáló pad.
  


További szökőkutak, festett házak, árkádok, cégérek - mind a múlt nyomai.



Kis kápolna


Meleg szél sodorta az akácról lehullott leveleket




A város képe



Inn hajósok

Régi képek az egykori városból, 1600

 

A különösen szép városháza ki nem hagyható az erre tévedőnek (több kép az első bejegyzésben látható). Középkori varázsa vetekedik a passaui városházával.


Városháza 1459

Az árkádok alatt csatangolva az üzletek közt egy eltűnőben lévő játékbolt megannyi régi időkből ismert pléhből és fából készült csodáival. Érdemes kinagyítva megnézni a képeket! Mennyi aprólékos munka állhat egy-egy figura mögött... ennek tudhatom be a borsos árakat.


Mindegyik mozog, forog, táncol, zakatol...


A zongorista összes ujja mozog a billentyűkön

Repülünk, csak repülünk...

Ilyen és ehhez hasonló fából készült figurákat szoktak venni/gyűjteni az itt élők és ezzel (is) díszítik karácsonyra az otthonaikat. Ettől már csak a Jézus születése utáni pillanatok a jászollal a leggyakoribb. Talán, ha bejuthattam volna az üzletbe megtaláltam volna azt is. Vasárnap zárva, a vasárnap a családé, a pihenésé. Egy érték, amely egyre inkább kiveszőben van.

Karácsonyi angyalok







Kedvenc kávézónkat sem hagytuk ki.




 
Milyen üzlet cégére lehet? ;-)

Az egyik árkádsor falán egy különös szerelmi vallomás és/vagy inkább emlék látható az 1831-es évekből. Ilyennel is először találkoztam. Ónémet írással az áll rajta egy özvegyasszony felejthetetlen férjének állít emléket e táblával. Megható!


A következő házban a 16. században sót, gabonát és bort értékesítettek, amit az Inn-folyón szállítottak ide.

 
Pár utcával arébb szintén régi idők nyomai, kevésbé kedves emlékekkel. Az egykori árvízek szintjei. A legmagasabb a legrégebbi 1641-ből.


Ha már a víznél járunk, akkor természetes, hogy az Inn-folyót sem hagyhatjuk ki. Lementünk a partra és igen elcsodálkoztunk, mert ilyen alacsony vízszintet még sosem láttunk. Kevés eső volt a nyáron, ősszel. Ha a tél hóval nem hozza be a lemaradást, az egy újabb bizonyíték, hogy melegszik a klíma az Alpok körül is.

Zúzmarák helyett pompás virágok a folyóparton



 



:-)

13 megjegyzés:

  1. bocsánat, először a kavicsokat szúrtam ki a parton, hú miket szedhettem volna ott össze....
    :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, nem szedtem belőlük, mert iszaposak (?) voltak, nem voltak szépek. Bőven volt az igaz, én csak a "tisztára" csiszolt/mosottakat gyűjtöm. Még válogatok is... :-)

      Törlés
    2. :)))


      mondhatok még valamit
      a kavicsokról:
      már régebben is akartam, remélem nem sértelek meg vele: amikor az oldaladra kattintok, a túl nagy felső kép jelenik meg, az egész képernyőmet beteríti, és mivel régi rossz gépem van, percekig elszöszmötölök, hogy legördítsem az aktuális poszthoz...nagy segítség lenne, ha kicsit kisebb lenne az a kép, hogy ne kelljen várnom, gördítgetnem

      ... de ha így szereted, tied,
      csak jeleztem, bocsi

      Törlés
    3. Hát persze, hogy mondhatsz Katalin :-) A német mindig azt mondja: "der Ton macht die Musik" - a hang adja a zenét, magyarul mindig a hangnemen múlik, hogy megértessük magunkat. Szeretem ezt a kifejezést. A hétköznapokban anultam és azonnal értettem a mondandóját. :-)
      Nos, megpróbálom a fotót lekicsinyíteni, köszönöm, hogy jelezted! <3
      Nekem nem tűnt fel, mert széles képernyőm van és gyors internetem, így nálam pik-pakk betölti a blogot.

      Törlés
  2. Annyira szeretek ide jönni, fotókat bámulni, mindig úgy megnyugtat... köszönöm, most is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Chanson, már ezért megérte! <3
      Olvastalak, láttam, hogy nem jó, bár nem értem pontosan. :-(

      Törlés
    2. Írtam már róla pár hete... s biztos még fogok is, s így érthetővé válik. :-)

      Tényleg olyan nekem a blogod, mint egy relax szoba. :-)

      Törlés
    3. Követem. Erő-szmájli:-)

      Relaxájl, ha szükséges, a szobaajtó mindig nyitva áll.. :-)

      Törlés
  3. Gondolkodtam, hogy a közelemben melyik település lehet hasonló lélekszámú, mint Wasserburg és azt hiszem kb. Szigetvárhoz hasonlítható leginkább. (Szv- on kicsit kevesebben élnek). De ha belegondolok, hogy csak a két blog-leírásodban te mennyi szépséget és érdekességet mutattál, hát bizony sajnálkozva kell megállapítanom, hogy igencsak van különbség a városok között és Szigetvár esetében nem csak arra a hiányzó 2000 főre gondolok.
    Elnézem a részleteket, a nem öszegrafitizett emléktáblát és szökőkutat, a nem málló vakolatú házakat, falfestéseket, a mívesen faragott kapura sincs húsz hirdető-cetli kiragasztva, a járdán csak hullott akácleveleket sodor a szél és nem szemetet….
    Amit igen értékelek a németekben: a múlt megőrzésének erős vágya. A régi házak és egyebek, ami az ősöknek fontos volt, a maiaknak is fontos. Áldoznak a fenntartására, megőrzésére. És a parkok, egyáltalán, a miliő, hogy mindenből árad az otthon szeretete, és hát le kell írjam: a jólét. Mert azért ahhoz, hogy valamit fenntartsunk, megőrizzünk, ápoljunk, ahhoz bizony pénz is kell az akaráson kívül, s pénz az itt nálunk sose volt elég.
    Azért jó látni, hogy vannak – és nem is a világ másik oldalán, csak 1-2 ezer km-re tőlünk, - kedves, szép kis városok, gondozott parkokkal, szökőkutakkal, a múltjukat szerető és megbecsülő, jólétben élő polgárokkal.
    (Még akkor is fenntartom a különbségre vonatkozó állításomat, ha tudom, nyilván ennek a városnak is van "peremkerülete" és ki tudja, lesznek-e migráns lakói....)

    Két Európa van. A tiétek nyugat, a miénk kelet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nehéz szívvel olvasok ilyen sorokat, mert A) igazad van B) mert életem egy része és hozzám is tartozik C) mert úgy szeretném, ha Nektek is az életetek része lehetne ehhez hasonló harmónia. Odahaza is vannak ilyen harmónikus falvak, sokasodniuk kellene! Közben tudom mi a valóság.
      Nem megnyugtatásképp, hanem a valóság teljessége miatt, persze hogy itt is vannak perifériák. Itt spec. rengeteg a "török negyed" és nem lenne valóság azt állítani, hogy szívesen költözik egy német (bajort már nem is említek) ezekbe a házakba. Nem kifejezetten azért, mert török, hanem mert senki sem érzi jól magát kisebbségi helyzetben.
      Ami kiemelendő, hogy a németek valóban ápolják a hagyományaikat, a bajorok különösen, Nem derogál a fiatalságnak ezen összejövetelekre rendszeresen eljárni, e népviseletet büszkén viselik, élik és adják át saját gyerekeiknek. Ahogy a köz tujadona legalább annyira fontos mint a saját. Így tud érvényesülni a rendezettség. Ezen alapszemlélethez még pénz sem kell. Ha még pénz is áll a háttérben az csak felerősíti azt.
      Átalakulóban van Európa és azt gondolom nem sokáig lesz már különbség nyugat és kelet között. Felhigul minden, gyanítom, hogy egyszínű lesz és nem szép színes.

      Törlés
    2. Még egy fontos pont ehhez az egyensúlyhoz, ami még hozzájárul a keresztény vallás.

      Törlés
  4. Annyira hangulatosak a hozott képek. A homlokzati freskókért külön köszönet, nagyon tetszettek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, ámulatbaejtő minden kép, szívesen fotózom én is őket. :-)

      Törlés