Első autós utunk a sziget legészakibb csúcsán elterülő fővárosába Rodoszra vitt. Oszmán neve Rodos, olasz neve Rodi nem véletlen maradt fenn a mai napig is a köznyelvben. A több évszázados török uralom, az olasz fennhatóság a fasizmus alatt mind formálta a város képét, nyomai a mai napig láthatók. 1948 óta a sziget ismét Görögországhoz tartozik és 40 évre rá 1988-ban lett a főváros óvárosa az UNESCO világörökség része.
A tengerparti város három nagy kikötővel büszkélkedhet. (Érdemes egy napot csak a kikötőkben eltölteni!) Kisebb-nagyobb hajók, luxusyachtok, óriás többemeletes óceánjárók mellett hadihajókat is megcsodálhatunk, van sok szép kavics is és más érdekesség...
|
Rodosz Emborio-kikötője |
|
St. Nicholas világítótorony az Emborio-kitötőben |
|
A világítótorony három szélmalommal |
|
Motívum, ami gyakran visszaköszön |
|
Emborio-kikötő |
A Holland America Line - ahogy a nevében is benne van - egy holland-amerikai luxushajó társaság, amelyet dubrovniki kirándulásunk alkalmával ismerhettem meg először két igen kedves holland házaspár által. (15 féle hajótípussal négy kategóriába sorolva járják a világ tengereit, óceánjait)
|
Holland America Line egy hajója |
|
Szinte már homokos az Akandia-kikötő partja |
|
Egy hadihajó |
A Mandráki öböl kikötőjét már Krisztus előtt 400-ban kiépítették és a mondák szerint itt állt a “Rodoszi kolosszus” egy 32 m magas bronzszobor, az ókor egyik csodája a hét közül. Sajnos a szobornak nyoma sincs, viszont a város címerállata egy szarvas pár „Elafos és Elafina“ hűen őrzik a kikötőt a mai napig is. Gyakran látni itt a padokon horgászó helyieket.
|
Elafos és Elafina |
|
Így nézhetett ki a kolosszus |
|
Posta |
|
Kormányzói hivatal |
|
Kormányzói hivatal |
|
Yachtklub |
|
Murat Reis dzsámi |
|
Kaszinó |
|
Aquarium, ami nem bizonyult megnézésre érdemesnek |
Felértünk a hal formájú sziget legészakibb csúcsára, ahol mindig nagy szél fúj az Égei-tenger felől. Csodás kavicsos strand, napozók és egy horgászt figyeltünk, aki egymás után kapkodta ki a halakat.
|
Odaát Törökörszág |
|
Illatos plumériák |
|
Fikuszmatuzsálemek |
|
szökőkút |
A tenger áttetsző színe sarkall egy üvegfenekű hajós kirándulásra a kikötők öbleiben. Talán fél órás volt az út, először követlenül a part mentén, majd később igen gyorsan a vizet tépve bement velünk a hajó a tengerre. Remélve, hogy láthatunk a 9 m mélységig valami igen érdekeset.
|
Hajók a Mandráki kikötőben |
|
Indulás |
|
Az üvegaljzat |
Amikor fel kellett menni mindenkinek a fedélzetre, leülni és jól megkapaszkodni, akkor felkapcsolt a kapitány turbóra és szeltük a hullámokat az Égei-tengeren. Élvezet volt! (A török partok csak 10 km-re vannak, akár át is ugorhattunk volna...)
|
gyorsulunk |
Apró halakon, egy nagyobb halon, némi tengeri uborkán, tengeri sünön és kőgolyókon túl igen sok szemetet, dobozos italok flakonjait, horgászhálót láttunk. (Felnőttjegy 5,- Euro 2014)
Az óvárost körülölelő erődítmény falai mellett autóút vezet, de gyalogosan is körbe lehet járni. Több kapu (11) enged be ma már keresztülszelni a város utcáit, amelyek nem olyan keskenyek és sikátorosak, ahogy vártam.
Az óvárost körülölelő védőfal melletti árokban ott hevernek a régről használatos kőgolyók, a falakon egykori címerek.
A belváros sok utcácskája, tere kaviccsal van kirakva, ahogy azt már Olaszországban, Máltán, Boszniában megszerettem. Itt mívesebbnél mívesebb alkotásokkal találkoztam, a sziget több településén jellegzetes. Többnyire fekete-fehér, de olykor vörös kövek díszitik a talajt a lábunk alatt.
A legszebbeket Lindos városkában találtam (erről később). Érdekelne, hogy hogy készült ez annak idején, hogy kezdtek neki, milyen séma alapján dolgoztak, mi motiválta őket a mintára.
|
Kavicsos, árnyas utcák |
Az utcák színesek az üzletek, boltok, tavernák, kávézók kínálatától. Mindenki árul valamit. A turisták invitálását csak itt a fővárosban tapasztaltuk. Udvariasan szólítanak le, ajánlják a betérést és azt is megköszönik, ha válaszolunk és nem-et mondunk. Az üzleteknél - ellenben Törökországgal - nem szólítanak le, hogy vásároljál ezt-azt, nem akart senki semmit ránk tukmálni, ami enged a bámészkodásra. Érdekes, mert elég török maradt itt a régi időkből. (Úgy tűnik ez nem is török, hanem inkább arab szokás? Egyiptomban is jellemző volt.)
Minden kapható nyilvánosan, ami nem erdeti, "márkás" parfümök 2,50 Euro-ért, "márkás" ruhaneműk, cipők 20,00 Euro-ért… stb. :-(
Már az időszámításunk előtt virágzott a rodoszi kerámia és arany kézművesség. Ennek nyomai még most is láthatóak. Nagyon szép görögös motívumokkal ellátott amfórák, kerámia tányérok, színes kerámia termékek vehetők szuvenírként lépten nyomon. Talán nincs is utca a fővárosban, ahol ne lenne egy ékszerbolt, szebbnél szebb arany és ezüst ékszereknél. Az erős orosz turizmusnak/igénynek köszönhetően itt is - ahogy más görög szigeteken is - sok szörme és bőr üzlet található. Messziről elkerültük ezeket az árudákat, nincs egy cent sem amivel támogatnánk a szörmeárusítást.
|
Tengeri szivacsok minden mennyiségben |
A művész utcákban nagyon jó portrékat készítenek személyről, fényképről. Egymás után ülnek a rajzolók és várják a turistákat.
|
Művész sétány platánfákkal |
|
:-) |
|
Hogy kerül a tök a platánra..? |
|
A macska az autó tetejére..? |
|
Egy szomorú papagáj a kalitkába..? |
A gyakori frissítőket ajánló betérőket mi is gyakran látogattuk. Egy pohár frissen facsart narancslé 2,50 - 6,00 Euroba kerül, attól függően hol járunk a szigeten. Egy alkalommal muszakát ebédeltünk salátával a fővárosban, másszor pedig gyrost szalmakrumplival és pitával, salátával, amit finom rodoszi/görög borokkal vagy sörrel lehet leöblíteni. Több épület tetejét használják ki egy taverna vagy kávézó kialakítására, így szép a kilátás is. Az árak elfogadhatóak( 10,- Eu alatt), bár kétségtelen, hogy a főváros a legdrágább. Kisebb településeken jóval olcsóbban lehet fogyasztani. Minden ízlett, amit ettünk és frissen volt készítve. Ahol a muszakát ettük a pincér mikor megtudta, hogy magyar vagyok magyarul köszönt. Egyébként sehol nem hallottam magyar szót, nem találkoztunk ez idő alatt magyar turistával.
|
Hangulatos udvara egy tavernának |
|
Néha a veszély odaföntről leselkedik ránk :-) |
|
Rodosz "rózsájának" termése, a gránátalma |
|
Ebéd a tetők felett, héttérben egy fehér török dzsámi |
|
Szintén egy étterem a török negyedben, háttérben az óratorony |
|
Szulejmán dzsámi |
|
Az egyetlen pontos óra közterületen amit láttam :-) |
|
Egy belvárosi hotel zöld/virágos bejárata |
|
Narancs, pálma és hajnalka |
|
Szulejmán dzsámi |
A kerámia hagyománya visszaköszön a házfalak számtábláiról is, mind más, színes. A szállodánkban a szobák is kerámiaszámozást kaptak. Vannak üzletek, ahol meg is lehet venni a különböző színes mozaikszámokat.
A fővárosban sok a kóbor macska, kutya. Jámbor állatok, többnyire aludtak egy árnyas helyen, bizonyára jól vannak tartva, mind jó bőrben voltak. A macskák pofácskája sokkal markánsabb, mint felénk, tigrises vadóc külsőt mutattak.
A belvárosban, de az óvároson kívül egy fontos csomópontja ma is az egykori agóra központ, mely az olaszok által lett átépítve orientálisra. Számos kávézó, étterem, üzlet várja az ide látogatókat.
|
A városi erőd |
|
A Nagymesterek Palotája felé |
|
A palota előtti gótikus bejárat |
|
Nagymesterek Palotájának bejárata |
|
A máltaiak által épített palota |
|
A palota belső udvara |
|
A homokkőfalak kincsei |
Egyik kapun ki a másikon be, egyik bástyán ki a másokon be...
A tengerbe nyúló félszigeten követve a város kőfalát elérjük a Naillac tornyot, ahonnan szép kilátás nyílik a kikötőkre. Itt tömörültek afrikai nők és férfiak, akik több mint tolakodóan kéregettek, leszólítottak. (Óvatosnak kell lenni!)
|
Naillac torony felé |
|
A város kőfala a Naillac toronytól |
|
Naillac torony |
|
Lesben állva egy kócsag |