"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. október 18., vasárnap

Zeusz szülőföldje, Kréta 1.

A legnagyobb és a legdélebben fekvő görög sziget adott nekünk lehetőséget néhány napos felüdülésre a Krétai-tenger keleti partjain.
A bajor esős, nyirkos napok után felüdülés volt este tíz körül kiszállni a repülőből és beleszippantani a 26 fokos páradús sós levegőbe.


Tavaly ilyenkor Rodoszon jártunk - így kézenfekvő -, hogy akaratlanul is összehasonlítom az élményeinket e két görög sziget között. Pro és kontra.

Útikönyvemből felkészülve tudtam, hogy hirtelen jött "semmiből" óriási szélre számíthatunk majd a szigeten. Ehhez képest csak két napra emlékszem, amikor szélcsend volt. A szél erejét azzal szemléltetném, gyakran kellett a cappy-t vagy a napszemüveget fogni a fejemen, hogy le ne kapja azokat. Persze ennek az az előnye is megvolt, hogy a 30 fokos hőséget elviselhető 26 foknak éreztük és nem okozott gondot úton lenni vagy napfürdőzni.

A repülőnk a fővárosban Iráklionban (Heraklion) landolt. Olvasataim alapján a főváros nem büszkélkedhet különösebb nevezetességgel, látnivalóval. Attól néhány km-re délre inkább az egykori mitikus Knósszosz.
A sziget első legjelentősebb városa/fővárosa volt az időszámítás előtti bronzkorban, amikor a minószi civilizáció virágzott. A város legfőbb épülete, a palota, egyszerre volt királyi rezidencia és szakrális szertartási központ.
A palotához a belépő 6,00 Euro/fő (2015). A jegyek felmutatása előtti kapunál idegenvezetők(?) várakoztak és csaptak le az érdeklődőkre. Az első 15,00 Euro/fő kért volna, majd elutasításunkra gyorsan lement 10,00 Eurora. Újabb elutasításra odaugrott egy másik, ő már 15,- Eurot kért volna két főre.

Így nézhetett ki anno a palotakomplexum
Fotó innen


A hét és fél hektárnyi épületkomplexust többször is földrengés súlytotta, melyet szintúgy többször újraépítettek. Minósz király (Zeusz fia) által építtetett labirintusos volta, a még meglévő alapköveket felülről vizsgálva is jól látható, 1300 helyiséget rejteget. Az sem véletlen, hogy a palotaépület négy bejárata a négy világtáj felé mutat. A templomok a napkelte felőli oldalon foglaltak helyet.

Alaprajz







Építőanyagnak mészkövet használtak alabástrom burkolatokkal. Élénk színes falfestmények, “freskók” mára kiegészített részei engednek bepillantást, milyenek voltak/lehettek a falak az egykori épületekben.




Minószi nők

Bikaugratás
    

Bikaszentély oszlopai

Rituális használatra szánt olajat tartalmazó hatalmas nagy agyagkorsók.


 

A forró kövek között a homokban rengeteg hangyaleső fészkelte be magát. Tucatnyi tölcséreikben vártak áldozataikra. Megfigyeltem volna, de a melegben egy hangya sem merészkedett elő, csak dolmányos varjak vártak táplálékot a turistáktól.

Hangyalesők rejtekei


Dolmányos varjú
  





Nem volt szükségünk Ariadné aranyfonalára, hogy kiérjünk a labirintusos falak közül. Ami engem különösen megfogott az a kabócák hihetetlen hangos zenéje, citrus, selyem fenyő és vörös fenyő gyantás illata, ami a forró szellőben egy örök élményként erre a helyre fog emlékeztetni.

Kréta hegyes dombos vidéke hol zöld, hol kietlen és majd kopár. A hegyeket kettévágva utak hálózzák be a szigetet, nagyon jól lehet közlekedni. Olykor figyelni kell, hogy el ne szalasszunk valamit. Malia felé a Selini kolostort majdnem kihagytuk olyan elrejtett helyen fekszik. Sziklák menti út mentén a magasban fenyők, olajfák takarásában. Késő délután volt, amikor ott megálltunk, a Nap már szinte eltűnt a hegy mögött. Senki nem járt ott, csak mi, sajnos a kert zárva volt.





A sziklafalra épült templom

A 13. században épült templom a meredező magasban mintha a közelmúltban épült volna, ahogy a szerzetesek cellái. Szent György mellett a “csodatévő” ikonnak is áldoznak az itt élők. Hihetetlen csend és nyugalom áradt mindenből.


"Csodatévő" ikon




Virágok, örökzöldek, zöldségek, fűszerek bőségesen.





12 megjegyzés:

  1. Hogy vártam én ezt a bejegyzést!:)

    Szinte hallottam én is a kabócákat, éreztem a meleget és a tömény fenyőillatot..ott jártam Knosszoszban veletek, láttam a hatalmas amforákat, amivel ott bohóckodtunk akkor, hogy elhozzuk kaspónak, ...áááááá, de jó volt látni most nálad :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az érzések kitörölhetetlenek. :-)
      Huh, az amforákhoz külön repülőt kellett volna bérelni... :-D
      Örülök, ha tetszett éskellemes emlékeket idézett fel benned. :-)

      Törlés
  2. Szeretem a kolostorkerteket - annyi szépség és fantázia van bennük, néha arra gondolok, hogy igazi "kertművészek" élhetnek az ilyen helyeken.
    Amúgy meg ebben a zimankós őszben nem ártana ha a DK.i szél idefújna egy kis meleget ! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most igen jó lenne, ha abból a dél-keleti szélből erre is fújna...:-)

      Törlés
  3. Szia, üdv újra itthon!
    Én Knossosban 20 éve jártam, ezért tavaly nem néztük meg újból.
    A Selini kolostort mi is elsőre észre sem vettük, csak a visszafelé úton a szemközti sávból. Szinte ugyanilyenek az én tavalyi fotóim is róla.
    üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :-) Tegnap, mikor összeállítottam a bejegyzésem, megnéztem a tiéd és valóban igen hasonlók a fotóink, jót mosolyogtam azon, hogy mi is majdnem elszalasztottuk a Selini kolostort. :-)

      Törlés
  4. De jó! Imádom a görög szigetvilágot. Krétán ugyan még nem jártam, de úgy látom ez egy jó kis sorozat lesz sok érdekességgel. Gyönyörű a kolostor a 22. kép fotóalanyát pedig nagy tisztelettel üdvözlöm :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hosszú sorozat ugyan nem lesz, mert nem az egész szigetet jártuk be, de hamarosan jön a folytatás.
      A 22-es csapdája... mondhatnánk akár... :-D Nem, nem ő ott elég békés volt. :-)

      Törlés
  5. Ó, de jó volt felidézni az emlékeket, végigsétálni a knosszoszi palota romjai között! Mennyire más ilyenkor ősszel, mint nyáron! Akkor rengeteg látogató volt és nem volt ilyen nyugalmas a palota kertje.
    A kolostort mi sajnos nem vettük észre! Nagyon sajnálom! Majd talán még egyszer azt is sikerül megnézni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök Mancoka, hogy kellemes emlékeket idézhettem fel!
      Azt a kolostort mi is majdnem elszalasztottuk. Ha arra jársz feltétlen gondolj rá!

      Törlés
  6. Valamikor mi jártunk Krétán és a kolostorokat mindenhol nagyon szeretem.De jól esne most egy kis 23 fokocska! Nem a kánikula, hanem az a finom langyos ősz hiányzik!
    Az utolsó képen ugyanolyan kaktuszom van. Az elejét nem látom a nevének: hogy hívják?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó lenne abból a hőmérsékletből most itt, dehát azért mentünk, hogy feltankoljunk...
      Sajnos nem tudom megmondani neked Mamka mi a kaktusz neve. A táblán elöl ez áll: MHN ... Az alsó sortban a görüg betűket nehezen olvasom...(?)

      Törlés