"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. november 15., vasárnap

Bronzos fák a napsütésben

A múltkor már az általunk bejárt hegyek túloldaiat vettük célba. Ezen a kifejezetten meleg novemberi napon a Wendelstein déli oldalát - túloldalát - céloztuk meg a szerpentines utakon. A hegy lábánal húzódó falucska Bayrischzell volt a kiindulópont.


Szerpentin és hajtűkanyar

A település egy közeli tisztásán siklóernyősök gyakorlatoztak. Színes ovális ernyőikbe bele-belekapott a meleg levegő. Hosszasan figyeltük őket.




A Wendelstein fürdött a napfényben, indultunk, hogy mi is kaphassunk az életet adó energiából.

Wendelstein 1838 m

A falucska házai között kacskaringózott fel az út, sok szépséget látva. Egy vízesést is ígértek a jelzőtáblák.



Másokat is inspirál a sok kavics :-)

A községháza bejárata

Követtük a hótaposó jelzést az információs táblákkal ellátott különbző állomásokon keresztül a 20-22 fokos melegben. Nem csak szép, de hasznos információkat ismerhetnek meg az erre járó "kis és nagy" turisták. Biológia-, földrajzóra a természetben mozgással egybekötve. Több gyerekes családdal találkoztunk útközben.


A körtúra útvonala (Fotó: internet)
 



A csörgős avaron át hamar elértük a kis vízesést. Egy ház tövében most szelíden zúdult alá, smaradzöld színe gyönyörűen csillogot a napfényben. A szakadék felett keskeny híd ível át. Hihetetlen, hogy ennyire közel építettek egy házat a vízeséshez! Az egykori vizimolnár háza volt, mára úgy tűnik pihenésre használt vendégház.


Hahó!



A függőhídról letekintve





Az egykori vizimalom



Gyantakönny


Elértük a túra azon részét, ami a halott fák erdején vezetett át. Információs tábla az ifjú turistáknak, a természet erdeinek körforgásáról. 
Édeskés fenyőillat keringett a napsütötte hegyoldalon, a horvát tengerpart illatára emlékeztetett a sok vörösfenyőtől.





Harkályok nyomai


Halott fa matuzsálem

Kilátó
 
Bayrischzell

Az út szimbóluma a "Männlein"



Boróka


Elértünk egy hegyoldalt, ahol az aljnövényzet lépcsőzetesen megrogyottan terült a sziklákra, mint egy szőnyeg. Nagyon különleges.




Alattunk a patakban megcsillanó napfény

Peterbauer-Alm


Az esőjelző szártalan bábakalács virult, itt most csak napsütés várható! Az encián-család egy rózsaszínesebb tagja is örvendezett a melegnek. Jelek, hogy már 1000 m magasságban járhatunk.

Szártalan bábakalács

Halvány lila encián fajta


Köves patakon keltünk át

Az erdőből kiérve egy zöld legelőn találtuk magunkat
 
Vár a Siglhof fogadó

Ott tornyosult előttünk a Wendelstein az 1838 m magasságával, rajta az obszervatórium és az időjárásjelentő állomás.



Wendelstein

 


Minden és mindenki élvezte a napsütést. Nem emlékszem, hogy novemberben 1000 m magasságban ilyen meleg lett volna korábban. Rövidujjúban szaladgáltak a gyerekek, a fogadó teraszain és kertjében, teltház volt.

 
Siglhof fogadó és panzió 1902-től




Variációk egy témára

Búcsúpillanat

16 megjegyzés:

  1. Nem mindig, de néha olyan kegyetlenül irigy vagyok rád, hogy arra nincs is szavam ! Micsoda tájak, micsoda csodálatos helyek ! Az a malom, a virágtól rogyadozó (novemberi!) ablakok, a lépcsőzetes, füves domboldal, a lila encián, a mittudoménmicsoda. Az egész pompás hegyi világ... A levegő...ami ugyan hiába szaglom a monitort, nem jön át, pedig látom: kristály tiszta, fenyő és fű illatú.
    Elmondhatatlanul irigykedtem ma rád.....bocsi...de tán megérted...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tartom a markomban, amíg lehet. Kihasználjuk minden pillanatát, amíg lehet...

      Törlés
  2. nagyon jó minden kép feltölt, inspirál, imádom, megnyugtat...

    máskor is gondoltam rád, mikor erre leltem: http://thinking-stoneman.blogspot.hu/2015/11/frame-of-reference.html

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép! És azok a kavicsok... Te, itt vártak téged.

    VálaszTörlés
  4. Tudod Kavics, most talán még jobban felértékelődtek ezek a szép, békés képek. Jó volt megnyugodni a szemnek rajtuk. Csodálatos az a ház ott a vízesésnél, a meggyűrődött domboldal, és milyen jó volna abban a hangulatos fogadóban egy baráti társasággal leülni, nagyokat beszélgetni, miközben az egész világon béke van és mindenkinek lehetősége van hasonló szépségek élvezésére.
    Úgy vagyok, mint Fodorka. Sokat gyönyörködök a képeidben, de néha, talán mikor fáradt vagyok, vagy épp elkeseredek a pénztelenségemen, akkor irigy. Tudom, hogy én soha az életben nem jutok majd el ennyi szép helyre. Olyankor próbálom visszagyömöszölni magamba ezt a csúf érzést, és arra gondolni, mennyien nem jutnak el csak egy sima börzsönyi kirándulásra sem, vagy mennyien vannak, akiknek a mindennapi kenyér megszerzése is szörnyű gond. Aztán szégyellem magam, ha irigy vagyok. :-)
    Még sokáig, még nagyon sokáig tudd hozni nekünk ezeket a szép képeket, az mindannyiunknak jót jelent!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amikor a képek készültek, akkor a közeli világunk még valamelyest a kerékvágásban zajlott. Noha számomra hónapok óta egyértelmű, hogy nem lesz mindig így. Írtam is, csak azt hiszem sokan nem hitték igazán.
      Követem az eseményeket nap mint nap és próbáljuk ezen néhány órában annak aggodalmát feledni. Kicsit balgaság, mégis, az ember míg él remél és kűzd.
      Pipulka, keserű napja mindenkinek van, ahogy kincse és értéke (szellemi) az életében. Neked is, de Te ezt tudod és az az, ami nem engedi, hogy meghajolj.:-)

      Törlés
    2. Így van, Kavics. Köszönöm kedves szavaid, sokat jelentenek, és azt is köszönöm, hogy nem értetted félre az őszinteségem. Reméltem, hogy így lesz. :-)

      Törlés
  5. Szuper szép lépek. Én még sosem próbáltam Steinmännchent építeni, és amit te fotóztál, igen keskeny és meredek (magas), csodálom, hogy nem dől össze. A lila virágocska a vége felé, szerintem inkább a kökörcsinfélék közé tartozhat, de ezt csak gondolom, nem tudom pontosan.
    üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Flögi köszi, ez a Steinmännchen egy vasrúdra volt felfűzve, ezért nem dől össze.
      A virág valóban egy encián féle, méghozzá Böhmischer Enzian. Itt olvashatsz róla: https://de.wikipedia.org/wiki/B%C3%B6hmischer_Enzian

      Törlés
  6. Elképesztően szép helyen jártatok ismét. Kedvelem az ilyen túrákat. Egyszerű és mégis annyira kikapcsolja az embert - legalábbis engem :) A vízesés nagyon hangulatos és milyen tiszta a vize! Ja, és a siklóernyősökről már nem is írok ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bennünket is kikapcsol, feltölt, már a friss levegőn mozgás magában.

      Törlés