Visszahúz a szívünk a szigetre, több okból is. Ősszel jártunk ott, elnyíltnak véltem, mégis mennyi sok szép és érdekes növényre találtam még a kopár sziklák között is.
 |
| Datolya |
 |
| Hibiszkusz dupla |
 |
| Hibiszkusz szimpla |
 |
| Pluméria/frangipáni |
 |
| Sétányrózsa |
 |
| Murvafürt/bouganville |
A csend, a nyugalom, a tenger hangja és illata, a kavicsos tengerpart, a meleg szél, a napsütés, a finom ételek.
A keleti és déli tengerparti városkákon többször is áthaladtunk, a sokat emlegetett Faliraki, ami nekünk nagyon turistás jellegű volt, Afantou, Kolympia, Archangelos, Kalathos, Lardos, Pefki nem voltak annyira jelen a görögös hangulatok, ahogy azt más szigetekről láttam, olvastam.
Utolsó nap utolsó óráiban még lementünk a tengerhez búcsúpillanatokat venni és a strand egy bájos kis virággal mondott nekünk viszlátot.
A maradandó emlékek mellé a begyűjtött magok és kavicsok azok, amik az érzést és az emlékeket tovább éltetik majd bennem.
Amit nagyon sajnálunk, hogy kimaradt az a két sziget Symi, aminek szépsége Lindos-hoz hasonló, és Nisyros a zöld vulkáni sziget. Ezen kívül érdemes lenne a nyugati partvidéket is felfedezni, a Pillangók völgyét június-szeptemberben, amikor a csíkos medvelepkék párzása zajlik, a március-árprilisi orchideák virágzását, az olajfák illatozását. Aztán ott vár a Monolithos vár az Akrymiatis-hegyen, Rodosz legmagasabb hegye Attaviros, az 1.215 m-el és és és… ok van bőven Rodoszra visszamenni!
 |
| Viszlát Rodosz! |
