Az Urschlauer Achen folyó párhuzamosan haladt gyalogutunkkal, olykor közvetlenül a partján, néhol távolabb tőle.
Egy helyen szép pöttyös magányos pisztrángot láttam a folyóban hűsölni. Talán aludt is, mert amikor órák múlva visszajöttünk még mindig itt tanyázott.
 |
| Sebes pisztráng nyugalomban |
Egy lankás részen kerámiakészítő lakik, gondoltam visszafelé bekukkantunk hozzá. Aztán egy vargakanyarral egy másik úton tértünk vissza autónkhoz és csak idehaza jutott eszembe, hogy ő sajnos kimaradt. :-(
Tábla jelezte egy hatalmas fogadó mellett, közeleg a meseerdő.
A fogadó szomorúan és üresen állt, a sörkertje kihalt, a padok porosak, nem is olyan régen még használhatták, a bútorzat, a függönyök az elszáradt cserepesvirágok szomorút sejtettek. Pedig milyen kár, 2011-ben felújították. Tövében csobogó patakocska és egy ugrás a varázserdő.
De ez az erdő egészen más!
Tábla jelzi kialakulását. Egy 300 m magasról leomló hatalmas kőomlásnak köszönhetően keletkezett még a 13. században. Barlangok, hasadékok jöttek létre, fák dőltek ki, melyeket az idő folyamán a moha, páfrány és borostyán burkolt be. Igen magas a páratartalom a fák alatt és labirintusos a környék. Biztos cipőben ajánlott a környék. Lépjünk csak be a mesevilágba...
 |
| Egy hídon át hív az út |
 |
| Kettéhasadt kőtömbök |
 |
| A szerencsebarlang |
 |
| Mindent belep a moha |
Néha a hatalmas kőtömbök repedései alatt/között furcsa érzésem támadt, ha most ez megmozdulna, de hamar elhessegettem e gondolatokat.
 |
| Puha óriásfák |
 |
| Ki az erősebb? A fák vagy a kövek? |
Már-már láttam a tündéreket, manókat, koboldokat és egyéb mesehősöket, de egy zajos család visszarántott a valóságba. :-)
Az erdőben mindent a természetre bíznak, feldolgozza, megújítja önmagát. Természetvédelmi terület.
Egy röpke pihenő után elértük a kis vízesést, a Nesslauer vízesést, melyet csak a fák közül felülről lehet megszemlélni. Alattunk a tátongó mélység.
 |
| Nesslauer vízesés |
Kiérve az erdőből egy kis kápolna az erre tévedőknek, itt élőknek.
Visszérve elhaladtunk egy pihenőhely mellett - a patak túloldalán a ruhpoldingi szabadidőpark - ahol akár szalonnát is lehet sütni, grillezni. Már messziről füst jelezte itt valaki megéhezett. Odaérve láttuk is egy magyar csapat lakomázott a grillről.
A visszaúton egy kis kitérővel a közelben egy régi harangöntő működött. Ma már múzeum. A múltja az 1600-as évekig vezethető vissza. Pechünkre vasárnap zárva volt, bemenni nem tudtunk. Pedig érdekes lett volna! Az utolsó itt dolgozott kalapács és fegyverkovács 1960-ban halt meg. A műhelyt egy hatalmas víz hajtotta kerék működtette és túlnyomóan harangokat készítettek a tehenek nyakába, de köszörűsi teendőkről is ismertek voltak közel és távol.
Az emlékművédelem allatt álló múzeum hétfőtől péntekig látogatható.
 |
| De jó lehet itt lakni... |
 |
| Sisakvirág |
