Tavaly
karácsonyra egy különleges meglepetést kaptam a páromtól, három nap
Párizsban, a szerelmesek városában - karácsonykor. Nagyon örültem a meglepetésnek, sok időm nem is
volt gondolkodni - december 23-án tudtam meg - csak gyorsan össze
kellett pakolni a másnapi induláshoz.
Már a repülőút is nagyon jó
volt, München még szürke hűvös télies fogadtatása után, Párizsban kellemes 8-10
fok volt, télnek-hónak nyoma sem. Vöröses naplementében érkeztünk a párizsi Charles-de-Gaulle repülőtérre.
|
A felhők alatt még München |
|
Landolás Párizsban |
A
francia karácsonyi forgatagban próbáltunk orientálódni a szállodánk
felé. Minél többet szerettünk volna a városból, az ott élőkről ez alatt a
pár nap alatt megismerni, ezért szóba sem jöhetett a “taxiba ülünk és a
szállodánál kiszállunk” variáció.
A kevés angol és
még kevesebb francia nyelv tudásunkkal próbáltuk először az automatánál
a RER
jegyeinket megváltani... Biztos, ami biztos alapon először az
információ hosszú sorát vettük célba. Nem is kellett sokáig várnunk,
jött a kedves-türelmes egyenruhás fiatalember, kiszólított bennünket a
sorból és készségesen segített a jegyvásárlásnál, hol mire szálljunk
fel, hol kell átszállnunk stb. Kellemes meglepetésként ért bennünket,
pedig ez még csak a kezdet volt. A szállodát keresve is több járókelőt
megkérdeztünk és mindenki segítőkészen magyarázott, aztán mikor három egyenruhás
biztonságiőrt kérdeztem a szállodánk legrövidebb megközelítési
módjáról, akkor elámultunk... Készségesen "googliztak" a mobiljukon, majd az egyikőjük kiugrott az autóból
leállította a legközelebbi autóbuszt, elmagyarázta a sofőrnek, hogy mi
hova szeretnénk eljutni - “felrakott bennünket a buszra” :-) - és
kellemes karácsonyt kívánt. A buszsofőrnél jegyet sem kellett váltanunk,
a kívánt helyen megállt és mutatta az irányt, hogy merre találjuk a
szállodánkat...
Joyeux Noël !
Este a szállodában tanulmányoztuk útikönyvünket, mi fér bele röpke városlátogatásunkba, milyen útvonalon haladjunk.
A Notre
Dame, az Eiffel-torony, Louvre és a Champs-Élysées, a Diadalív
mindenképpen szerepeltek a listánkon. Ébredés után hamar megreggeliztünk
- amolyan franciásan...:-S - és bevetettük magunkat a városba!
|
A Szajna partján |
|
Háttérben a Notre Dame székesegyház |
|
Igazságügyi Palota |
Gyerekkoromban nagy hatással volt rám Victor Hugo: Hunchback of Notre Dame
( A púpos/A Notre Dame-i torönyőr) 1939-es fekete-fehér feldolgozása.
Nemcsak a színészek előadásmódja, hanem az épület, a Notre Dame maga.
Készültem a találkozásra és a várt hatás nem maradt el...elbűvölt.
Hosszú sorok vártak a bejuthatásra karácsony első ünnepén. A francia
televízió élő adásban közvetítette a karácsonyi misét. Az a hangulat, az
orgona zenéje, a fények, az illat, az épület csodaszép faragott
kőcsipkéi, homlokzata, ablakai, letisztult gótikus stílusjegyei a mai
napig bennem élnek. Meghatározó és különleges élmény volt számomra,
mindkettőnk számára. Elfelejtettük az időt, csak a pillanatnak éltünk...
|
Notre Dame |
|
Karácsonykor a Notre Dame előtt |
|
Kígyózó sorok |
|
"Miasszonyunk" |
|
Sejtelmes fények, meghitt hangulat |
|
Az orgona |
|
Színes ablakok |
|
Szikrázó napsütésben |
|
Ragyogó napsütésben karácsonykor |
Meglepő módon a sorok gyorsan haladtak, nem kellett sokat várni a bejutásra. A belépés ingyenes, egy jótékonysági automata érmeket kínál a támogatásra.
|
Limitált kiadás 2011-ből |
A
téren a várakozó látogatók nagyrésze az odagyűlő galambokat és
verebeket etette. Egy piros kabátos, pomponsapkás lány hamar magára hívta a figyelmet, minden fotóst
gépének használatára ösztönzött.
|
Kézből evő szelíd galambok |
Utunk a “szent folyó”, a Szajna mentén haladt tovább, - természetesen a szerelmesek hídján keresztül.
|
Megszámlálhatatlan szerelmi-lakat |
|
:-) |
|
Széles hidak, sugárutak |
|
A Louvre felé |
|
A közismert üveg kupola |
|
A parkon túl az Eiffel-torony magaslik |
|
Jardin des Tuileries parkja |
|
Amikor a hóhért akasztják alapon... |
|
Őt fotózta |
|
Óriáskerék a Concorde-téren |
|
A végtelen Concorde-tér |
|
Obeliszk a Concorde-téren |
|
Irány a Champs-Élysées és a Diadalív |
Hó
hiányában a Champs-Élysées karácsonyi vásárában a faházakat hófehérre
festették - téliesítették. Az utca mindkét oldalán kínálták az árusok a portékáikat,
finomságokat.
|
Gofris bódé |
|
Sajt félék megszámlálhatatlan mennyiségben |
|
Füstölt halak |
|
Vadhúsok, szalámik, sajtok |
|
Óriásserpenyőben sülnek a finomságok |
Az illatok hatására is meg kellett kóstolnunk egy francia ételt a tartiflette-t.
Burgonya, hagyma, szalonna, sajt, creme fresh alapanyagokkal készült.
Helyenként változó elkészítéssel biztos más és más ízhatással, akár jó
is lehet. Mi nem lettünk rajongói ennek az ételnek, pedig az alapanyagok
jók.
|
Hatalmas serpenyőnyi francia tartiflette |
|
Német specialitások..... :-) |
Legszélesebb
és legnagyobb presztizsű sugárút Párizsban a Champs-Élysées. Minden
közismert márka, cég képviselteti itt magát. Többek közt egy volt
munkaadóm is...
|
Egykori munkaadóm |
Miután
mi nem tartozunk a “márka-freakek” közé történhetett meg a következő.
Míg a breakdance utcai művészek műsorukkal, sportos-dinamikus
mutatványaikkal szórakoztatták az utca járókelőit és bennünket is,
egyszer csak egy távol-keleti csoport sikongására, ujjongására lettünk
figyelmesek. De nem az utcai táncosok miatt volt a nagy ováció,
fényképezés... Előre mentem a tömegben, hogy láthassam és
lencsevégre vehessem én is a szenzációt... No, ez volt a szenzáció a
mandulaszemű turistáknak:
|
Louis Vuitton |
Sokkal érdekesnek találtuk a Champs-Élysées más épületeit, érdekességeit. A táncosok fantasztikusak voltak.
|
Ügyes breakdance-esek |
|
Karácsonyi díszítés |
|
Abercrombie & Fitch |
Hamarosan elértünk a Diadalív kapujához. A Champs-Élysées másik oldalán irányba vettük az Eiffel-tornyot.
|
A Diadalív előtt |
|
Belső boltozata |
Az Eiffel-torony felé haladva egy különleges épületre lettem figyelmes...zöld-ház, lélegző ház.
|
Öko-ház (?) |
Igyekeztünk, mert sötétedés előtt szerettük volna A tornyot megnézni!
|
Eiffel |
Utolsó állomásunk az esti fénybe borult Invalidusok épülete, ahol Napóleon és annak családja is nyugszik.
|
Invalidusok |
Sok
mindent láttunk, sok szép dolgot élhettünk át pár nap alatt is, a
Concorde-téren ettük a legfinomabb gofrit, amit valaha is kóstoltunk, a sok érdekes művész (festő, rajzoló) a Szajna partján, a lüktető város, széles utcák, hidak, gyönyörű épületek, az
emberek az utcán és a metrókon nagyon udvariasak.
Tudjuk, hogy mi
mindent nem láttunk még, miben szeretnénk még elmélyülni! Párizs visszavár, és mi menni fogunk!!!