"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. szeptember 9., péntek

1400 m

A szeptember első hétvégéjét mi mással ünnepelhettük jobban, - kellenek a hétköznapokba is az ünnepnapok - mint egy túrával a hegyekbe. Egy "nagyobb" túrával a megszokottnál. Vége a forró nyári napoknak. Ez már az ősz íze, színe, illata - meg kell nézni, át kell élni.



Még a pajkos nyár elsuhan mellettünk
De már távolodó háta fel-feltűn
Messziből felsejlik ősznek alakja
Aranyló haját a szélnek kibontja” 
Timea Knebel: Még a nyár


Célunk a Chiemgauer Alpokban magasodó Hochgern hegy (1748 m) Enzianhüttéje volt az 1400 m-en.
Marquartstein település erdei parkolójából indultunk (646 m), de van több lehetőség is a megközelítésre. Az apró zúzalékos úton kezdetben elég jól lehet haladni, később néhol vannak nehézségek.

Túra térkép a Hochgernben, mi az 1-es utat követtük



Az útszéleken most borultak igazán virágba a fecsketárnicsok. Már messziről hívogattak a kéklő harangfejeik, melyek füzérekben sorakoztak a levéltöveken.

Fecsketárnics

 
Egy aszatféle vendégekkel

Enyves zsálya

Harangvirágokban is gazdag az Alpok. Ha jól sikerült beazonosítanom, akkor most épp a széleslevelűek lilás harangjait fotóztam. Ez alkalommal találkoztam először fehér változataikkal is.

Harangvirágok





Szemesedik a mogyoró és pirul a csipkebogyó az erdők alján is.

Mogyoró

Csipkebogyó

Rengeteg szurokfű
   

Néha jött egy kis szellő és belekapott a szélfújta termések bóbitáiba, vitte őket messzire.


Ismét találtam finom illatú fenyőágra telepedett zuzmót. E két növény illategyüttese bódító varázs, vetekedhet egy parfümmel. Sokáig magammal vittem, majd visszaadtam a természetnek.

Zuzmó fenyőágon
 
Unterwössen települése


Tiroler Ache

Meleg volt magas páratartalommal. A távoli fotókon jól látszik, hogy a hegyek a pára homályában vesznek el, gyakrabban kellett szusszanásnyi pihenőket tartani. Felbukkant az első hütte, a nyelvetpróbáló nevű Agersgschwendt-Alm. (Hat mássalhangzó egymás mellett!) Mégis úgy döntöttünk, hogy itt most nem rasztolunk, megyünk tovább. Szerencsére a fogadó után erdőn át vitt az út, ahol árnyasabb és kellemesebb volt a menet.



Melegünk volt :-)

Egy sziklatömbön magas facsoport, alatta egy feszület, emlék egy famunkás halálára. Gyakran találkozni szerencsétlenül járt munkások vagy turisták emléktábláival, sőt gyakori a villámcsapás okozta halálesetek száma is. 
Hihetetlen, hogy azon a sziklatömbön a több éves fák megélnek!




Figyelnek

"Szimbiózis"

Korallgomba

Őszbe pilledünk

Egy nedves oldalban élénk narancs-rozsdás színű foltokban ült meg a víz. Úgy tűnt a kövekből kioldódott a vas és rozsdás foltokat hagyott.




Van aki így kerül le a hegyről

Egy nem mindennapi forrás csobogása jelezte, itt felfrissíthetjük magukat. Egy hatalmas fa gyökerei alól csordogált a víz, a kövekre telepedett mohák tisztára szűrték a hideg vizet.. Ennél romantikusabb forrást még nem láttam.





A fák gyökerei közti sötét üregekben gombák



Már-már azt hittem az Enzianhüttét látom, de az még odébb volt. :-(


Itt már nagyon fáradt voltam, de még 40 perc a táblák szerint... :-O

Felettem hüttének semmi nyoma

Alattam

Mellettem

Fogyott a levegő, egyre gyakrabban húztuk meg a vizeskulacsot is, jó, hogy nem volt nagy meleg, (24-25 fok).


Unterwössen, Wössner See

Szerencsére a táj szépsége vonta el a figyelmem a túra nehézségeiről.
Elértük a szártalan bábakalácsok magasságát. Kinyílva vártak bennünket, eső nem várható - tartja a népi megfigyelés.
  

Szártalan bábakalács

Ki lakik itt?


Fáradtan felfelé néztem, mikor egy hütte teteje villant ki a zöld hegyoldal felett. Reméltem, nagyon reméltem, hogy ez már a cél, az Enzianhütte. A következő pillanatban lenéztem a lábam elé és egyetlen szál enciánt pillantottam meg. Mi ez, ha nem egy jel? :-)

 


Utolsó nekirugaszkodás és ott volt a “mi” hütténk, sőt mellette a Moaralm, a Hochgernhaus, és a Staudacher Alm is. Ennyi egy helyen!

Moaralm

Hochgernhaus, itt éjszakázni is lehet


Enzianhütte




A jól megérdemelt frissítő hamar elfogyott és az elégetett energiát is sikeresen pótoltuk. Repülőket is figyelhettünk, ebben a magasságban repkedtek a közeli unterwösseni reptérről szálltak fel.


Kár, hogy nem volt tiszta időnk



Alattunk a Moaralm
 
Amikor elteltünk a látvánnyal és újra erőre kaptunk indultunk lefelé. Ez alkalommal - és egyúttal először mióta hegyeket mászunk - történt meg, hogy lefelé a kőzúzalékon haladva egyszer csak kicsúszott a lábam alól a talaj és egy hatalmasat estem. Éreztem, hogy elveszítem az egyensúlyomat, próbáltam a karjaimmal azt visszanyerni, de a lejtő erősebb volt és már csak anyum szavai csengtek fülemben “esni is tudni kell”. Na erre koncentráltam, hogy megfelelően essek és sikerült is. Magam sem tudom, de a nagy esésben lejtőnek lefelé oldalt landoltam és nem lett semmi bajom. Még egy zúzódás sem, egy fájdalmas pont sem. Nem is értem! Azt hiszem megtanultam esni. :-)

Erdei szeder
  

12 megjegyzés:

  1. Nekem a forrás és a madártávlatból készült fotók a kedvenceim na, meg a bakancsban muskátlis. :) A többi is, csak ezek nagyon.

    VálaszTörlés
  2. Hát nem csoda, hogy elfáradtál, majd 1 km szintet emelkedtetek.
    Jaj, az a tehénke, hehehe, hogy utazik lefelé. :-D
    A fecsketárnics nagyon-nagyon tetszik nekem, kár, hogy errefelé nincs.
    Anyudnak meg felettébb igaza van, örülök, hogy megtanultál esni, még hasznodra válhat a későbbiekben. :-D

    VálaszTörlés
  3. Fecsketárnics....Gyönyörűséges!!!!!
    Az erdei szedret a mecseki túrámon ettem rengeteget, csak egy kis bibi van,hogy a sok apró magját már nem bírja a szervezetem annyira, de sebaj!
    Csodás túrátok volt most is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fecsketárnicsokat (is) itt ismertem meg, hálás fotóalanyok, annyira szépek!
      Szedret mindig szedünk, holnap pár üveggel szeretnék dzsemnek szedni.
      Emlékezetes túra volt, az biztos. :-)

      Törlés
  4. Nem semmi, mennyi pillanatképet sikerült rögzíteni a beköszöntő őszről! Nagyon jó vagy ebben :) Ez egy sajátos, szemlélődő lelkiállapot, vagy a hétköznapokban, "alapjáraton" is felfigyelsz ezekre az apró rezzenésekre?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Elvira, azt gondolom alapjáraton is ilyen vagyok legyen az hétköznap, hétvége, város, kirándulás. Ilyen szemüvegen át nézem a világot. :-) Hú, ez most talán nagyképűen hangzik, pedig nem is. :-)

      Törlés
    2. Ez nem nagyképűség, hanem pszichológiai tény :)

      Törlés
  5. Nem írom már, hogy szépek...nem is tudsz te ott másmilyent fotózni...
    De érdekesnek találtam a 33-4-5-ös fotókat, utánaolvastam, hogyan oldódik ki a kőzetből a vas. Ha érdekel valakit:
    http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_521_Talajtan/ch04s02.html
    "Mégis a víz az úr !"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos, köszi a linket, beleolvastam nagyon részletes és érdekes dolgok. Különösen a biológiai mállás tetszik. Ezt az oldalt még alaposan átolvasom.

      Törlés