"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. június 11., vasárnap

Andalúzia újra! 9.

Tarifa

Andalúzia és egyúttal Spanyolország legdélebbi városába igyekeztünk Tarifa-ba.


A régi történelmi múltra visszatekintő várost és annak környékét ma már a modern sportos turizmus is felfedezte magának. Cádiz felől haladva a várost megelőző partszakaszok mentén egyre több szörfös, kitesurf-ös (kitesurf - wakebord, surf, siklóernyőzés kombinációjából kialakult ki) látogatja, olyannyira, hogy a világranglistán is előkelő helyet foglalnak el.

Messziről lehet látni az óceán felett a színes, ide-oda cikázó siklóernyőket. Városi célpontunk előtt tettünk egy kitérőt és megálltunk a Playa de los Lances, egy kemping-strand részén. Érdemes az autót az út közelében hagyni egy rövid rastra, különben parkolódíjat szednek, ha az autóval közelebb szeretnénk menni. Kényelmes sétával is kigyalogolhatunk a partra, ahol egy-egy tapas-bár is kínál hűsölésre helyet.

Playa de los Lances






A háttérben Afrika partjai



Napozó gekkók



Rövid nézelődés után megcéloztuk Tarifat. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a város benépesedésének kezdete igen csak megegyezik Cádizéval, Kr. előtt az 1. évszázad. Az akkori föníciaiak Tingentera névre kersztelték.
Ugyanakkor a legősibb leletek egy közeli barlangban visszavezetnek egészen a neandervölgyi ember nyomaihoz.
Mégis a közel hat évszázadig terjedő mór uralkodás az, ami a város mai arcára a jellegzetes bélyeget nyomja.
A városkapu meghívóan invitált egy óvárosi sétára bennünket.
Puerta Jerez a 14. századból

"Nagyon hűséges és nagyon nemes hősi várost a mórok uralkodója Sancho IV el Bravo nyerte el"

A szűk utcák épületei mór stílusban szintén fehérek. Mindenütt kávézók, éttermek, üzletek fogadják az arra tévedőket.


A Hotel Riadnak ad otthont az egykori parancsnoki épület. Bejárat régi patinában.
Hotel Riad




Míg a szűk utcák közt tekeregtünk egy fagyizó mellett elhaladva mintha magyar szavakat hallottam volna kiszűrődni. Beléptem, hogy megbizonyosodjam róla. Valóban, négy kedves magyar tanakodott melyik fajta fagylaltot válasszák. Megszólítottam őket és megörültünk egymásnak, beszélgettünk. Kiderült, hogy ketten közülük nemrég költöztek a városba, ketten Gibraltáron élnek. Egyikőjük egy kávézót vezet a brit sziklák alatt és meghívtak hozzájuk. Mivel másnapra úgy is Gibraltárt terveztük be, örömmel fogadtuk el a meghívást!

Kellemesen megebédeltünk és élveztük a napsütést, az utcai zenészek dalát

A San Mateo templomot a 15. századból, később a barokk jegyeiben építették át. Színes ablaküvegek és a már megszokott embernagyságú szentek a falakon.
San Mateo templom











Monumento al General Copons



Orientális, vakítóan fehér szimmetriku épület a városi könyvtárt takarja. Előtte a kis parkban csillag formájú szökőkút, természetesen színes azulejoval kirakva, benne ismét nagy zöld békák. Hasonlóan, mint Vejer de la Frontera városának Plaza de Espana terén. Bámulatosan szép az egész! Valójában kedvem lett volna a narancsfa alatt egy Jorge Bucay könyvvel itt órákig üldögélni, néha beleolvasni, néha a környék rezdüléseit figyelni.





A városháza andalúz színekben




Szépséges kút, kavics-flaszterrel


Bármerre haladunk az óvárosban előbb-utóbb a kikötőhöz közeli várhoz lyukadunk ki.

Egykori várfal kijárattal

A Guzmán el Bueno vár 960-ban Abd El Rahman III. kalifa megbízásából épült. A várból szép kilátás nyílik a városra, a kikötőre, a Gibraltárhoz vezető útra és jó időben a 14 km-re lévő marokkói partokhoz.
Először körbejártuk az erődítményt, melyet a mórok elsősorban a kalóztámadások ellen építettek. A várost és a várat 1292-ben a spanyolok IV. Sancho király zászlaja alatt visszahódítottak.





IV. Sancho el Bravo király

A vár sajnos zárva volt és semmi tájékoztatás a nyitvatartásról. Míg mi ott tanakodtunk érkezett szintén egy pár és ők is a távolból hasonlóan németül gondolkodtak. A férfi megszólított bennünket angolul, hogy tudunk e valamit. Mivel én már felfigyeltem, hogy egymástközt németül beszélgetnek németül válaszoltam. Megörültek és igen hamar kiderült, hogy Münchenből jönnek, a nő bajor, a városunkból származik, a férfi Rómából. Sokáig elbeszélgettünk, mintha már rég ismertük volna egymást, majd mindenki ment tovább a felfedezőútjára.
Ez a város a különös találkozásokról (is) megmarad emlékezetünkben. :-)


A Medina-Sidoni hercegség Guzmán nemesi családjának egyik legjelentősebb alakja Guzmán el Bueno (a jóságos) szobra tekint le ránk, a kikötő előtti téren, a vár közelében.
A háttérben a turisztikai iroda - Paseo de la Alameda

Guzmán el Bueno


A vár híján egy magaslati pontot mégis találtunk magunknak, ahonnan picit belátnia környéket. A városháza melletti várfal egy bástyája volt segítségünkre.




Az igen erős szélben kapaszkodni kellett, hogy le ne fújjon bennünket a mélybe, de megérte, a kilátás a városra, a kikötő belterületére. Láttuk a lehetőséget a hullámvédő fal mentén az óceánhoz közel menni egész a móló végéig, és a hajókat, katamaránokat. Nem hagyhattuk ki a lehetőséget!



A kerítés mentén a kanyargó móló végéig, ahol a szobor áll lehet besétálni

Odafentről nem is tűnt hosszúnak és magasnak a fal, de ott állva, hallva, ahogy a hullámok csapkodnak… A gátat védő több tonnás kövek és betontömbök sem mindig akadály az elemi erőknek!
Valamelyek már lesodorva

kövek és betontömbök állták a szél támadásait, a hullámok vad csapkodásait a gáton. A sirályok pár méterre tőlünk a szemünk magasságában szinte egy helyben repültek kűzdve a szél erejével, olykor hozzánk egész közel sodródtak. Néha azt hittem megérinthetem őket. 
Az óceán és a tenger valahol itt találkozik egymással, Gibraltár "vízi utcájában". Kettejük kékjében halrajok úsztak csapatban, menekülve az éhes sirályok elől.




Kis halászhajó vágott neki az útnak, a magas hullámok olykor bekebelezték, majd felülemelkedve kitartóan ringott előre.




Punta de Tarifa világítótornya
A túlpart már Marokkó


Punta del Santo

A tenger hőseinek

Átsétáltunk az Isla de las Palomas vagy másnéven Isla Tarifa partjaihoz, Európa legdélebbi szárazföldi pontjához. A sziget előtt egy magaslati ponton, ahonnan jó kilátás nyílik a vízre áll a Santa Catalina vár.
A csipkésre sikeredett várról kevés információt találtam. Ha igaz, akkor nem is olyan rég 1929-ben épült és meteorológiai megfigyelőállomásként működött. Hát, nem is tudom...

Castillo de Santa Catalina




Playa Chica, az első strand az Alborán-tenger nyugati oldalán

Gát a szigetre



gát bal oldalán a sziget felé a csendesebb Playa Chica, a jobb oldalán a vadabb Playa de los Lances terül el. Az utóbbinál kinn állt a tábla szörfözni tilos, de ez nem sokat jelentett egy-két vállalkozónak.

Playa de los Lances

Begyalogoltunk a gát végéig, bár a sziget katonailag lezárt terület, nem látogatható. Kár, azt hittem a világítótornytól körül tudunk majd nézni. 
A 17. században egy erődítményt építettek ide, az 1800-as évek elején készült el a gát és a 20. században egy laktanya kapott helyet.


Búvárok bevetésre készen


Mikor odaértünk azt vettük észre, hogy két fiatal beúszva közelítette meg az erődítmény falát és felmászott rajta, majd be az elzárt területre. Nem telt el 2 perc jött egy rendőrautó és behajtott a területre. Gondolom nem örültek egymásnak.

Míg figyeltük az ügyes kitesurf-öst, aki könnyedén siklott a víz színén mintha erőfeszítésébe sem kerülne, egy pillanara megfeledkeztem a fejemen lévő cappyről és úgy lekapta a szél és vitte pár métert, mint egy tollpihét. A finom homokban sikerült elkapnunk. 
Még sokáig élveztük a napot, a szelet, a tájat Európa szárazföldjének legdélebbi pontján. Az óceán hullámait a tenger felől jövő ellenszelek próbáltak visszafújni - harc az elemek között. Első élményes látvány volt számomra. Nem akartam visszamenni a szállásunkra, volt valami varázslatos a helyben.










Jól látszik, ahogy a hullám élébe belekap az ellenszél





Folyt. köv.

10 megjegyzés:

  1. Na, megvan a magyar vonatkozás! És ezek szerint a következő részben is lesz :-)
    San Matteo nagyon tetszik, leginkább a "csipkék" a mennyezeten. Nagyon szépek!

    VálaszTörlés
  2. Magyarok mindenütt ott vannak! Ezeken a csipkéken az én szemem is fennakadt. Letakart arcú a szobor, jól láttam? Vagy csak árnyék vagy fátyol?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Letakart arcú szobor? Nem tudom melyikre gondolsz, nem volt ilyen. Esetleg az árnyékot látod rajta.

      Törlés
  3. Nagyon szép helyek, mindeképpen a listámon marad Andalúzia, már meg is jött egy vaskos Michael Mőller Verlag Andalúzia útikönyv :-) Tipp: a Müller drogéria most ADAC Reiseführer-eket árul 3,99-ért, sok helyről, tegnap vettem Marokkót és Baltikumot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a tippet! A mi Andalúzia könyvünk is az ADAC-től van, de ez nem olyan vastag. Megnézem a M.M. Verlag könyvet!

      Törlés

  4. No, itt aztán ma akadt látni-olvasnivaló. Amin elgondolkodtam, hogy bizony közel van Afrika...Nem csodálom, hogy itt próbálkoznak az átkeléssel, hisz szinte "kézzel elérhető"... Magyarok - szerintem mindenütt vannak, gyanítom az Északi sarkon is belebotlanál egybe :-)
    A templom mennyezete olyan, mint egy jól formázott karamell-fagyi - legalábbis nekem ez jutott eszembe róla :-) A hegytetőn a bikának nincs "sztorija" ? csak úgy áll ott ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizonyára mindenfelé vannak/lehetnek magyarok a világban, de hogy épp akkor fuss össze velük, mikor te is ott jársz, főleg még szezon előtt. Mindig örülök az ilyen találkozásoknak!
      Bika vagy épp egy flamenco gitáros ember sziluettje (korábbi bejegyzésben), ki tudja mi van még az utak mentén Andalúziában... Gondolom az országra jellemző szimbólum.

      Törlés
  5. milyen kék az óceán...mennyi szín, hófehér házak, színes csempék, virágok, parkok, madarak, siklóernyők színei. Mennyi hangulat a képeken! Szenzációs :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az óceán színei, amivel még ma is éjjelente elalszom. :-)

      Törlés