"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. augusztus 5., péntek

Breitenberg Hütte

Elhagyva a kidőlt tölgyfát már a réti füzények díszítették az utat felfelé. Az első nehéz köves útszakaszt lekűzdve a látvány az Inn völgyével gyönyörködtetett.

Réti füzény

Odafentről a kidőlt tölgy látványa
 




A hegyek olyan elemeink, melyeket az embernek sem kötelessége, sem joga, hogy a technika segítségével igázza le. Csak az ismerheti meg a világ harmóniáját, aki alázattal közeledik hozzájuk, és segédeszközei megválasztásában szerény.” Reinhold Messner


Viszonylag hamar elértük a Breitenberg Hüttét, ahol egy frissítőre megpihentünk.

  



Magunk mögött hagyva a fogadó

Meglestem, hogyan nyalják a tehenek a sót. Vicces látvány volt, ahogy a sókocka forog a tengelyén sarkai már mind elfogyasztva. :-)



  
Hív a távol!


Merre is?



1000 m feletti csend.

 

Beértünk az erdőbe, a csend körülvett, egyetlen madárszó sem hallatszott. Érdekes, hogy 1000 m felett is van lápos rész, ahol épp a gyapjúsás pompázott. Az előző napi nagy esőzéseknek köszönhetően a fűcsomók cuppogtak a nedvességtől.



Gyapjúsás ázott esetben

Van akinek ízlett


Korallgomba

Úton-útfélen látni hasonló építményeket, miért pont ne egy alpesi erdőben. Tettem hozzá én is egyet a tetejére. Egy mókus figyelte ténykedésemet, mire ráfókuszáltam volna elillant.


Csak úgy hever ott évek óta

Hirtelen a semmiből az út mentén egyetlen szál magában egy nyílásnak induló fehér zászpa, jó másfél méter magas példánya.



Fehér zászpa

Illatos kakukkfű szőnyegek

 
Harangvirág és páfrány barátsága

Törött szárnyú

Már kezdődik a gyapjas aszatok szezonja. Ezek az őszirózsafélék is jelzik kifelé megyünk a nyárból, évszakváltás közeleg. Méter, másfél méter magasra is megnőhetnek e hegyvidéki virágok. Formás, olykor teniszlabda nagyságú fészekvirágait mintha fehér pókhálóval szőtték volna be. A labdavirágok tetején bontja lilás szirmait és csalogatja a rovarokat magához.

Gyapjas aszat



 





Legközelebb korábban indulunk, nem időzünk másutt sokáig, hogy innen tovább tudjunk felfelé haladni.

Ott fenn vár még ránk valami


Már rég nem él, a törzse kellemesen sima




11 megjegyzés:

  1. Nagy kedvet csináltál most nekem egy hegyi kiránduláshoz. Más kérdés, most nem bírnám. Viszont nagyon indulnék.

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsánat, mellényomtam és töröltem. Bemásolom az emailekből:
      "Jó nézegetni a képeid, gazdag választék szépségekben.
      Érdekes az utolsó kődarab, ami lábfej mintázatú a lábujjak vonásaival.
      A bogáncs pedig szépséges a szürke színeivel."

      Törlés
    2. Te is lábnyomot látsz benne? De jó! Vártam, hogy ki fedezi fel. :)
      A bajor yeti megkövesedett lábnyoma... :-D

      Törlés
    3. yeti lábnyoma :)
      Általában sok hasonló meglátásunk van, és ez jó érzés :)

      Törlés
    4. csatlakozom hozzátok, én is azonnal megláttam benne a lábnyomot, még meg is számoltam, hogy megvannak ez a lábujjak mind :))

      azt figyeltem még, hogy milyen tökéletesen formás alakja van az aszatnak...és milyen szép a zászpa...

      Törlés
  3. Hegytetőről messze nézni – szépet látni – lelkedben békességgel.
    Kell-e ennél több ?
    Még nem láttam fehér zászpát – nagyon szép ! (Olvasom, elmebaj ellen használták régen….Tán ma is meg lehetne egyeseknél próbálni M.o.-on. Aztán ha nem hat….nem nagy baj…)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, nekem már nem kell több Aranyos! :)

      Hahaha... ezen jót nevettem! Igen, én is olvastam, hogy a zászpát mire használták régen. Attól tartok, ha általánosságban szeretnénk e célra a zászpát felhasználni, akkor hamar eltűnne a természetből... annyira lenne szükség... hahaha... :-D

      Törlés