"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. október 15., szombat

Szardíniai lábnyomok 1.

Mennyi idő szükséges egy 24.000 km2 területű sziget felfedezésére? Nem tudom, egyébként is relatív, - ki hol mennyi időt szeretne eltölteni - csak azt tudtam mielőtt a szigetre repültünk, hogy az egy hét nem lesz rá elég. A cél elsődlegesen a pihenés volt az élményekben, utazásban gazdag lassan záródó év vége felé.

A sziget észak-nyugati öblében, Alghero városához közel volt a szállásunk, ahová érkezett a repülőnk is. Ezt a zöld félszigetrészt (balra fenn) jártuk be néhány nap alatt. A sziget három személyszállító repülőtérrel rendelkezik, nyugaton Alghero, keleten Olbia, délen a fővárosban Cagliari repterei bonyolítják a forgalmat.

A nyugati és déli részek homokos strandokban, öblökben gazdagok a sziklás meredekek mellett. A természet csodás a tengerpartokon, benn a szárazföldön októberben már gyakran száraz, kietlen. Nem tudom mennyiben más képet mutat ilyenkor a keleti vagy a déli part. Gyanítom a déli part homokos öbleivel hasonló lehet.


Egy hajókirándulás alkalmával lehet a partszakaszokat a legjobban megfigyelni. Alghero öblében gyenge szél csábított a fedélzetre, majd a nyílt vizen már sokkal erősebb szélben, nagy hullámokkal szeltük a km-eket a Neptun cseppkőbarlangja felé. A hajó jobb orrából szerettem volna a partszakaszt és a víz felszínét figyelni, de a szél folyamatosan nyakunkba spriccelte a sós tengert. Fedezékbe kellett vonulni, de így is árgus szemekkel pásztáztam, annak a reményében, hogy szabadon élő delfineket is láthatok. A márciusi bálnamegfigyeléshez már csak ez a vágyam hiányzott.



Irány a nyílt víz!


A partszakasz itt ritkán beépített. Elvétve egy-egy ház, gyakrabban a szigetről visszaköszönő bástyák meredeztek.




A sziget keletkezésének fantasztikus lenyomatai!





A zöld félszigethez igyekeztünk, Capo Caccia, ahol a sziklák mélyében a sziget négy hatalmas barlangjai közül a nyugati parton lévő egyetlen cseppkőbarlangot bejárjuk.  



Azt reméltem a barlang után a szikla csúcsán álló világítótoronyhoz is fel tudunk menni. Sajnos ez egy katonai központ, nem látogatható.

Hajónkkal közelítve a mészkőfalakhoz azok egyre inkább magukkal ragadtak. Micsoda erő tette őket azzá amik, a napfényben megmutatták színeiket, rétegeiket. Egy festő sem kívánhat szebb látványt!


Barlangok mindenütt



Átlátni a tű fokán
 
Elértük a Neptun barlang (Belépő felnőtt: 13,- Euro 2016.) bejáratát és a hajót irányítók szervezett és gyakorlott csapatának köszönhetően mindenki biztonságban ki- és beszállhat a nem egyszerű manőverrel. A hullámverések hatalmas erővel csapkodnák a hajót is a sziklafalakhoz. (Épp ezért is vagy a magasabb vízállás miatt nem mindig látogatható a barlang.)

 


2016. október 4., kedd

Ebéd után Regensburg óvárosában

Érdekes, a német egység évfordulójának (október 3.) hosszú hétvégéjén a bajor - türingiai - szász tartományok háromszögében jártunk. Semmi szándékos nem volt a dologban, privát voltunk úton. “Ugráltunk” kelet és nyugat között. 26 év telt el azóta, különbség még most is van.
Áthaladtunk a német egység egyik hídján, ami a Saale-folyó felett ível, Bajorországot Türingiával összekötve.
Az én fotóm nem sikerült, de a wikipédián az időszaknak és az időjárásnak is pontosan megfelelő képet találtam.



Átutazóban Regensburgban álltunk meg és egy belvárosi ebéd után nézelődtünk, míg az eső engedte. Természetkedvelők vagyunk, de egy bajor belváros mindig tartogat annyi szépséget - mégha az időjárás ellenünk is dolgozik - hogy érdemes megállni, figyelni. Az óváros már 10 éve az UNESCO világörökség része, számomra pont az i-re.

A város történelme a keltai, római időkből köszön először. Részletesebben erről akkor írok, amikor a várost is részletesebben mutatom be.
Most egy könnyű sétára invitállak!

Haidplatz a Justitia kúttal

Ebben a házban is megfordult a spanyol király, német-római császár, V. Károly, szerelme a szépséges Barbara és említésre került a falon törvénytelen gyermekük Don Juan de Austria (Ausztriai János) is.


Thon-Dittmer palota


Régi városháza erkélye
Lépcsőzetes oromfala




Góliátház, Dávid és Góliát freskójával 1570-ből

1573

Németország ma is működő legrégebbi kávéháza 1686-ból a Café Prinzess. (A párizsi Café Procope szintén ebben az évben nyílt és azóta is működik, ezt nevezik a világ legrégebbi és ma is működő kávézójának.)
Ki nem hagyhatjuk - gondoltuk -, de épp teltház volt, várni kellett volna. Ezért inkább a saját készítésű töltött bonbonokból vettünk jó pár félét és séta közben elmajszoltuk. Ti se hagyjátok ki!
 

Café Prinzess
A hagyomány él és éltetik.
150 éve népviselet
Kalapkészítő üzlet
A regensburgi Szent-Péter dóm




Bajorosságok és porzelán babák
Különleges és szép kút áll a Kohlenmarkt-on. Természetes formája az őszi levelektől narancs díszes.



Regensburg több testvérvárosa közül a magyar, Budavár. Ebbe a városba is vissza kell még térnem!

Jó volt hazaérni, a hegyek ugyan felhőkkel, de közbe-közbe napos idővel vártak.