"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. november 10., kedd

Lélekmelengető és egy régi cimbora

Neubeuern
Óriás gesztenyék
Majd két éve, amikor legutóbb ezen az úton jártunk, én azonnal megismertem akkori kísérőnket a hegynek fel. Hisz akkor is pont itt találkoztunk vele.
Mit mondjak, megmacskásodott ( a megemberesedett szinonímára ) azóta, jó kis húsban van a "várnéző micó". :-)



Finom bundácskáját megcirógatva, megdögönyözve siettem tovább a kastélyhoz.


A kastély kertjét is már igen jól ismerem, hisz gyakran járunk erre is, mégis egy várva várt kellemes bizsergő érzés mindig, amikor belépek. Azt hiszem a kert őszi arca tetszik a legjobban. Ekkor tudom a leginkább elképzelni az épületek egykori lakóit kornak megfelelő öltözetben.



A gesztenyefák hatalmas leveleiket ledobták, szárazan ropogott talpunk alatt a sok rozsdás levél. Kései babarózsaszín rózsák ölelték körül a szökőkútat. Igen csak romantikus kulissza.
 


A szikrázó napsütésben messze elláttunk az osztrák és olasz hegyekig.


A sziklába épített házak 



 
A kastély és a vár már odalentről Neubeuern főteréről

A festett házak legszebbike
Napmelengető lélekmelengető