"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. november 16., vasárnap

Őszi erdők 3. Hechenberg

Niederndorf településnél már rég kinéztem a pici dombon álló kis kápolnát, egy könnyed kirándulóutat. Gyakran járunk a szemközti hegyekbe (mint legutóbb is) jó a rálátás az önálló dombra. a csúcsán a fák között virító fehér zarándokhelyre. Talán nem is lett volna jobb máskor, mint Mindenszentek hétvégéjén oda túrázni.

Hechenberg a Maria kápolnával a tetején

A falu központjából a Maria Heimsuchung zarándokkápolna egy kényelmes fél órás sétával tehető meg a dombra kacskaringózó erdei úton, melyet keresztúti táblák kísérnek fel.


Az első keresztúti tábla


Néhány méter után érdekes művek állítják meg az arra kirándulókat, "ablak" kies kilátással, padokkal invitálnak leülni, elgondolkodni, nézelődni, mélázni.
 

Niederndorf falva

Zahmer Kaiser a háttérben



“A labirintus életünk szimbóluma, kitérőkkel, kerülőkkel, de az út mindig a középpontba vezet.”



“ Ne engedd a gonoszt a gondolataidba.”

 


“A szeretet türelmes és barátságos, a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem illetlen, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik helytelenül, nem keresi a másét, nem kéreti magát, nem számol a gonosszal, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent elvisel, hisz, remél, tűr.” 1 Kor. 13.4-13  A szeretet dala
Ami marad a hit, remény, szeretet hármasa, melyek közül a szeretet a legnagyobb.


Megcsendítettük a csőharangot is

Az Inn völgye

Seprűfa

Alig hittem a szememnek, amikor a májvirágot láttam épp virágozni az egyik lankán. Normál körülmények között a tavasz első hírnökei közé tartozik, februártól áprilisig nyílik. Most november elején ismét virágot bontott.
 
Májvirág

A borsfű is hosszan nyílik (aug-október)

A csőharang hagjait lassan elhagyva kacskaringózott az út velünk felfelé a kápolnához. Egyre melegebben sütött a nap, vörös, ropogós levélszőnyeg terült a talpunk alatt, bágyadt pillangók röppentek fel a földről. Varázslatos hely!
 







Maria kápolna


A kápolna 1778-ban épült, barokk kovácsoltvas rács védi a templom belterét és az oltárt (1848-ból). Jó volt az épület előtti padon tovább mélázni, elgondolkodni, emlékezni régi történetekre, rég "elköszönt" hozzátartozókra. Olykor jöttek-mentek mások is, mindenki csendben volt és tiszteletben tartotta mások csendjét. Szemközt a Zahmer Kaiser hegyek lábainál az ebbsi kirándulóútjaink a St. Nikolaus templom is jól látható.







St. Nikolaus templom


Erdei iszalag


Amilyen csendes volt az ottlét, olyan csendesen telt a visszaút is. Egy-egy kivágott fa hevert a földön, egy fenyőről szedtem pár ágat, ők még élhetnek egy picit tovább otthon a vázában.



 

Bekeretezve emlékül

A nyár végi száraz mellé friss zöld fenyő

6 megjegyzés:

  1. Ma nálam a "csőharang" (sosem láttam még ilyent), meg a "bekeretezett kép" volt a nyerő !
    Természetesen a táj, a kilátás, az erdő gyönyörű - s ha hozzágondolom a csendhez a fenyőillatot - már tökéletesebb nem lehetne a kép.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Többször láttam/próbáltam errefelé fából hasonló harangjátékot. Persze a fa hangja sokkal tompább (egyszerűbb) a fém hangjánál. Ilyen nagy csőharangot én is először kongattam. A nagy csendben különösen hangosnak bizonyult.

      Törlés
  2. Csodás időt fogtatok ki!
    Nagyon jók azok a táblák/alkotások az idézetekkel!
    A "bekeretezve" képed szenzációs :)

    Egy olyan elmélázós padon én is szívesen üldögélnék...

    Legalább most megtudtam mi az a szöszös növény :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Orsi.

      Igen, az az iszalag, itt rengeteg van belőle és olyan szép ha párás vagy ha a nap rásüt.

      Törlés
  3. Valóban varázslatos!
    Jó az a seprűfa :)

    VálaszTörlés