Berchtesgaden hegyei között húzódik egy kanyargós szoros vízesésekkel, Almbachklamm. Egy tv műsorban láttam, azóta szerettem volna élőben is megélni, végigjárni.
Nagy meleget ígértek aznapra, gondoltuk a vízesések mellett a szorosban elviselhető lesz a hőség és barátainkkal nekivágtunk az útnak.
Berchtesgadentől 10 percre (autóval) a Kugelmühle fogadója volt a start és a Theresienklause lett volna a cél, majd vissza. Erről később.
Könnyű túra, ca. 200 m szintkülönbség, csak a nedves, csúszós részekre kell figyelni. Tériszonyosoknak nem ajánlom! Az út többnyire korláttal biztosítva van, több lépcső, hidak vezetnek felfelé, néhol alagutak.
|
Kugelmühle |
|
Start alul középen, cél fenn középen |
A 3,00 Eurós belépő a rendszeres karbantartásért, a biztonságért igen elenyésző ár. A természet, a csend, a (fel)friss(ítő) levegő megfizethetetlen. Ráadás a flóra és fauna!
|
Almbachklamm - a szalamandrák völgye |
Reméltem, hogy szalamandrát is fogunk látni, ha nem is kapitális példányokat - itt ugyanis gyakori a 20 cm-es példány is - de legalább egy kicsit. Az esély rá minimálissá csökkent, nagy meleg, napok óta eső hiány, mind rontott a helyzeten.
Ezt a sárga foltos, mérgező anyaggal védekező kétéltűt németül Feuersalamander-nek hívják. Feuer tüzet jelent, nevét azért kapta a tűzről, mert a középkorban azt hitték róla, hogy ha a tűzbe dobják, akkor azt kioltja. Micsoda barbár babona, jó hogy valamelyest “megvilágosodtunk”.
|
Az első szalamandra, vagy 2 m hosszú... :-) |
Figyeltem az erdő alját és először vadon növő erdei cilkámenekre bukkantam. Hónapokig nyílnak nyártól késő őszig.
|
Erdei ciklámen |
|
Kevés víz az Almbach patakban |
|
Az elsőt én építettem |
|
Irány a szoros! |
A sziklákon csorgott alá a víz, melyet a mohaszőnyegek szűrőként tisztítanak, fantasztikus formákat mutatva. A kőzet többnyire mészkő és dolomit, rokon tulajdonságokkal. Mégis a dolomit lényegesen több magnéziumot tartalmaz, aminek keménységét, durvaságát köszönheti, nem fog elkarsztosodni. Hátránya, hogy fagyponton hamar szétmálik. Ennek oka, hogy a szorost minden év májusával nyitják meg, addig a rögelszállítás, az utak tisztítása, a hidak megerősítése egy rendszeres feladat az itt élőknek, hogy a kirándulók az év hátralévő részében biztonságban túrázhassanak.
|
Csorog a víz a sziklafalakon |
|
Nem gyönyörű? |
|
Gömbölyűre kimosott sziklákban öblök |
|
Havasi bérclapu, hamarosan teljes pompában nyílik |
|
Törpe harangvirágok |
Volt, hogy az út a sziklák alatt haladt, ahonnan a nyakunkba csöpögött a hűs frissítő.
Hihetetlenül tiszta víz szaladt alá a szorosban. Nagy mennyiségben különösen szép smaragdzöldes színe csillogott a napfényben. Feljebb haladva a napon egyre melegebb volt, jól esett a vízesésekben megmosakodni. Egy kis *lagunában* térdig belemerészkedtem, jó volt magamat lehűteni, de nem tartott soká, jöttem is ki, igen csak hideg volt a víz. Voltak bátrabbak, ők alá is merültek. Csapatunk többi tagja (németek) nem próbálták ki a vizet. :-)
|
Nagy páratartalom, mohás fák |
|
Sötét lila erdei harangláb |
|
Kiváló ásványok |
|
Zöld szem |
|
Nőszőfű, még bimbós állapotban |
Egy árnyasabb részen hirtelen egy csodára találtam. Most először láttam apró erdei turbánliliomot. Apró kis virágai tüneményesen húzódtak meg a magas fűben. Tudtátok, hogy hagymáját Szibériában megeszik?
|
Erdei turbánliliom |
|
Egy alagút, 166 cm belmagasság |
A sűrűbb füves hegyoldalakban rengeteg apró fehér virágot fedeztem fel. Igen hasonlatosak a díszgyertya virágaira. Idehaza aztán azonosítottam, az ágas homokliliomról van szó.
|
Ágas homokliliom |
|
Egy orchidea vadon, szúnyoglábú bibircsvirág |
Elérkeztünk egy hegyoldalhoz, ahol végig tűzött ránk a Nap. Alig árnyék, csak hőség. Nem segített a víz sem, a cappy a fejünkön sem. Vissza kellett fordulnunk, nem kockáztattunk. Megbeszéltük, hogy nyár végén befejezzük ezt a túrát a kitűzött célig. Hisz szalamandrát sem láttunk, talán legközelebb sikerül az is! Vissza a Kugelmühle fogadóhoz.
A fogadó egy régi hagyományt őriz és mutat be. Sosem hallottam még erről, nagyon érdekes!
A márvány kövekből kisebb nagyobb darabokat választanak le, beillesztik egy kőmalomba és a víz erejét felhasználva őrlik, csiszolják golyóformára. E szakma/foglalkozás 1683-ra nyúlik vissza és az egyik legősibb Bajorországban.
A fogadó melletti kioszkban megvehetők a kisebb nagyon csiszolt márványgolyók. Nincs két egyforma, mind unikát.
|
A kőmalom termékei |
|
A parkolóban az autó hőmérője 42 fokot mutatott... |