Bajor népviseleti ünnepek

A múlt hónap végén, nem sokkal a sörfesztivál után, szép, őszies hétvégén került megrendezésre a két napos Trachtenfest, a rosenheimi népvisleti ünnep. A fesztivál csúcspontja a 3 km-es ünnepi menet, 5.000 felvonulóval. A helyi hagyományörzők mellett a közeli és távolabbi népviseleti csoportok is meghívást kaptak. Többek között Steiermark és az erdélyi németek (Siebenbürger) is képviseltették magukat.

Az első rosenheimi hagyományörzők ebben az évben ünnepelték 120. évi jubileumukat.

A korábban munkaruhának szánt egyszerűbb öltözetek az idő során díszesebbé, ünneplőbbé váltak. Volt egy időszak (70-es évek) amikor a fiatalság nem szívesen viselte e jellegzetes bőrnadrágos, a hölgyeknek szűk felsőjű (Dirndl) ruhákat. Ezzel szemben mára már annyira közkedvelt - (divat) - lett idősnek és fiatalnak is, hogy egyszerű hétköznapokon az utcán, a munkahelyeken, a turisztikailag közkedvelt helyeken különböző színekben viselik a helyiek, vásárolják a külföldiek.

A felvonulókat, mint mindig zenekarok bajor muzsikaszóval kísérték, a férfiak hangos kurjantással, füttyszóval.

Egy-egy képes ízelítő a színes és változatos parádéból:

A felvonulók élén a polgármester asszony

Rosenheim

Salzburg

Kufstein

Az erdélyi németek

Salzkammergut

Lauterbach

Röpke esős séta a Müncheni Angolparkban

A terv szerint szép napos őszi időben indultunk a Müncheni Angolparkba (Englischer Garten), aztán az időjárás hamar közbeszólt és egyész nap esett az eső. Így a park bejárásából egy röpke esős séta lett. Mégis... 

Az egész park bejárása egy merész kijelentés, hisz a 3,75 km2-ert gyalogosan, élvezve a zöldet egy nap bejárni lehetetlen. Esetleg kerékpárral vagy lovashintóval - mert abból akad itt bőven - lenne rá esély. 

Európa legnagyobb kertje, sokak szerint a világ legnagyobb városi parkja (Central Park 3,4 km2) is kisebb, ergo a müncheni a legnagyobb - nem néztem utána, nem foglalnék állást - hisz nem is ez a lényeg.

Sétánkat az Eisbach sebes patakjánál kezdtük, ahol az év szinte minden napján szörfösöket figyelhetünk meg ügyesen egyensúlyozni.

Egyedülálló nevezetessége ez (is) Münchennek. Amikor csak itt járok fotósok, videósok tömege szeretné ezeket a városi akrobatákat megörökíteni. Az aznapi borongós, esős, hűvös időhöz szerintem a víz hőmérséklete nem lehetett több 3-4 foknál és egyik-másik fiú mezítláb ugrándozott ki a vízből majd vissza a hullámok tetejére...brrrr... 

Innen egy dobásnyira a Prinzregentenstraße-n áll a legendás P1 diszkó - P, mint party, playmates, prosecco, prominent s.t.b. 

Egy "party-geg" áll tavaly óta a diszkó közelében a parkban, méghozzá egy zenélő szeméttároló formájában. A napkollektorral működő szemetes kinyitáskor party-zenét szolgáltat a rendes járókelőknek. Kezdetben sokan vadásztak a parkban elszórt szemét után egy kis zenét hallgatni. Ez is egy módja a tisztaságra nevelésnek! :-)

A japánkert irányába vitt tovább sétánk, ami nem is annyira japán kert, mert annak nem épp szigorú szabályai szerint épült. Egy-egy növény csak és a kacsa-tó, ami jellegzetes e kertben.

 

Sok a kerékpáros, gyalogos, futó és a kutyáikat sétéltató a parkban. Egy kedves sötét szürke kutyus gazdája a patak túlodaláról hívogatta négylábú barátját. Szemlátomást nem a hídon, - ami sokkal egyszerűbbnek tűnt emberi ésszel,- inkább a patakon át szerette volna a gazdit beérni.

upsz...

Volt, aki szorgalmasan gyűjtötte az elszórt faágakat…:-)

Gombaszőnyeg

Monopteros (görög templom)

A nyirkos idő aztán visszaküldött bennünket a városba egy meleg ebédre. A parknak csak a déli részén jártunk és még annyi a látnivaló (Rumford-ház, Kínai pagoda, az 1972. évi Olimpiai Játékok alkalmára adományozott japán teaház, Kleinhesseloher-tó, több emlékmű.), de az majd egy jobb idő alkalmával hosszabb séta lesz!