"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2013. november 3., vasárnap

Majki kamalduliak

Ha hazatérünk gyakran járunk vissza Majkra is. A tó szépsége, egy finom ebéd a tóparti vendéglőben, az egykori kamalduli szerzetesek házait körülölelő csend, a levendulaillat, házasságkötésünk megünneplésének emlékei mind-mind ok arra, hogy visszajárunk.

Fűzfás majki tó ősszel

 



Az 1700-as évek elején Esterházy József alapította a kamalduli remeteséget, melyet aztán Rákóczi Ferenchez hű nemesek támogattak.
A bencés szellemben élő szigorú remeterendet ruházatuk miatt fehér bencéseknek is hívnak, akik némasági fogadalmat tettek és évente csak 2 alkalommal volt nekik megengedett  egymással kommunikálni. Küldetésük a világ halandóiért való imádkozás.

Gyerekként is sokszor látogattunk ide szüleimmel, egy vasárnapi kirándulás, egy koncert (nagyon jó a park akusztikája) és ha vendégeink voltak, akkor is kellemes ok volt ide látogatni. 
Még jól emlékszem az egykori gondnokra Kulcsár Emilre, akinek szívügye volt a “Majki remeték öröksége”, sokat mesélt apró részletekről, titkokról. Éveken keresztül nem volt látogatható a leromlott állapotú kastély, ő mégis megmutatott nekünk egyet s mást, amit “idegenek” akkor nem láthattak. 
Annál jobban örültünk, mikor a kedves idegenvezető hölgy mesélte, hogy “eus” pénzből folynak a felújítások és jövő április körül ismét látogatható lesz a már renovált épület és annak parkja is. Az egykori vadászteremben az Utolsó Vacsora és egyéb freskók még halványan élnek az emlékeimben. Nagyon várom, hogy jövőre visszalátogathassunk!

A kastély, a templom maradványai mellett 17 szabályosan épített remeteház áll. A terület gondozott, virágokkal, gyógynövényekkel, örökzöldekkel telepített. A remeteházakban már évek óta lehetőség van nyaralni, pihenni, elcsendesedni. Zarándokok, művészek, önkereső emberek: Isten hozott!




A bejárat előtt...

Száradó levendula csokrok
Remeteházak, levendula illat

A templom maradványa






Egy címer a nemesi családok közül
Egy cellaház udvarának bejárata
Gyógynövényes dolgozóasztal
Kápolna a cellaházban

Majki levendulás csend, hamarosan visszajövünk...

2013. november 1., péntek

Mint a gyermekkori napfelkelték…

... igen, ma is pont úgy néz ki, mint mikor még otthon éltem, a szülői házban. Ott a fák mögött, a Vértes hegyei mögül kel fel a nap.






Egyik kedvenc versem Bereczki Ferenctől jutott eszembe:

A régi tanya emlékére

A város felől lépkedtem a földanyán,
Mikor megpillantottam a régi tanyát.
Emlékeim a múlt emléke járta át.
Majd a ház előtt megláttam a régi körtefát.
Ágait bő termés húzta le a föld felé.
Nem volt ott gyermekhad, mely harapott belé...
Árván állt a tanya, tele méltósággal,
Dacolva a mai rossz világgal.
Ej! Ha ő most mesélni is tudna!
Hány gyermek szaladt ki a dűlőútra.
Számtalan szebbnél szebb emlékek.
Életek, sorsok, leányok, legények.
Télen nagyszülők a tűz körül,
Mely alatt kis cica jókat szenderül.
Régi szép emlékek, nagy beszélgetések.
Szomszédból is sokat itt estéztek.
Beszéltek múltról, és a máról,
Életről és az elmúlásról.
A petróleumlámpa fénye szépen pislogott.
Odakinn a Bodri nagyokat vakkantott.
De jó lenne még egyszer gyermeknek lenni!
Nagymama ölében házi cipót enni.
Jó lenne az iskolából oda hazamenni,
Nővéremmel az utat végigveszekedni.
Kicsiny jószágokat mind megetetni,
Nyári nagy melegben jó nagyot aludni.
Gondolatban én is ott vagyok veled.
Most látom csak, csillog a két szemed.
Tudom, míg élünk, feledni nem lehet,
Mert onnan indultál és kaptad az életet.
Ne menj el mellette csak úgy soha!
Lehet az élet bármilyen mostoha,
Legyen örök emlék e drága kis tanya.

                                         Bereczki Ferenc

Keleten a napfelkelte, nyugaton a telihold vigyorgott erre a különleges reggelre.


Aznap más csodával is megajándékozott a természet. A pára apró vízcseppjei megtelepedtek a szorgos pókok készítette több km hosszú pókhálókon. Olyan szorgalmasan dolgoztak az éjszaka, hogy minden bokrot, fát, sövényt dúsan beszőttek-átszőttek-összekötöztek. A rajtuk megcsillanó harmatcseppek pici gyönygygolyókként tündököltek a napfényben.

Az összeszőtt kert
A buxus megkötözve

vagy bekötözve

A cukorsüveg párolog a nap melegétől

Behálózva a cukorsüveg is
A zanót mint egy karácsonyfa feldíszítve

Anya gyönyörűséges őszi virágai







A szőlős hegyoldalunk, az ottani táj, a környezet is egykori emlékeim közé tartozik. Jó volt elraktározni, újra feltöltődni...