"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. február 26., csütörtök

Újabb találkozás Tigrissel

Fotósorozat

Szia!
Hahó, itt vagyok! Hol vagy?
Lááátlak ám..
Beengedsz?
Kééérlek, engedj be...
Aaaazonnal engedj beeeee...!
Most komolyan, kellett ez a cirkusz neked..?
Sok felesleges nyávogás... hrrrr
Jól nézek ki? No, ná..
A király(nő), én vagyok! Pont
A gondolataidba fészkeltem magam... :-) höhöhö

2015. február 19., csütörtök

Téli nyomok, régi nyomok Elbach mentén

Bad Feilnbach és Fischbachau települések közt a Birkenstein hegy lábánal túráztunk. A picurka település Elbach, az azonos nevű patakjáról kapta a nevét. Első írásos nyomok az 1079-es évekre vezethetők vissza. Több régi vagy régi stílusban újjáépített ház idézi a múltat a fazsindelyes hagymakupolás templomtorony körül.

St. Andreas templom


Szeretek a bajor falvak között bóklászni, már tudom mivel találkozhatom, talán másnak unalmasan ugyanaz. Nem nekem. A faházak időjárástól megfakult színe, oszlopos teraszuk, festett homlokzatok, ablakok a múltat sugározzák. Ahogy itt mondják van benne valami urig (eredeti, őserejű) Igen, ezt érzem. 
Biztos lehet benne az erre kalandozó idegen is, hogy a szembejövő üdvözölni fogja.






Fazsindelyes madáretető
Egy része frissen vágva illatozott

Odahaza napok óta olvad a hó, errefelé ebből mi sem látszik. Hó, szűz hó, amerre a szem ellát, néhol érdekes rajzolatokkal.
Nem volt konkrét célunk aznap, csak fel a hegyekbe. Túrázók szerencséjére Bajorországban mindenütt táblák, túrajelek irányítják az úton lévőket. Még azokat is, akik a nagy semmibe indulnak...





Sípályák









A tábláknak köszönhetően hamarosan elértük a Schwaiger Alm fogadó faházát. A bejáratnál szívélyes invitálás, mellette tábla: kerthelység… és mi oda vettük az irányt. Páran ültek az asztaloknál, az u alakú kert hóval borított volt, csodás kilátás nyílt a völgyre, a szemközti hegyekre, arcunkba szikrázó nap tűzött.

Schwaiger Alm





Visszafelé, ahogy a nap letűnőben volt egyre hűvösebb lett, szaporáztuk a lépteinket.

Ők persze nem fáztak



Nyugodalmas naplementét

2015. február 17., kedd

Talán tél vég

Komáromi János: Tél-vég ?

cseppekre szakad a jégcsap
kövön koppan dús napsugár
arcomra szállnak
tavaszi árnyak
telet üldöz a didergő határ

szívemből bomló rügy sarjad
velem takaródzik a Nyár
ujjam közt pereg
növekvő meleg
mosolyra húzódik vértelen száj

szemerkélnek téli könnyek
mohás sebek fák oldalán
törzsbe rótt évek
fájdalmas-szépek
a napokat órákká mardosták

fehér-teher egyre könnyebb
föld issza vad Tél bánatát
nyálkás sár-árnyak
virágra várnak
göröngy idézi szirmok illatát

sívó-dermedt faágak közt
levélhozó Tavasz bujkál
rügyhozó lobok
cinke-dallamok
ébred az alvó elfut a Halál