"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. augusztus 7., csütörtök

A 19. századi festők völgyén át

Beérőben van valami, látni a színeken, érezni az illatokon és a nap járása sem olyan magas már.
Pirulnak, lilulnak az erdőben is a termések sorra. Hullanak a vadon növő fák termései is. Darazsak, hangyák jönnek a szaftos gyümölcsökre. Az erdőkben is kezdenek a sárguló levelek aláperegni, előfordul, hogy szárazságuk roppan a lábunk alatt. A patakok vize is egyre frissül.
Brannenburg erdeiben bóklásztunk a hétvégén, játszottunk a hangos patak vizével, számolgattuk a lassan úszó felhőket az égen.


Szeretek öreg házak között nézelődni, annyi mindent tudnak mesélni még egy távoli idegennek is. Az itteni építkezési stílus és a hozzá tartozó szokások egyébként is érdekesek számomra.




4-5 cm-es darazsak jönnek a hulló gyümölcsökre



A házak között indultunk az erdőbe, amerre egy patak csobogását hallottuk. Az éjszakai eső nyomai még látszódtak, páradús levegő vett bennünket körül.




Méteres selymes hosszú szálú békarokkák nőttek mindenütt. Ez a kevésbé jelentős növény formájával, kecsességével mindig rabul ejt. Olyan jó cirógatni. :-)

Zsurló (békarokka) és harangvirág




ördögszem

Sárga zsálya


Erdei tisztesfű
 


Gyönyörű nagyszemű som



Okos kamerám annyira okos (:-)), hogy képes felismerni mikor fotózom egy szál virágot, mikor tájat vagy épp egy arcot. A kijelzőn arc fotózásakor - és csak akkor - megjelenik egy sárga keret. Nos, a szeder gyümülcsét készültem az árnyasban fotózni és hirtelen megjelent a kijelzőn a sárga keret… komolyan egy pillanatra a kamera mögé lestem a bozótba, hátha meglátom azt az erdei manót vagy tündért, “akit” a kamera fókuszált… :-D Nem láttam meg és azóta is hiába vizsgálgatom a képet, nem látom egyiket sem rajta. Ti esetleg???


Hányszor próbáltam már tiszafát magról hajtatni, még sosem sikerült és most itt ennek az erdőnek az alján kaszálni lehetett volna a sok-sok tiszafanövendéket.



A kis pataktól elérkeztünk egy szélesebb, lépcsőzetesen kialakított hangosabb patakhoz, benne kavicsokkal, benne növő rózsaszín virágokkal.




A vízfalon túl...

 
Bíbor nebáncsvirág

 A patakban állva készítettem egy rövid csobogós videót.

 
“Csak rajtunk múlik, hogy merre lépünk,
Mi lesz a sorsunk, és lesz-e vétkünk,
Zajló folyóval úszunk az árral,
Vagy hűs pataknak gyöngytarajával.” 
Varsás Frigyes


Az erdőből kiérve elértük a festők völgyét, leültünk egy padra, párom elaludt én számolgattam a felhőket...


 



Petersberg







Ebben a bejegyzésben van egy fotó, amit valahányszor megnézek ezer meg ezer érzés és gondolat tör fel belőlem, számomra fantasztikus, hogy mennyi mondanivalót/leírnivalót takar. Valami miatt más, mint a többi... Melyik fotóra gondolok?
 

17 megjegyzés:

  1. Nem is tudom, engem a 7. fotó fogott most meg...

    a ház, ami kívülről kopott, lepukkantnak tűnő, régi deszkás, de virág van az ablakban és függöny... messziről lakatlannak tűnik, de közelről látszik, mégis élet van benne... és bennem is felvetődik a kérdés, hogy miért ott, miért úgy lakik ott valaki? Tetszik.

    az a patak szokás szerint gondolom jéghideg volt, de még a látványa is annyira csábítana a pancsolásra :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó eljátszani vele, kit mi az ami megragad és miért. :-)
      A fb-on is kommentelte vki, neki egy másik fotó az ami.

      Az a ház nem volt lepukkanva, faház és az idő vasfoga, ami látszik a fán. Gyönyörű nagy kerttel, sok virággal, játszósarokkal a gyerekeknek, és csak egy szomszédjuk van. A túloldal az erdő.

      Igen, a patak hideg volt, de ha már hosszasabban kotorászok benne kavicsok után, akkor egy idő után elviselhető. :-) Férjem belegázol, neki nem volt hideg. :-D

      Törlés
    2. már úgy értem a lepukkanást, hogy látszik: nem volt festve, gondozva a fa felülete :)
      az látszik az ablakon, függönyön, hogy - gondolom én - nem elhanyagolt a belseje...

      Törlés
  2. Békarokka? Még nem is hallottam ezt az elnevezést. :-)

    VálaszTörlés
  3. Egy ilyen erdőben biztos vannak tündérek ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad lehet, de látni még nem láttam őket.... lehet nem is ez a lényeg :-D

      Törlés
    2. Nem is az a lényeg :-) Nagyon varázslatos helyen jártál :-)

      Törlés
  4. Meseszépek a képeid ismét!
    Az ablakos, jaj, az nagyon-nagyon!
    A manót én sem láttam, pedig biztos ott volt :))
    A felhőkre először azt hittem, festve vannak!
    Nem tudom, melyik képre gondolsz...várom a megfejtést.
    Engem a vizesek varázsoltak el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A felhőket én festettem :-D

      A manókat azóta is keresem :-D

      Törlés
  5. Csodás helyen jártatok ismét, köszi a sok szép képet:-)
    Nézem , nézem azt a szedres képet, én se látok semmit, de biztos lehetett ott valami ami a mi szemünknek láthatatlan. :-)
    További szép napot, jó hétvégét kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aloha, örülök, hogy velünk tartasz. Igazad van, valami, ami a szemnek láthatatlan. :-)
      Neked is szép hétvégét!

      Törlés
  6. Olyan nyugalmat árasztanak a képeid, írásaid, hogy hihetetlen! Látszik, hogy nem itthon élsz!:D Nagy ajándék, hogy ilyen mélységekben megismerhetsz egy másik országot! Bocsánat, ha rosszul gondolom, de szerintem Te is így véled!
    A kérdésedre: az összes kép "valami miatt más, mint a többi"!:D:D Jó, jó, csak élc volt!:))) Szóval, nekem a zöld domb mögötti tájkép és Cristian Mali festménye, ami sokatmondó. Nem hiszem, hogy nyertem...:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A nyugalom belülről fakad, kell hogy onnan jöjjön. Biztos, hogy óriási szerepe van a közegnek is.
      Ha már ez az ország lehetőséget adott nekem itt élni, (második hazámnak választottam) akkor számomra természetes dolgok megismerni, megérteni. Fontos tudnom, hogy hol élek, különben nem érezném jól magam, ördögi kör a pozitív értelemben. :-) Ha van ilyen :-D

      Tiffanlda, nyertél, Te is nyertél, hisz mindenkinek mást jelent egy-egy kép. :-)

      Szóval, az én képem a 19-es, apróság-nagyság, születés-halál, mozgás-pillanat, természet és ember.

      Törlés
  7. Mifelénk a békarokkát zsurlófűnek hívják.Gyógynövény, én is használom.
    Nekem az a kép mond - nem is keveset - melyen a férjed "átnyúl" a vízfüggönyön/vízfalon. Talán ilyen lehet a távozás az életből, s ott a túloldalon is nyújtja a kezét valaki, hogy átsegítsen a legnehezebben...csak nem látod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hivatalos neve zsurlófű, igen, a nép nyelvén hívják felénk békarokkának. :-)

      A vízfüggönyös hasonlatod "mellbe vágott", köszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat, elgondolkodtat!

      Törlés