 |
| Inn |
Érdekes a tavaszi képeket az őszi színesebb képekkel összehasonlítani. Mennyi harsogó szín, mennyi élet van a mostani képekben még az akkori ébredezőkhöz képest.
Az Inn partja tele virító imolákkal, tiltakozásul, a tél még odébb van.
Röviddel munkagépek jártak ismét itt, lánctalpasok nyomai az iszapos homokban. Aggódó szemeim rajtuk. Két varjú keresgélt és károgott (rajtam kívül :-)) a környéken, a frissen döngölt talajon. Messziről egy birkanyáj érkezett az ártér egy tavacskájához. Szomjasak voltak a kis barik is.
 |
| Inn kavicsok |
 |
| Fantasztikus színű nádas |
 |
| Kései szitakötő |
Elmentünk a St. Leonhard forrásig, ahonna egy új úton vettük az irányt visszafelé. Célzottan, mert már egy rég figyelt barokk épületet szerettem volna közelebbről is megnézni.
 |
| A fák mögött elbújva |
 |
| Rég nem ül már itt senki |
 |
| Feljárat a toronyházba |
Információs táblákról lehet megtudni, - idehaza is utána olvastam -, hogy az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején egy “Inn paradicsomot” hozott itt létre egy Thomas Gillitzer nevű kereskedő, tenyésztő, termelő, utazó. A barokk stílusú pici kastély körül nagy park szökőkúttal, halastóval, faiskolával, gyümölcsössel, sőt pálmaházzal működött itt anno. Mára már csak a kastély maradt meg (magánkézben, nem látogatható) és a toronyház, aminek a pincéjében volt a hűtőkamra az eladásra szánt halaknak. A haltenyésztés viszont még most is működik. Milyen kár, hogy eltűnt ez a kis nyugalom szigete az Inn tövében! Szívesen visszacsöppennék ennek az évezrednek a fordulójára, pont ide.
 |
| Lazac és pisztráng tenyészetek |
Az Inn ezen szakaszán működik itt kertészet, marha-, birka-, haltenyészet, gyümölcsösök adnak zamatos termést, itt az ősrégi (gyógy)forrás, római ásatások és nem beszélve az érintetlen folyóparti vadvilágról.
Egyre jobban megértem az itt lakókat és szimpatizánsaikat, akik a magasépítésű autóút ellen tiltakoznak, amit e térség fölé terveztek.
MerkenMerken
