"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"
2016. május 30., hétfő
2016. május 29., vasárnap
A Müncheni botanikus kert 2.
Külföldön járva, főleg más éghajlatú országokban örömmel fedezem fel az otthonról például szoba- vagy kerti növényként ismert különlegességeket. Őshonos helyükön sokszor gyomnövény, útszéli növendék az, ami nálunk díszes, becses cserepes.
A következő érdekesség amit megláttam, annak európai változatát igen kedvelem. Gyakran készítek belőle finomságokat. Egyértelmű is volt első látásra, hogy ez a növény a mi rebarbaránk rokona. Az óriásrebarbara Chile és Argentína területén őshonos, ott is fogyasztják. Az óriás jelzőt azért kapta, mert akár 2,5 m magasra is megnőhet. Simán alá lehet bújni eső előtt. Itt még nem nőtt akkorára, hogy ezt alkalmazni is tudtam volna és a tüskés levelei nem is voltak bizalomgerjesztőek. Viszont megint szerencsém volt, mert épp virágzásba indult. Nagyon különleges a virágzata is.
Óriásrebarbara |
Elvirágzó hunyor |
Primulák |
Csengőbojt kezdi a virágzást |
A rododendron erdő után elértem a tavat és mellette a kis dombon létrehozott Alpinum-ot, a havasi kerteket.
A következő növénynél is elidőztem. Tudom, hogy láttam már, egész pontosan emlékszem arra a völgyre, ahol először fotóztam. Vissza is kerestem a blogomban, itt láttam majd három évvel ezelőtt. Sajnos nem tudom megnevezni, mert a táblácska mellette egy másik növényhez tartozik.
Kellőképpen mindig más arcát mutatja az Alpinum, a több éves bokros, erdős részekhez képest.
Lejőve az Alpinum dombról haladtam a Goebel úton tovább.
Karl Eberhard von Geobel egy botanikus volt az 1800-as 1900-as évszázadfordulón. Megalapítója és igazgatója a Müncheni Botanikus kertnek.
Elértem a rovarok pavilonját, ahol a már több helyről is ismert rovar-hoteleket is kiállították. Egyszerű elkészíteni akár használt dolgokból, bárki tehet egyet a kertjébe.
Reggel, amikor elindultam az esőben eszembe jutott Anthony de Mello spiritualistától egy idézet. Pontos szövegre nem, csak a lényegre emlékeztem, most rákerestem.
“Egy öreg zarándok ballagott a Himalája hegyei közt, amikor csikorgató hidegben elkezdett esni az eső. Egy fogadós megszólította:
- Apókám, hogy fog maga ebben az időben célhoz érni?
Az öreg vidáman válaszolt:
- A szívem már ott van, ezért a testem többi részének könnyű követnie.”
Így volt.
És itt a rovarok pavilonjában visszaköszönt egy másik gondolat AdM-tól.
“ A boldogság, mint egy pillangó, vadássz rá és ő elillan előled, ülj le és ő a válladra telepszik.” Anthony de Mello
Újabb téma az ökológiai osztály. Négyszögletű megtervezett ágyások, középen aranyhalas-tavirózsás medence - ahogy a Nagy Könyvben meg vagyon írva. Itt rendszeres átültetések történnek évszaknak megfelelően.
Araukária |
Innen már csak egy ugrás az üvegházak területe. Trópusi növények és különlegességek 15 termen keresztül. Egyedül az orchideaház volt átalakítás miatt zárva. Kaktuszok és pozsgások fogadtak a melegházak legelején.
Inkaliliomok |
Nagyon örültem, amikor a virágzó kapribogyófát megláttam, amit tavaly a Garda-tónál ismertem meg először, fotóztam és azonosítottam be.
Kapribogyó virága |
Egy Euphorbia |
"Csillag" fa |
Míg odakinn az eső nehezítette a fotózást addig a trópusi és a pálmaházakban a párás levegő. Mennyivel egyszerőbb a szabadban fotózni, ha süt a nap!
Bambusz |
Elérkeztem abba az üvegházba, ahol a napom célja állt, a titánbuzogány. Gondoltam majd tömeg lesz és várakozhatom. Ehhez képest rajtam kívül két látogató volt akkor ott.
A világ legnagyobb virága, akár 3 m magasra, gumója 50-90 kg-osra is kifejlődhet, Szumátra a szülőhazája. Külsőre nem csak nagysága miatt impozáns, szép formája is tetszetős. “A latin név a görög amorphosz (formátlan), phallosz (pénisz) és titan (óriás) szavakból származik.” Wikipedia.
Mérete mellett a legnagyobb jellegzetessége a szaga vagy inkább a bűze. Ez a virág nem finom illatú, inkább hasonlít a szaga a döglött halhoz, melyet már 3 m távolságból is lehet érezni.
A kála formájú virág (egy családba tartoznak) teljes kinyílására - ma már tudom - még egy hetet kellett volna várnom, de időben nem fért már bele. Így még nyílatlan állapotában láttam és bizonyára nem volt előnytelen, semmi szaga sem volt.
Titánbuzogány |
Beszélgettem az egyik kertésszel, ő mesélte, hogy a müncheni példány 10 évvel ezelőtt nyílt utoljára. Kérdeztem, hogy szerinte mikorra várható a kinyílt állapot, nem foglalt állást, de izgatott volt ő is.
Egy hétre rá, hogy ott jártam mondta be a helyi rádióadó, hajnalban kinyílt a titánbuzogány és a nagy érdeklődésre való tekintettel éjjel 24 óráig látogatható az üvegház míg nyílik. Ez 2-3 napra tehető. Majd estére olvastam a kert weboldalán, hogy a nagy látogatásnak köszönhetően az üvegház ajtajának állandó nyitogatása a virágot megviselte és délutánra a közepe lekonyult. Nem is értem, hogy miért az ajtóba állították a cserepet. Meg is lepődtem mikor beléptem és ott állt közvetlen előttem.
Ebben az üvegházban a titánbuzogányon kívül sok különleges szépséget, formát is láttam.
Egyszerű és fantasztikus |
Csodálatos! |
Hatalmas kancsóka |
Egy medinilla |
Mimóza érintetlenül |
Mimóza az érintésem után |
Skarlátvörös végzetcserje |
Begóniákból és broméliákból is többféle faj látható. Talán sokan felismerik szobanövényeiket.
Itt egy kis tavacskában kékes halak is úszkáltak.
Ismét egy érdekesség egy páfrányszerű növény levelein fejlődő új növények. Bámulatos a természet!
Diplazium proliferum |
Rengeteg új élény, információ vár még itt a Müncheni Botanikus kertben.
“Ami számodra értelem, cél, azt senki nem fogja helyetted felfedezni.” Anthony de Mello
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)