A Wikipédia szerint Németországban kereken 500 vízesést jegyeznek, ebből közel 200 Bajorországban található. A vízesések ideje igazán tavasz közeledtével van, amikor olvad a hó. A célunk a Fluderbach vízesés mellett még a krókusz-tenger a Heuberg tetőn volt. Már 2-3 hete készültünk, de az időjárás mindig közbeszólt. Bár kevés krókusz-reménnyel indultunk, gondoltam maradványok még csak lesznek. Start, mint egy évvel ezelőtt a Duftbräu fogadó volt.
 |
| Fabakancs a Duftbräu-nál |
A Fluderbach vízesés is több lépcsős, hol mélyen zuhan alá, hol csendesebben csurog le a hatalmas sziklatömbökön.
900 m magasan jártunk, az árnyékos részeken még volt hó bőven, de a napsütötte lankákon, erdei utakon már puha pázsiton, virágok közt bandukoltunk.
 |
| A háttérben álló kopár csúcs lábához igyekeztünk |
 |
| Farkasboroszlán |
 |
| Májvirág |
 |
| Mocsári gólyahír |
 |
| Szellőrózsa |
 |
| Medvehagyma a hétvégi ebédhez |
 |
| Égig érő fenyők |
Voltak árnyas kapatók hóval, latyakkal, csúszós szakaszokkal, a már ismert köves, gyökeres nehézségek. Örültem, hogy a túrabotot magammal vittem, jó szolgálatot tett plussz két láb... :-)
 |
| Fagomba :-) |
 |
| Kövek a kifordult gyökerek közt fogvatartva |
Kiérve a kavicsos erdő sűrűjéből megpillantottuk a Heuberg napos lankáját, háttérben három Hütte, a Daffnerwald-Alm, a Lagler Hütte és a Deindl-Alm. Az egyikben csak lesz hely(tavaszi virágnyíláskor szinte mindig tömve vannak), mert már nagyon szomjaztunk valami frissítőre.
 |
| Daffnerwald Alm 1.050 m |
 |
| Deindlhütte |
A
várva várt krókusz virágszőnyeg igencsak elmúlóban, hótól letarolva,
összetörten fogadott. Elkéstünk, a pompa korán elmúlt ebben az évben.
Leizzadva, kitikkadva értük el a Daffnerwaldalm-ot. 1.050 m-en árnyékban 18 fokot mutatott a hőmérő szála.
 |
| 1.050 m-en |
Sikerült két helyet találnunk a padok között, sok jó ember kis helyen is alapon letelepedtünk, és egy különösen kedves szomszédra találtam…
 |
| Ez a tekintet... :-) |
Egy amerikai Golden Retriever - tudtam meg - elbűvölően nézett rám, simizésre várt meg szeretgetésre. A fél éves kan puha szőrbundája, figyelő tekintete, hálás odabújása számomra kizárta a külvilágot. Sokára tudtam csak a gazdasszonnyal pár szót váltani mi is a különbség az amerikai és az angol fajok között. Szerintük robosztusabb, nagyobb tappancsok, okosabb/tanulékonyabb (nincs túl tenyésztve) csak arany színű, sosem fehér, szociálisabb beállítottságú.
Különbség ide vagy oda, nehéz volt búcsút venni tőle...
 |
| Rálátás az Inn folyóra |
Természetanya egy virágot elvéve mindig gondoskodik, hogy adjon egy másikat. A hegyi krókuszok már elnyílóban, de a tavaszi encián kezdődő pompában. Apró, kéknél is kékebb virágainak szabályos öt szirma és fehér közepe van. Főleg egyesével, néhol csoportokban bontották szirmaikat a Heuberg tető napos lankáján. A tavaszi encián is védett növény, de ez nem az a fajta, amit gyógynövényként használnak (pl. a Slyrs likőrben is található).
 |
| Tavaszi encián |
Óvatosan
kerülgetve, hogy ne tapossunk le egyet sem kerestünk magunknak egy
helyet, ahol leheveredhettünk. Süttettük magunkat a nappal és
feltankoltunk a föld melegéből. Nekidőltem egy kőnek, kellemes meleget
sugárzott az is magából.
A legelőn fekve a szemközti hegyek havas csúcsait (távoliak már Olaszország) bámultam. Párom elszunnyadt, én dúdoltam “ég és föld között..”
Visszafelé ugyanazon az úton mentünk a Duftbräu sajttortájára voltunk kiéhezve.
 |
| Viszlát tél!!! |
Itthon átnézve a fotókat láttam, hogy a tavalyi kirándulásunk áprilisban több méteres hóban zajlott. Az idei márciusi úton kevés hóval, sok napsütéssel és tavaszi virággal találkoztunk. Micsoda különbség!
