"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. június 21., szombat

1.568 m, sárga ibolya és egy tavalyi ismerős

Már régóta terveztük, vártuk a megfelelő időjárást - gyakoroltunk is rá eleget - a közelünkben lévő Samerberg legmagasabb csúcsát a Hochries 1568 m-ét meghódítani. Mi még csak kis hegyekben (bár mint ez is relatív) gondolkodunk, valahol el kell kezdeni…:-)

Sárga legelők a felvonó alatt


Sokan voltak úton, még többen a felvonóval, főleg a hegyi bicósok.
Hamar elértük a felvonó középállomását 916 m-en és innen már csak egy volt a cél az erdőn át a szlalomos, köves úton felfelé a csúcsra. Nagyon elszánt voltam, mindenképpen fel szerettem volna jutni.


916 m-en és tartunk felfelé az 1.568 m-re

Hochries a felvonóval, attól jobbra a Hochrieshütte, oda tartunk



Rövidke pihenőket tartottunk, egy-egy fotó erejéig, eleinte az út puha, kellemes erdei talajon vezetett, volt lehetőségem a növényzetet tüzetesen szemügyre venni.



 




Bodza




Ikrás fogasír

Kapitális példányok az erdőben

Belőlük is sok volt, mint ékszerek a leveleken világítottak

Elérkeztünk ahhoz az almhoz, ahol tavaly nyáron lepihentünk, almát ettünk és egy kíváncsi tehén jött hozzánk ismerkedni. Ez alkalommal is kinn volt egy csorda és amint közelítettünk egy tehén ismét érdeklődést mutatott. Mondtam is páromnak - “emlékszel tavaly is egy tehén szimatolt utánunk míg sziesztáztunk, lehet ez ugyanaz a tehén?” Persze nem emlékezhettünk már rá, gondoltam összehasonlítom a fotókat odahaza és akkor kiderülhet. S lám ez ugyanaz a kíváncsi tehén, aki tavaly! A fülében a szám pontosan megegyezett… :-D

Kíváncsi fáncsi a párom körül

A tavalyi ismerős :-)

Amikor az erdőn át mentünk a szerpentines úton, többször hallottuk a felvonó halk surrogásást, amint a fejünk felett átlebegett. A nyílt legelőkön áthaladva látszott igazán, hogy milyen meredek is a hegy, amire épp felkűzdjük magunkat.




Visszatekintés a kíváncsi tehén almjára

Újabb magasságokat értünk el, kezdett nehezebb lenne a mászás, nagy magas lépésekkel lehetett haladni. Fogyott a levegő és a vizünk is, csak a szebbnél szebb virágok vonták el a figyelmem az erőfeszítésekről.



Ebben a magasságban még mindig nyíltak a tavaszi enciánok. Ezennel aminek a legjobban örültem - mert most láttam élőben először - az aprócska  sárga ibolya volt, ami 1.500 m körül érzi jól magát. Mi több sikerült egy fotót készítenem, amin a közismert erdei lila ibolya és a sárga ibolya egymás mellett pompáztak.
  
Tavaszi encián


Primula félék


Erdei kankalin ( a közismertebb primula)

Kosbor

Sárga ibolya

Sárga és lila ibolya



Fenyővirágok

Az utolsó fél órát volt számomra a legnehezebb lekűzdeni, a nehezen járható köves út az erdő árnyékából a tűző napon vezetett. Örültem, amikor az első ejtőernyősöket megpillantottam startolni, már tudtam nincs sok hátra. Kitikkadva értük el először a felvonót, majd az 1.568 m-en álló keresztet és a Hochrieshütte-t. A látvány minden izomfeszítést, izzadságcseppet azonnal feledtetett!

Chiemsee




Tandem siklóernyősök

 
Siemsee


1.568 m-en


Háttérben az olasz havas hegyek

Siklóernyősök

Chiemsee


Sárkányrepülősök


Betelve a látvánnyal, megpihenve, egy jót ettünk és ittunk a Hochrieshütte teraszán, mint aki egy hete nem evett és nem ivott… Energiát égettünk, pótolni kellett. Élveztük a látványt és sokáig nézegettük az ejtőernyősöket, majd indultunk visszafelé ugyanazon az úton, ahol mentünk.
Hirtelen egy idegen hangra lettem figyelmes. Próbáltam a hang eredetét követni és egy fa tetéjén megpillantottam egy hollót. Torkából igen furcsa hangok jöttek elő, repedt dudához tudnám hasonlítani az első hangsort, amit egy gurgulázó utóhang kísért. Ezelőtt ilyet még nem hallottam és alig hittem a fülemnek, bár tudom, hogy az inteligens hollók képesek különböző hangutánzásra, mint egyes papagájok.



Otthon jóleső érzéssel vetettem számot, sikerült a közel 1.600 m fel és le. Felfelé menet fogadkoztam soha többet, de már lefelé tudtam, lesz folytatás… Később, amikor tapasztalt hegymászóktól megtudtam, az általunk választott út a legnehezebb a Hochries csúcsára, még büszke is lettem magamra.

 

27 megjegyzés:

  1. no, ez jó kis túra volt, még így is melegem lett, a képeket nézve :))

    az a fenyővirág csodaszép, biztos ott dekkoltam volna egy jó darabig, nézegetni...

    a tehénke csuda egy jószág, tényleg kíváncsi fáncsi :)

    az ibolya már kuriózum ilyenkor, nem is gondol már rá az ember, hogy még virágzik valahol...

    a siklóernyősökről egyből a keresztlányom jutott eszembe, ők is mászkálnak mindenfelé, tavaly Szlovéniában voltak.
    jó kis erőpróba egyáltalán odáig is felmászni, de ahogy mesélte, mindent megér egy-egy ilyen lesiklás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Orsi, nem vagyok egy izzadós tipus, de mire felértünk csurom víz volt a hátam...
      Egyes virágok megcsodálásának idejét így lehet meghosszabbítani, márciustól júniusig, csak magasság kérdése az egész. :-)
      Az ejtőernyősök természetesen nem másszák meg a hegyeket egy-két-há.. lesiklás kedvéért. Márcsak a hátizsák súlya miatt sem bírnák, ők mindig a felvonót használják, aztán ugrálnak. Én is vágyom egy ilyen ugrásra, nagyon jó lehet a keresztlányodnak, jó kis hobbit talált magának. Szlovéniában is csodás hegyek vannak!

      Törlés
    2. no jó, de nem mindenütt vannak ám felvonók, akkor aztán másznak ők is rendesen :)) zömmel itt siklanak M.országon, a szlovén út nem mindennapos náluk.

      Törlés
  2. jaaaa, és a felvonó: nagyon élvezném, biztos vinnyognék azért egy kicsit a félelemtől, de a kíváncsiságom erősebb lenne, úgyhogy tuti felmennék vele :D

    és a kilátás a hegy tetejéről...nem semmi...

    irigy, irigy, irigy :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha már a kíváncsiság nagyobb a félelemnél, akkor az már fél győzelem :-) szerintem még élveznéd is! :-)

      Törlés
  3. Szia, nekem nagyon hiányzik a túrázás, a hegymászás, de sajnos szinte soha nincs több szabadnapunk egyszerre, együtt, ha meg csak egy van, ott muszáj kialudni magunkat, szóval igen nehezen jön össze, tavaly egyszer sem sem voltunk és félek, hogy idén sem jutunk el. Vicces a tehén, én bevallom, félek tőlük, mert néha vadabbul is megindulnak az ember felé.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Flögi, kár, hogy nem tudtok rá időt szakítani, ilyenkor a legszebb szerintem a hegyekben. Nyílnak a virágok, illatoznak a kaszálók, tombol a természet. Mégha nem is mászunk hegyet, csak ott bóklászni, megfigyelni, már jól érzem magam, kikapcsol, feltölt.
      Bevallom én is tartok a tehenektől, de még sosem volt problémánk. Ez a kiváncsi fáncsi egy egyedi eset. :-)

      Törlés
  4. Csodás természet, gyönyörűűű!!:) Hasonlót éltem át Spanyolországban, mindent megér a látvány! Igaz, nekem a lefele menet rosszabb volt, mint megizzadni felfele!:)
    Az a sárga ibolyka nagyon tetszik, na meg a többi vadvirág. Imádom őket itt a kis dombunkon is, bár azok csak a megszokottak.
    A tehenet én hazavezettem volna szívesen! Nagyon kedvelem őket, több is volt nekünk, de most épp nincs...:))) Emberbarátok, hiszen naponta 2x fejik őket, ne féljetek tőlük!:)
    Várom a további "hegyes-völgyes" jelentéseket!;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg lefele Neked rosszabb, mint felfele? Ilyet eddig még csak egyszer éltem át, ahol nagyon meredek volt a terep és egész végig fékezőállásban kellett haladni. Egyébként nekem lefelé sokkal könnyebb, visz a lendület. :-)
      Falusi lány létemre a tehenekkel nem vagyok "jó viszonyban" :-D Nincs oka, nem tudom miért.
      Jól mondod Tiffanylda, jönnek majd a további "hegyes-völgyes" bejegyzések. Még mindig lemaradásban vagyok magamhoz képest, 1-2 hét a csúszás, pótolom.
      Szép jövő hetet!

      Törlés
  5. Hétvégén nem jutottam számítógéphez ,ma engem is utolért,amiről írtál : csak 1 blogot ad ki a főoldal, a továbbira kattintva pedig meg sem mozdul.:((((((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-( Mamka, Te vagy a 2. aki jelzi, hogy nála is ugyanígy átrendeződött a blog... gyanítom, hogy marad, nálam már a harmadik hete ilyen..:-(

      Törlés
    2. detto, mától kezdve nálam is csak egy látszik... hrrrrrrr........brrrrrrrrrrr........grrrrrrrrrr

      Törlés
    3. Ó, ne már... Te vagy a harmadik nálam, aki jelzi.... :-( hrrrrrrrr

      Törlés
  6. Micsoda szemed van a virágokhoz, bogarakhoz! Mi tagadás, én a feléről sem tudnám, miféle. És micsoda univerzum él a hegyekben... Gyönyörű ez a vidék, ráadásul ilyen egyéniségek színesítik, mint a kíváncsi tehén :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) én is csak az utóbbi bő egy évtizedben ismertem meg ennyire tüzetesen és még sok a tanulni, látni valóm.
      Érdekes "egyéniségekkel" lehet a hegyekben találkozni, én sem gondoltam volna. A kíváncsi tehénen túl, gúnár, kutyák, macskák és még sorolhatnám... valahogy bevonzzuk őket. :-)

      Törlés
  7. Csodás fotók, még végig nézni is sok volt, jó kis túra.:-)
    Nagyon érdekes a sárga ibolya, köszi a sok szép képet!
    További szép napot és hetet kívánok! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aloha, örülök, hogy tetszett. Mindig jó dolog számomra valami újat, különlegeset (meg)látni.
      Én is kívánok Neked szép hetet! :-)

      Törlés
  8. Az a drótkötélpálya! Biztos nagyon félnék, de én sem hagynám ki! Tényleg, az ejtőernyőzést még nem próbáltátok?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ejtőernyőzést még nem. Én először a hőlégballonra vágyom, a repülés/szállás jobban vonz, mint a szabadesés.
      És Te, már próbáltad?

      Törlés
    2. Á, én nagyon félek a magasban! Azért kacérkodom a gondolattal, hogy egyszer kipróbálom, biztos felejthetetlen élmény! A hőlégballon jó ötlet, az talán egy kicsit szelídebb :-)

      Törlés
  9. Ennyi zöld... és a kék ég, na és a hegyek.. most már kíváncsivá tettél,Utána kell néznem merre is van ez a hegy, és mennyire tőlünk.
    szép teljesítmény ,sok élmény,szép fotók.jó volt olvasni bejegyzésed!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Baratella, örülök, ha tetszett. Nézz utána egy nyaralást mindenképpen megér, Téged is elvarázsol majd a környék. :-)
      Köszönöm, hogy velünk tartasz. :-)

      Törlés
  10. Azért is jó Nálad olvasgatni, mert így legalább virtuálisan én is kirándulok ezeken a csuda szép helyeken!
    (Először nem értettem, miről írnak a lányok a blog-átrendeződéséről, de tényleg. Egy oldal, egy bejegyzés.)

    VálaszTörlés
  11. Ja, pontosítok: ők nem arról írtak, amiről én :) most olvastam az előző bejegyzésedet. Nálam az rendben van. Akkor ezt Te rendezted így, hogy egy oldalon egy bejegyzésed látszik? Mondjuk nem rossz, mert rögtön ott vannak alatta a kommentek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jenever, Te mondasz nekem újat... én nem rendeztem át itt a blogban semmit - nem is tudtam, hogy úgy jelennek meg a bejegyzéseim - ezt is a google rendezte át. Az előző bejegyzésem válaszai végén írtam, hogy már visszaállt a régi rend, amit nehezményeztem. :-)
      http://bessyke.blogspot.de/2014/06/mi-van-google-bloggal-o.html

      Törlés