"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. október 23., csütörtök

Rodosz, a napfény szigete 2.

Nyaralásunk elsődleges célja a pihenés volt, a semmittevés, hisz odahaza egész éven át úton voltunk. Mégis elképzelhetetlen számomra, hogy egy más országban járok és azt nem próbálom meg valamelyest megismerni. Hisz mindig érdekel a vegetáció, az emberek, a szokásaik némi történelmi múlt. Így három napra béreltünk egy autót, hogy hatékonyabb felfedezőútra is mehessünk.
Az első felfedezés természetesen a közvetlen tengerpartra vezetett.


Korbácsliliom
A zöld erdős-cserjésen át vezető hegyoldal a tengerig azonnal megérintett finom tuja- és fűszerillatával. Ehhez társult a virágzó tamariska bódítása.




Szamócafa
Híoszi pisztáciafa
A magas növényektől mentes részeken alacsony sokszor szúrós cserjék már mind elvirágoztak, többnek már csak a tüskéje látszott. Mégis, ahogy jobban körülnéztem rengeteg hagymás növényt láttam lengedezni az állandó szélben. Olykor a kövek, sziklák között csak egy-egy szál. Másutt tömegesen meredeztek. A korbácsliliomok szépsége lenyűgözött.

Korbácsliliom erdő







A tengerparton, ami többnyire finom apró kavics - már-már homok, de jól maszírozta a talpam - fehér csillagvirágok pompáztak. Hihetetlen, ebben az ödeségben is van pompa! 
 
Tengerparti nárcisz vagy homoki liliom
 
Csendes kis öböllel rendelkezett a szálloda, mindig fújt a szél, ami kellemessé tette a klímát. Amikor 29 fokot mutatott a hőmérő sem éreztük 26-nál többnek.
Az öböl bal és jobb szélén is volt egy-egy a tengerbe nyúló kis félsziget, amire jó volt begyalogolni. Az egyiken (elefántsziget) egy megmászható szikla is állt és a kövek, amiket ott találtam igen különlegesek és sokfélék voltak. Sok helyütt lehetett látni az egykori lávafolyások nyomait.
A sziklaelefánt örködött felettünk… :-)







A mi elefántunk :-)
Finom apró kavics




Minilagúnák, kimosások, rajzolatos kövek, tengeri élőlények, apró halak… többször bóklásztam itt. Noná, hogy nem bírtam ki kavicsgyűjtés nélkül, hogyan is - igaz Orsi? - mikor olyan szépek, simára csiszoltak, különlegesek. A markom mindig tele volt. (készültem, külön vittem egy zacsit a kavicsoknak).





















 




Jó volt esténként a kőelefánt közelébe (ezen a videón különösen jól látszik) kiülni, a naplementét nézni, elmélkedni, hálásnak lenni, hogy még ezt is mind megélhetem, a tenger locsogására figyelni, eggyé lenni a kövekkel, láttam magam előtt mit fogok a gyűjtött kavicsokból készíteni, terveket szőni.

                                 

Vicces, csak idehaza vettem észre a videón, hogy egy rákocska bemászott a képbe. :-) 
Egyébként csak kevés csigát, kagylót vagy rákot találtam.


 


Kavics a homokban :-)