Már jó egy hetes ez a kirándulás, de a szépsége és a fáradtsága még most is frissen bennem él…
Az úgy indult, hogy a kirándulás előtt pár nappal az egyik bajor tv adón egy főzőműsort láttam, melyben az egyik hegyi fogadóban magyar szakács egy gulyásételt mutatott be. Ez a fogadó, a Priener Hütte pedig nincs messze tőlünk, a Geigelstein hegyeiben 1.410 m-en, idilli környezetben található. Ekkor dőlt el, legközelebbi hegymászás a Priener Hütte-re vezet! Meg kell ismernem ezt a szakácsot.
 |
| Boglárkás lejtők |
 |
| Természetvédelmi terület |
Már jártunk ott jó pár évvel ezelőtt, akkor még a régi fényképezőgépem volt és azok a fotók sajnos nincsenek meg. A hegy túlsó oldaláról itt olvasható egy 3 évvel ezelőtti bejegyzés, hasonló úton már jártunk a Geigelstein hegyeiben, ideje volt újra megtenni ezt a nem kezdőknek való túrát.
Örömmel fedeztem fel egy égig érő hatalmas fenyőfát.
Él bennem egy olyan emlék, amikor először jártunk ezen a túrán, egy bizonyos magasság után vissza akartam fordulni… párom biztatása nélkül nehezen ment volna. Most is emlegettük az akkori viaskodásomat a heggyel. :-)
Felhős napnak indult, amikor a Geigelstein természetvédelmi övezetébe érkeztünk. Felszerelkezve indultunk neki, ha esne se érjen meglepetés. Egyre fejjebb haladva csöppentünk vissza a tavaszba. A virágok amik itt a hegyekben nyíltak odalenn nálunk már hetek óta elvirágoztak.
 |
| Árvacsalán |
 |
| Ikrás fogasír |
 |
| Szellőrózsa |
 |
| Ibolya |
 |
| Mécsvirág |
Hegyomlások, gyökerestől kidől fák juttatták eszünkbe nem csak szép, hanem veszélyes is idefenn.
 |
| Újabb omlás |
A Via Alpina (5.000 km hosszú túraút az Alpokban 8 országon keresztül) bajor szakasza egyre meredekebben ívelt, olykor kacskaringózott felfelé. A szívverésem ismét a füleimben dobogott. Elértük a hóhatárt, innen már nem lesz messze a Hütte... gondoltam...
 |
| Még 1 1/2 óra |
Az utolsó pár méter az emelkedőn “kegyetlen” volt, kűzdöttem és kűzdöttem, aztán amikor felértem a lankára ezt kaptam ajándékul… :-)
 |
| Lemaradtam... |
 |
| Csak úgy, ott hevert az út szélén... :-) |
 |
| Tavaszi encián |
Az idei első enciánok… nagyon örültem és a fáradtságom el is illant. Az egész hegyoldal kéklett az apró virágoktól.
A következő hegyoldalon áfonya virágzott, talán a vörös áfonya lehet pici pirosas sapkaszerű virágaival.
A hóhatáron büszkén nyiladoztak az erdei kankalinok, a fehér szellőrózsa és a színes tüdőfű is.
 |
| Tüdőfű |
 |
| Kankalin |
 |
| Szellőrózsa |
 |
| Mocsári gólyahír |
Az olvadó hótól vizes volt itt a talaj, egy pici tó partja sárgult a mocsári gólyahírektől.
Végre, ott van ő… még pár lépés!
 |
| Priener Hütte |
Amikor először itt jártunk serpenyős medvehagymás sajtos Spätzle-t (Bärlauchspätzle) rendeltem. Azóta sem ettem sehol sem ilyen finom készítésben! Bár az is lehet, hogy azért esett annyira jól, mert megkűzdöttem érte és már igen éhes voltam mire felértünk.
Mire felértünk a fogadóhoz a nap is kisütött, a felhők oszladoztak, csodás volt a kilátás!
A felszolgáló kérdeztem a szakács iránt, de ő elmondta, már nem a magyar szakács bérli a fogadót... :-(
Teltház volt, sikerült egy 10 fős csapat mellett helyet foglalni, jó volt a hangulat. Majd asztalunkhoz egy pár ült le, beszélgettünk és kiderült nem csak a kirándulás a közös szenvedélyünk. Telefonszámot cseréltünk és már meg is terveztük a következő közös túránkat.
 |
| Már ezért a kilátásért is megérte! |
