"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2012. november 18., vasárnap

Wasserburg, az Inn egy gyöngyszeme...

Rosenheimtől mintegy 30 km-re északra húzódik a városka, egy Inn menti gyöngyszem, a folyó hajtűkanyarában megbújó félszigeten elterülő gótika formálta épületekkel, kapukkal és a várral - formákkal és színekkel...

Wasserburg am Inn
Az első írásos említések az 1085-ös évekre nyúlnak vissza. A folyón való sókereskedésnek köszönhetően, az itt élők fejlődő jóléte okán a 13. század elejére a település városi jogokat szerzett. Ez időben került Wasserburg a Wittelsbachok tulajdonába.
Egy magaslati pontról nagyon jól lelátni a városra, annak épületeire és a kanyargós Innre.

Vörös-híd a félszigetre



A közel 13.000 lakosú várost igazán egy gyalogos sétával lehet megismerni. Az árkádok alatti üzleteket, kávézókat, fogadókat, a színes “egymásbanőtt” házakat, a félszigetre átfeszülő jellegzetes Vörös-hidat, az Inn hidat, a várat és a város több kapuját mind-mind látni kell, hogy érezhessük az itt élő lüktetést. Mindemellett több múzeum, kiállítás és galéria is várja az érdeklődőket.

Inn híd már 1338 óta
A híd őre



Jég és hullámtörők a híd védelmére


A híd tornyos fogadó kapuja működő órával és a város címerével. Egy tábla jelzi e kapu írásos említését 1374-ből, és a tornyon lévő őröket ábrázoló falfestmény 1568-as eredetét.

Híd-kapu 1374 óta



A város címere

A kapu túloldalán az ablakok is stílusos festéssel vannak díszítve. Abraham Megerle templomi zenész és komponista szülőháza és egy szökőkút 1341-ből.


Inn kapu
Abraham Megerle
Falikút 1341-ből
Árkádok


A város legrégebbi gótikus barokk temploma a főtéren a városháza szomszédságában áll. A 65 m-es őrtoronyból bővített kegytemplom különleges falfestménnyel csábítja a turistákat.

Gótikus templom az egykori őrtoronyból


Városháza

Szökőkút a városháza előtt

Rokokó homlokzat az 1738-as évekből
Homlokzati festészet a reneszánsz idejéből
A szó szerint is sokszínű város...






Vörös torony még a középkorból

Egy 1322-es győztes csata tiszteletére
Egykori hercegi kastély


A hercegi kastély gabonatárolója
Szent Jakab templom

Sétánk közben ezen az őszi hétvégén jól esett egy kávézóban a meleg napsütésben megpihenni, a várost magunkba szívni, elmélkedni, emlékezni...

Tulajdonképpen nem “csak” kávézó, ahová kiültünk, a Wasserburger Backstube egy pékség-cukrászat-étterem egyben. Nagy a torta- és süteményválaszték, vasárnapokon brunch-ra várják az éhezőket (minden nap nyitva vannak!) ebédelni is lehet a hétköznapi - de nem épp mindennapi - péksütemények vásárlása mellett.



Év vége felé járunk, rövidülnek a nappalok, hamarabb sötétedik. Hazafelé ajándékul még egy színes naplementét is kaptunk...






 

2012. november 10., szombat

Őszi emlékek...

"Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája. Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel.
Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk."

Márai Sándor