Induláskor a mosolygós piros pipacs biztatott, szép idő lesz aznap, a völgyben húzódó reggeli felhőpaplanokat a nap hamar magához szólítja és kitisztul az alpesi táj.
Így is lett, hamarosan a felhőket a főn váltotta, szép kilátást biztosítva.
Brannenburg, Sankt Margarethen kápolnától indultunk 630 m-ről. A terv az 1050 m-en álló Breitenberg Hütte volt, aztán picit több is lett…
Az út meglehetősen meredeken indult, köves és a sok esőtől megázott talaj olykor igen csúszós is volt, néhol dagonyás. Vándorbot nélkül vettem ismét az akadályokat, így sokszor eszembe jutott, hogy mennyivel könnyebb lett volna, ha...
Egyre fejjebb haladva tágult a tér, messze elláttunk a környező településekre, az Inn folyóra, a havas hegycsúcsokra.
 |
| Giling-galang... |
Rengeteg virág pompázott, sárgák, lilák, ciklámenek, fehérek. Van szebb a májusi természetnél itt Közép-Európában…?
 |
| Kedves turisták jártak erre... |
 |
| Még 20 perc és ott vagyunk |
Amikor kitikkadva megérkeztünk a Breitenberg Hütte-hez (egész végig meredek az út) a közeli Hochsalwand hegy csúcsánál ismét felhők gyülekeztek. Reméltük, mire kipihenjük magunkat és elköltjük frissítőnket eltűnnek a semmibe és lehet tovább is haladni.
 |
| Hochsalwand 1625 m |
 |
| Ez a bakancs már kivándorolta magát |
 |
| Már elhagytuk a Breitenberg Hüttét |
 |
| Irány a piros jelzés Rampoldalm felé |
Megörültem ebben a magasságban a még pompázó tavaszi enciánoknak. Először csak egy-egy fej mutatta magát, majd egész telepek kéklettek mindenütt.
 |
| Tavaszi encián |
Az útnak ezen a szakasza volt számomra a paradicsom maga. Egy ideig virágszőnyegekkel borított mese-erdőn át haladtunk, mocsaras telepek ebben a magasságban, ahol megannyi gólyahír...majd amikor a tisztásra érve körbe lehetett pillantani és a látvány.., a napsugaras hegyoldal, az olvadó hóból alácsobogó patak, fenyőrügyek, mezei virágillat ÉS az alpok királynője a tölcséres encián is rám mosolygott, úgy éreztem nincs akivel most cserélnék.
 |
| Élet az élet után |
 |
| Mocsári gólyahír |
 |
| Erdei ibolya |
 |
| Szellőrózsa |
 |
| Erdei kankalin |
 |
| Hegyi imola |
 |
| Kosbor |
 |
| Turisták más nyomai |
 |
| Tölcséres encián |
 |
| Az Alm, kb. 1.200-1.300 m |
Az Almig egy kacskaringós út kerülővel vezetett. Rövidíteni szerettünk volna, és egy jóval meredekebb szakaszt választottunk... másztunk felfelé… közel álltam a négykézláb való mászáshoz. Fogyott a levegőm, a szivverésem a füleimben dübörögtek, lábaim nem akartak már mozdulni...
"Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel," (Radnóti Miklós)
 |
Sikerült!
 |
 |
| Megérkeztünk ca. 1.300 m-re |
Tovább az 1.600 m-ig, egy másik kirándulás lesz!
Visszafelé már nem a meredek hegyen mentünk le, a lankásabb kacskaringós szakaszt választottuk. Ennek köszönhetően egy fenyő matuzsálemre bukkantunk. Többszáz évesnek tűnt, magas volt, széles átmérőjű, földig érő ágas-bogas, iszonyatos gyökerekkel és szépen rügyezett. Megpihentünk földig lógó ágai alatt. Az jutott elsőre eszembe, micsoda védő karok, ha most esne esernyőként is jó szolgálatot tenne.
 |
| Fenyő matuzsálem |
 |
| Gyönyörűséges |
A lefelé menet nekem általában könnyebb, mint a felfelé kűzdés. Ezen a terepen azt kell, hogy mondjam a folyamatos fékező testtartás 700 m szintkülönbség alatt legalább olyan fárasztó tud lenni… izomláz programozva. :-)
Még egy meglepetés várt ránk lefelé. Már vagy 8-9 éve, hogy utoljára láttam a természetben szalamandrát. Azóta várom, hogy újra lencsevégre kaphassak egy példányt. Aznap sikerült ez is, és micsoda egy szép kifejlett példány volt!
 |
| Szalamandra |
Megérkezve örömmel estünk be a Kraxenberger fogadóba, ahol egyszer a különös gúnárral találkoztunk. Ólomsúlyokként zuttyantunk le a kerthelység székeire. Gúnarunk ugyan nem jelentkezett, de barátnője Kormosorr próbált bennünket a lábunkról levenni, ami ugye egyáltalán nem volt nehéz… fentebb említett okok miatt is. :-)
 |
| Kormosorr |
 |
| Próbálkozás a férjemnél... |
 |
| majd nálam... :-) édespofa |
