Advent

Békés első adventet kívánok minden Olvasómnak!

“ Nézem a dérlepte mogyorófaágat,

ahogy a néma köd megüli a tájat,

ahogy a cinege ide-oda ugrál,

keresi a nyarat, de csak telet talál.

Kint fagyos alkonyat, istenadta hideg,

de idebent simogat a bársonyos meleg,

adventi gyertyának a biztató lángja

őszülő lelkemnek titkos kapuit lassan nyitogatja...

Mert, ahogy egyre nő száma éveimnek,

mind drágább lesz a múlt, kedvesebb szívemnek,

féltve őrzött kincset az idő múlása

s adventek ideje fényesre csiszolja.

…

Akkor csak sejtettem, mára már bizonyos:

mindig a jelen, nem a jövő a fontos,

addig kell együtt örülni, míg lehet...

kísérd utunkat, de ne csak Adventkor, jóság, szeretet! ”

Zelenka Brigitta: Az én Adventom

Chiemsee az enyészet havában

Hideg szelek, ködös napok járnak a Chiemsee felett is, búszúzkodik az ősz. A tó most kisértetiesnek tűnik, eltűntek az őt körülölelő acélkék hegyek. Kopár fák, magányos hajók, tollázkodó, síró sirályok.

Az álomtakaró lep el mindent, az enyészet hava uralkodik...

A semmi felé

Sorakozó

"November kapui megnyílnak,

s beömlik rajtuk a köd,

száraz völgyét, vékonyka csemetefáit

áztatja késve jött eső..." 
Bisztray Ádám: November kapui 

Őszi pillanatok

Apró pillanatok sorozatom őszi képei

Még mindig a rómaiak nyomdokán egy egykori paradicsomba

Tavasszal írtam a közelünkben lévő St. Leonhard forrásról és egy egykori római településről. Most ősszel visszatértünk pár órára egy ismételt körútra és ezennel is új dolgokkal lettem gazdagabb.

Inn

Érdekes a tavaszi képeket az őszi színesebb képekkel összehasonlítani. Mennyi harsogó szín, mennyi élet van a mostani képekben még az akkori ébredezőkhöz képest.

Az Inn partja tele virító imolákkal, tiltakozásul, a tél még odébb van.

Röviddel munkagépek jártak ismét itt, lánctalpasok nyomai az iszapos homokban. Aggódó szemeim rajtuk. Két varjú keresgélt és károgott (rajtam kívül :-)) a környéken, a frissen döngölt talajon. Messziről egy birkanyáj érkezett az ártér egy tavacskájához. Szomjasak voltak a kis barik is.

Inn kavicsok

Fantasztikus színű nádas

Kései szitakötő

Elmentünk a St. Leonhard forrásig, ahonna egy új úton vettük az irányt visszafelé. Célzottan, mert már egy rég figyelt barokk épületet szerettem volna közelebbről is megnézni.

A fák mögött elbújva

Rég nem ül már itt senki

Feljárat a toronyházba

Információs táblákról lehet megtudni, - idehaza is utána olvastam -, hogy az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején egy “Inn paradicsomot” hozott itt létre egy Thomas Gillitzer nevű kereskedő, tenyésztő, termelő, utazó. A barokk stílusú pici kastély körül nagy park szökőkúttal, halastóval, faiskolával, gyümölcsössel, sőt pálmaházzal működött itt anno. Mára már csak a kastély maradt meg (magánkézben, nem látogatható) és a toronyház, aminek a pincéjében volt a hűtőkamra az eladásra szánt halaknak. A haltenyésztés viszont még most is működik. Milyen kár, hogy eltűnt ez a kis nyugalom szigete az Inn tövében! Szívesen visszacsöppennék ennek az évezrednek a fordulójára, pont ide.

Lazac és pisztráng tenyészetek

Az Inn ezen szakaszán működik itt kertészet, marha-, birka-, haltenyészet, gyümölcsösök adnak zamatos termést, itt az ősrégi (gyógy)forrás, római ásatások és nem beszélve az érintetlen folyóparti vadvilágról.

Egyre jobban megértem az itt lakókat és szimpatizánsaikat, akik a magasépítésű autóút ellen tiltakoznak, amit e térség fölé terveztek.

MerkenMerken