"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. március 24., péntek

Várpark - Dinnyés

Egy blog írásának vagy olvasásának örömét itt nem kell említenem. Többek között azért is szeretem még, mert összehoz olyan embereket akikben van valami közös. Így ismertem meg többeteket, ha még személyesen nem is, de itt a portáljainkon "találkozunk". Emailcímet cseréltünk vagy a közösségi oldalon tartjuk a kapcsolatot. 
Egy régi olvasóm Lobelin pár hónappal ezelőtti ajánlására terveztem a múlt hétvégét a Velencei-tóhoz, a nem oly régóta megnyílt mini várparkba, Dinnyésre. Ez a várpark a maga nemében egyedülálló. Tulajdonosa és megálmodója Alekszi Zoltán - aki kertépítő - anyaghűen építette fel azt.
A Nagy-Magyarországot formázó területen több mint 30 vármakett eredeti anyagokból, a tájolásnak megfelelően helyezkednek el.

A bejárat a kezdetekhez hűen Emese álmával kezdődik, majd a sétányt faragott faoszlopok kísérnek, rajta időrendben az egykori uralkodóink, fejedelmeink rövid bemutatásával. Egy mini történelem-kert!




Önmagunk, saját tempóban járhatjuk körbe a 2014-ben nyílt parkot, amely gyereknek, felnőttnek élményt és ismeretet nyújt. Iskolák és óvodák rendezik meg itt történelem óráikat olykor játékos formában. Egy fantasztikus kezdeményezés!


Egy Nagy-Magyarország térkép segít az eligazodásban.


Váraink, erődítményeink nagy része romjaival bizonyítja egykori jelenlétét, egy fotó mellettük segít beazonosítani azoknak, akik mai arcukat ismerik.

Sebestorony a mai Romániában



I. István királyunk fehérvári vára- sajnos mára semmi sem maradt belőle





Vitányvár, Vértessomló
László vára, Erdély
Szervezett programokkal várják egész évben az idelátogatókat. Nézzetek be a weboldalukra.(varpark.hu)
Lobelin, itt is köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem! :-)

A parktól két utcányira található a Madárdal tanösvény 3 km-es körsétája. 9 állomást foglal magába. Azt követi a második túra, a Szikes túra 4 km-el és a harmadik, a Tóparti túra a 8 km-ével a Velencei-tónál ér véget. Időnk sem volt elég mindezt bejárni, öltözetünk sem volt ennek megfelelő. Ehhez a kalandhoz egy más alkalommal egy teljes napra lesz szükségünk.


Épp csak bekukkantottunk az első ösvény lakóihoz. Elkerített részen békésen legelt egy magyar szürke szarvasmarha gulya. Hamarosan fogadóbizottság jött elénk...








“Minden év április végén (Szent György nap 24.környékén) rendezik meg a Kihajtás napját, mely emléket állít a magyar szabad tartású állattenyésztésnek és hagyományőrzésnek. A nap nyitánya a szürke marha gulya kihajtása, a Dinnyés-Elzai Szerecseny Nádas tóhoz.” Wikipédia

A fogadóbizottság egy szelíd szökött kecske :-)

Egy újabb szökevény - odaát mindig zöldebb



A szürkékkel elkerített résszel szemben kecskék, magyar racka és baromfi látható a falusi gazdaságokban. Közöttük vezet a tanösvény útja tovább. A kerítésen túlról egy barátságos kislány mesélt nekem az állatokról, szokásaikról. Szemmel láthatóan örült a röpke emberi társaságnak.



Távolabb a Dinnyési Fertő Természetvédelmi területének nádasa. De ez majd egy újabb túránk célpontja lesz!




Dinnyés Szent György temploma

2017. március 22., szerda

A Velencei-tó körül

Napos időben érkeztünk a tó dél-keleti csücskéhez és a Velence Resort & Spa Hotel messziről invitált egy frissítőre és egy sétára a tóparton.



Pákozd



A wellness szálloda szimpatikus benyomást keltett. Minden egyes dolgozója készséges és kedves megnyilvánulása, a tóparti lehetőségek kellemes élményeket hagytak bennünk, ide visszajövünk még.

Tovább haladva a tóparti úton hamarosan egy nádas rész magas madármegfigyelő ponttal intett le bennünket. Tetszik, hogy kerékpárút is halad a tó déli oldalán, minden adott egy kellemes nyaraláshoz!



Madármegfigyelők előnyben!





Egy kócsag

Az összegyűjtött nád, ami szép és hasznos életet él a levágás után is




Rövid rast után indultunk eredeti célunk felé, amiről a következő bejegyzésben fogok írni.

2017. március 20., hétfő

5 év

Ma 5 éves a blogom, a Kavics. Mi és ki a Kavics? Kezdtem így a vendégírásomat.

Én, Te, mi mindannyian kavicsok vagyunk, utazó kavicsok. Ahogy az utazásaim is mind egy-egy kavics, melyek mint puzzle alkotják majd a teljes képet, mikor a hintaszékben hátra dőlve “lapozgatom” a bejegyzéseket a hozzájuk fűződő emlékekkel, történetekkel.
5 év megélt kirándulásai, utazásai mennyi szépség, érdekesség, olykor nüansznyi apróság, pillanatok, színek, formák, illatok gyűjteménye.
Hol is ünnepelhettem volna a legmegfelelőbben, mint a Kavics étteremben! Bizony, kis országunkban létezik egy ilyen hely, ahová az elmúlt hétvégén ellátogattunk.


A Velencei-tó környékén jártunk és a vacsorát ezen a különleges helyen költöttük el.
Mikor az utazás előtt bogarásztam az internetet és rábukkantam erre az étterem és wellness hotelre nem volt kérdéses, látnom kell ezt a helyet!

A kíváncsiságomat kellemes meglepetések sora követte. Udvarias és kedves fogadtatás, ugyanilyen kiszolgálás, finom ételek. Érdeklődésemre “ miért hívják kavicsnak az éttermet és szállodát?” Kaptam a tájékoztatást:



“bársonyosan sima, belesimul a tenyérbe, titokzatos, történetek, értékek, elvek, egyszerű és letisztult” - kulcsszavak, melyek hozzám is közel állnak. Egy hely, ahol most jártam először, de nem utoljára.
Fokozva az élményt bemutatták nekünk a hotel adta lehetőségeket és mindenféle előny nélkül ajánlhatom pihenésre vagy egy finom ebédre, azoknak akik erre járnak.

Tavaszkezdet is ma van, sőt ma az 5. blogszülinapra megérkezett 50. blogolvasóm is! :-) Kell ennél szebb ajándék? Kedves Timi, érezd jól magad nálam!



Régi olvasóimnak köszönöm a megtisztelő kitartásukat, új olvasóimnak az érdeklődést!
Tovább, az újabb 5 évre! :-)