"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. október 26., hétfő

Zeusz szülőföldje, Kréta 4.

A partszakaszok sokszínűsége mindvégig elbűvölt. Sokat és hosszan gyönyörködtünk benne, a szél dudált, fehér és szürke felhők költözőmadárként vonultak, néha a hullámok csapdostak, a horizont gömbre görbült a távolban...







A szakadék szélén


Egy távoli kőfejtő lépcsői


A sziget legmagasabb hegyére az Ida-hegyre (közel 2500 m) nem mentünk fel, de 1000 m körül jártunk. A csúcsok völgyei feletti termikkel ragadozómadarak kőröztek.
Ezen a magasságon más volt a növényzet is. Egy hanga szerű lilásan nyíló bokorra találtam.
Krétán is a kecske, esetleg a birka a leggyakoribb, legszívósabb (házi)állat, de erre elkerített részeken legelésztek. Míg Rodoszon szabadon, akár az út szélén, strandon is kéregettek a turistáktól.


 

 

A Mirabello-öböl mentén elsuhantunk a kr. előtt 1700-1400 között épült Gournia alapkövei mellett. Amikor Pacha Ammos kis településéhez értünk, érdekes napsugár játék volt látható a horizonton.

Gournia

  
Pacha Ammos házai


A településtől egy ugrásra közvetlenül a parton szintén egy templom állt. Zárva volt.


A parszakasz fekete köveit vad hullámok hangosan csapdosták. A majd kiszáradt mélyedésekben a tenger sója gyűlt össze. Nagyon tömény volt, megkóstoltuk.

 


Tengeri só


Sós vizet kedvelő virág






14 megjegyzés:

  1. Érdekes, megemlíted többször is az állandó szelet, nem is emlékszem rá, hogy annyira jellemző lett volna. Biztos fújt akkor is, csak nem figyeltem fel rá :)

    Meg arra is gondoltam, hogy vajon mi a jobb: ilyenkor, mikor nincs turista áradat vagy akkor mikor zajlik az élet...? Ti hogy éltétek meg? :)

    Nem bírom ki, megkérdezem: Samaria szurdokban voltatok? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Melyik hónapban jártatok ott Orsi? Bár az útikönyv szerint ott mindig erős szél fúj.

      Gondolom mindenki másként éli meg a nyaralásait, mi azt szeretjük, ha csendesebb, a tumultust nem igazán kedveljük. Mindketten olyan munkakörben dolgozunk, ami pörgős és emberek között zajlik. Hétvégén és nyaraláskor inkább csendre, pihenésre, elmélkedésre vágyunk. Ebből a szempontból a hotelünk tökéletesen megfelelt. Gyerekek sem voltak, csak felnőttek.

      A következő bejegyzésben írok róla, hogy a legnagyobb sajnálatomra az sem fért bele az időnkbe. :-( Ha valamiért, AZÉRT visszamennék a szigetre.

      Törlés
    2. a tengerparton mindig zúg a szél, hangosan
      az a dolga
      mindig

      Törlés
    3. Mi augusztus végén voltunk ott. Én sem vagyok odáig a tömegért, sőt!! azt egyedül akkor szeretem, ha esténként sétáltunk a tengerparton, akkor érdekes az a kavalkád.
      Idegenforgalmi látványosságoknál meg kimondottan nem kedvelem a sok embert, de hát nem az én kedvemre vannak szabva ezek a helyek :D

      A Samaria szurdokhoz sajnos nem sikerült nekünk sem elmenni :(( be volt fizetve, de annyira viharos volt a tenger (tudod, hogy csak a tenger felől lehet megközelíteni) hogy nem indították el a hajót, veszélyes lett volna.

      Nagyon sajnáltuk, talán soha nem jutunk el ismét Krétára és nem láthattuk azt a csoda helyet...

      Törlés
    4. Így igaz Katalin, de tavaly Rodoszon elviselhető szél volt. Itt Krétán "őrült" szél fújt. :-)

      Törlés
    5. Orsi, pedig azt hittem, majd mesélsz róla, hogy milyen szép és érdekes volt, hogy jobban húzzon vissza a szívem. :-)
      A könyv szerint nem csak a tenger felől lehet megközelíteni. Az az egyszerűbb/könnyebb/rövidebb . Északról a szárazföldön át egy 17 km-es túrával az igazi. Sokan meg is teszik. Nekünk erre nem is lett volna lehetőségünk, mivel a sziget másik felén volt a szállásunk. Az út maga jó 4 órás autóval. Bele sem fért volna egy napba ez a program.

      Mi is sajnáljuk, hogy kimaradt, talán majd még egyszer ezért visszamennénk, de akkor a szállás is ott lesz a közelben.

      Törlés
  2. Hihetetlenül szép színei vannak a tengernek az első képeken.
    Csak sóvárgok (kicsit) és örülök, hogy láthatom ezt a sok szépséget általad.

    VálaszTörlés
  3. Ma két kedvenc képet választottam. Az egyik az a szép kis templom a tengerparton. Elmélkedésre, elgondolkodásra igencsak alkalmas helynek tűnik.
    A másik az a sós víz közelében élő virág (nem tudom a nevét én se). Milyen érdekes, hogy képes volt alkalmazkodni ehhez a környezethez.
    A kecskék meg mindenhol kéregetnek, én a "Júliában" (Triglav környéke) találkoztam velük...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az volt. :-)
      Hihetetlen, hogy a növények milyen alkalmazkodásokra képesek!

      Törlés
  4. a 14. képen van valami, ami nagyon izgat engem, a szürke kavicsok között barna, feketepöttyös, talán elveszett fülbevaló, horgászcsali, mi lehet?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, már vártam, hogy valaki "felfedezze"... ez egy kis bogár, talán hangyaféle, nem tudom. Ha kinagyítod a képet jobban látod.

      Törlés
  5. Elképesztően szép és tiszta a tenger. És mennyit változik a képe ha szél kavarja a hullámokat :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Varázslatos, hogy milyen változatos, mi nem tudtuk megunni. Kár, hogy nincs tengerünk, ugyanakkor jó, hogy van hova vágyódnunk :-) Nem is értem, mi után vágyódnak azok, akiknek hegyeik és tengereik is vannak...

      Törlés