A Zugspitze (2.962 m) nevét gondolom mindenki ismeri, hallotta már. Németország legmagasabb pontja, majd 3.000 m-ével nem csak a síelőket vonzza. Rengeteg külföldi turista is szívesen látogat el a természetes hóval ellátott hegyek világába.
 |
| Kép forrása |
Spontán döntésünk nyomós oka, a tökéletes időjárás is volt. Szikrázó napsütést ígértek, mínusz 2 és 5 fok között, ki kellett használni!
Az évvégi síugrás egyébként is sok látogatót vonzott, így nem München felől, hanem az Innsbruck felé tartó autópályát választottuk. A reggeli napsütésben Innsbruckot körülölelő és fehéren fénylő havas hegyek látványa mindig gyönyörködtető. Viszont jóval kevesebb volt a hó a megszokottnál.
Nem időztünk Innsbrucknál, a város után letértünk az autópályáról. Korábban, mint terveztük (Zirl) és egy szerpentínes úton a hegyekben egy pihenőre megálltunk. Az olaszos (? :-S) fogadó tetőteraszáról, ahogy panorámaablakos belsejéből szépséges kilátás tárult elénk az Inn-völgyének egy szakaszára és az Alpokra. A fogadót csak a kilátásért tudom ajánlani, a hűvös és “élettelen” fogadtatás nem hagyott bennünk “idevisszakelljönni” érzést.
 |
| Inn-völgye |
 |
| Még fátyolos a völgy felett |
Messziről látva és elhaladva a sánc, a tömeg és a hőlégballonok mellett hamar megérkeztünk Garmisch-Partenkirchenbe. Szikrázó napsütés - ahogy ígérték - nagyszerű!
 |
| A város felett egy modern léghajó |
Tovább autózva a hegy túloldalára az Eibsee felé, ahol a felvonó és a fogaskerekű visz fel a magasba. (Kombijegy - akár a felvonóra, akár a fogaskerekűre és a gleccserfelvonóra - felnőtt: 44,50 Euro 2016.) Felfelé a felvonót választottuk a kilátás miatt, majd este sötétben lefelé a fogaskerekűt (nincs kilátás, alagúton át közlekedik).
 |
| A felvonóhoz |
 |
| A csúcs, oda tartunk |
A felvonós közlekedés szervezetten, kísérővel történik, némi információval németül és angolul. Lehetőség van kérdéseket feltenni. A tömeg gördülékenyebb szállítását, egy oldalon be- majd túloldalon kiszállással segítik, különös figyelemmel idősre, gyerekre, mozgáskorlátozottra. A szokott német precízió szerint, ahogy odafenn a különböző emeleteken is.
A felvonó kabinjának megkarcolt üvegén keresztül sajnos nem lehet szép képeket készíteni, de a szabadból aztán igen!
 |
| Eibsee félig befagyva |
Felérve a csúcsra át lehet szállni a gleccserfelvonóra, ami pár perc alatt átröpít a gleccserélmény útra, ahol síelni, szánkózni is lehet. Meglátogathatunk egy kis kápolnát, szétnézhetünk a panorámakilátón, több mint 400 Alpok csúcsot csodálhatunk meg és kifeküdhetünk napozni, lehet étkezni. Egy téli paradicsom.
Kilépve a felvonó kabinjából a tűző nap a fehér havon vakítóan szikrázott. Síkatalógusba illő felhő nélküli kék ég tette teljessé a képet a gleccserszinteken.
 |
| A gleccser munkálta |
Sokan voltak a gleccsereken, de nem volt tömeg. Az embereken túl rengeteg havasi csóka ugrándozott, repkedett és kéregetett. Egyik-másik olyan szelíd lett, hogy kézből evett.
 |
| A csúcs |
 |
| A csúcstól kissé lejjebb a környezetvédelmi kutató állomás |
Sokkal több havat vártam. Nagyon száraz volt eddig az idő idefenn is és sajnos ennek is köszönhető a tragédia, ami szilveszter éjjel történt a közeli Jochberg-ben. Két hegymászó (?) tüzet gyújtott, ami aztán elharapódzott és nem tudták eloltani. Oltás közben az egyik több métert lezuhant, megsérült. Kimentették, de a 100 ha erdőterületet két napi oltással sem tudták megmenteni.
Melegítőnek egy kiadós levest vettünk magunkhoz. A kiszolgáló nagyon kedvesen mesélte a hosszú munkanapok (reggel 7-től este 7-ig ha kell) után is, hogy napi 5-6.000 embert szoktak étkeztetni. Megtudtuk azt is, hogy az utolsó fogaskerekű 16 órakor meg le, de az érdeklődésre való tekintettel van, hogy este 8 vagy 9-kor megy le az utolsó vendégekkel a járat. Fenn nem marad senki, csak azok, akik ott éjszakáznak.
A nap igyekezett tovább, tűnt el a hegy túloldala felé és az árnyékban igen hideg lett hirtelen. Elindultunk mi is a fogaskerekű felé. A sorban várakozva két fiatal magyar állt mögöttem. :-)
 |
| Garmisch karácsonyi fényei |