"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. május 14., szerda

Vízesés a farkas szurdokban

Kávészünetre álltunk meg Fischbach településnél, amikor megláttam a táblát, mely az irányt mutatja a vízesésekhez a farkas szurdokba. Kiváncsiságomat csitítani elindultam a nyíl irányába a házak közt a hegyek felé és hamarosan meghallottam a vízcsobogást. Riasztottam párom “ide még elugorhatnánk..” :-D


Fischbach

Az erdőben már meglehetősen sötét volt (ez látszik a fotókon is) de nem tántorított vissza, hogy körülnézzünk. A vízcsobogás egyre hangosabban hallatszott és a kacskaringós gyalogutakon haladva volt az egésznek egy kísérteties érzése. Messzebbről megláttam a sziklában egy keskeny barlangot majd a légáramlat egy erős ragadozó állat szagát hozta…
Tovább haladva újabb résekre lettünk figyelmesek, és hogy egy fára erősített kamerával megfigyelés alatt tartják őket… De kit, kiket? Farkasok tudtommal itt nem élnek, de valami ragadozó csak tanyázik erre.
Mindenesetre amikor az egyik barlanghoz közel mentem, hogy befotózzak a sötétségbe, a kiváncsiságom mellé odakúszott némi bizonytalanság is...




A vízesés több lépcsős, jól kiépített utakon lehet egyre fejjebb haladni a forrásig, amit ekkor mi már nem tettünk meg az idő szűke miatt.




 









Mást is megihletett a hely szelleme, egy közel 4 perces meditációs filmet találtam a neten:







24 megjegyzés:

  1. Aj,de gyönyörűséges!!!!! Odavagyok a patakokért,vízért!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is Mamka, bár ott a szurdokban valami különösen furcsa érzésem volt, ami nem volt olyan barátságos... megmagyarázhatatlan.

      Törlés
  2. Tényleg van benne valami spirituális, olyan hely, ahol el kell tölteni egy kis időt :-)

    VálaszTörlés
  3. Ide bizony érdemes volt még "elugrani"!
    Érdekes ez az érzés amiről írsz. Én is voltam már így erdőben, amikor a kíváncsiságom nagyobb volt, mint az a megmagyarázhatatlan, különös félelem(szerű) érzés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem még ilyen érzésem nem volt... ez volt az első eset. Érdekes.

      Törlés
  4. Hú, én nagyon féltem volna a már sötétedő erdőben, főleg a lyukak és kamerák láttán, én is valami ragadozó megfigyelésére gondoltam volna. Itt München közelében, nem régen láttak egy, mezőkön kószáló farkast, benne volt az újságban is a képe. üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, Mahlzeit.. :-) jó, hogy ezt csak most tudom :-)

      Törlés
    2. Pedig a farkastól nem kell félni,az nem bánt legfeljebb megkóstol!
      http://www.libri.hu/konyv/farley_mowat.ne-feljunk-a-farkastol.html

      Törlés
    3. :-) köszönöm a könyvajánlást!

      Törlés
    4. +
      http://www.ng.hu/Termeszet/2011/02/NGArticle

      Törlés
    5. A gödöllői Zoliról már hallottam évekkel ezelőtt, volt nálunk a tv-ben is. Örülök, hogy van egy Dórája is. :-)

      Törlés
  5. Rögtön az első kép lenyűgözött!!
    A barlangnál én tuti gyáva lettem volna :) fura, hogy kellemetlen érzést keltett Benned, biztos nem véletlenül.
    A vízeséseket én is nagyon szeretem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Jenever az első még a faluban készült, ott békés volt minden, aztán az erdőben... hát, nagyon örültem, hogy a férjem ott áll mögöttem :-)

      Törlés
  6. Kedves Kavics"! Csodálatos a blogod! Élmény olvasni és látni a szép képeidet. Úgy érzem magam, miközben olvaslak és nézem a képeket, mintha én is végig jártam volna Veled az utat!:) Köszönöm!
    Szép napokat kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hegyek lánya, ennek örülök :-) Máskor is magammal viszlek Téged is, már vagyunk egypáran :-)
      Én köszönöm, hogy ha jössz!
      Neked is szép napokat!

      Törlés
  7. Én eleve nem szeretem a barlangokat (bár a múltkor bementem az egyikbe...) igaz ott nem volt farkas, csak denevér :) mondjuk azt sem nagyon komálom, szegénykéknek mindig olyan misztikus szerepük volt filmben, könyvben, hogy nem igazán szereti meg őket az ember.

    Én is voltam már így erdőben, kirándulás alatt, hogy libabőrös lettem valamilyen ismeretlen érzéstől, amit tényleg nem tud megmagyarázni az ember, hogy mi váltja ki.

    No, ettől a sok locsogásomtól függetlenül: a vízeséseket meg nagyon szeretem. Simán el tudom képzelni ott magam, én is megnéztem volna :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem vagyok barlangjáró (jó, hogy van választási lehetőségünk) :-) Vannak helyek is, ahová már nem szívesen megyek vissza.

      Locsogni :-) csak, mint a vízesés, szépen, kedvesen Orsi :-)

      És vannak helyek, ahol meg inkább jó csak hallgatni. Ezt most megtanultam, megtanították. :-)

      Törlés
  8. Elképesztő hogy milyen gyönyörű képeket készítettél, de a sárga akác nálam mindent visz...köszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vera, nálam is aznap az akác volt a fénypont.

      Törlés
  9. Végül is kiderült, hogy mit figyeltek vagy óvtak a kamerák?
    Nagyon szép helyen jártatok!!! Szeretem a vízeséseket, meg csak úgy általában a vizet-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lobelin, még nem, de résen leszek, no, nem azon a résen... oda többet nem megyek. A vízesés zubogása volt csak a megnyugtató, meg persze a párom jelenléte. :-)

      Törlés
  10. Jól beijesztettél a sötétedő erdővel, barlang, vadszag... Nem vagyok egy félős, de berezeltem, hogy vajon lesz-e vége ennek a posztnak, vagy lenyelt egy medve!:D:D Gyönyörű vízesés, én is szeretem, de az izgalmakat már nem bírom. Biztos nem mertem volna befotózni a résen!:( Ide nem megyek többet veled!:))) Köszi a képeket!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. TiffanyIda, bocsánat, legközelebb figyelmeztetek mindenkit... lesz legközelebb? neeem, nem hiszem.
      De tanulsága mégis van a dolognak... mert befotóztam, így a kiváncsiságom mégis nagyobb volt a félsznél! :-D

      Törlés