Ahogy az előző bejegyzésben említettem, Kisbéren a mini Magyarország megtekintése után indultunk a Kiskastély múzeumába. Az út a lovarda és a Batthyány-kastély mellett vezetett.
 |
| Magyar Királyi Lovarda Kisbér |
 |
| Wenckheim Béla szobra |
A Királyi lovarda épülete előtt áll Wenckheim Béla báró lovas szobra. Vele szemben az egykori Batthyány-kastély. Legutóbb kórházként működött, mára üres és sajnos elég elhagyatottan máladozik, némely ablak kitörve. E kastély kertjében állt egykor az előző bejegyzésben már említett Neptun szobor.
 |
| Batthyány-kastély, ma üresen áll |
“Az 1800-as évek elején egy nagyszabású, közel 42 hektáros angolpark épült a kastély körül.
1830 körül Joseph Klieber bécsi szobrásszal nagyméretű Neptun-szobrot készíttetnek kőböl. A szobrot a kert egyik nagy látványossága, a vízesés fölött helyezték el.
Észak-keleti irányban erősen lejt a terep az épülettől mintegy 150 méterre folyó patak felé. A patak túloldalán nagy mészkősziklákból mesterségesen kialakított domb van, amely az akkor divatos hűtőzőt rejti magába. A dombról szép visszatekintés volt a kertre és a patak túloldalán, az emelkedőn álló kastélyra.
A kastély déli szárnyáról kitekintve a tó csillogott, a híd és a vízesés látszott. A park déli részén terült el a kb. 5 hektár nagyságú mesterséges tó, déli csücskében hosszú szigettel. A tó és a patak között híd vezetett át. A híd északi oldalán a híd téglaíves grottája alatt mintegy 4 m mélységben négy lépcsőfokon több méter szélességben zuhogott le a víz. Itt helyezték el a Neptun-szobrot. A zsilip szegmensíves nyílását két sorban domborművek díszítették.”
(idézet a wenckheim pont hu oldalról)
Csodálatos lehetett fénykorában! Remélem hamarosan felújítják a kastélyt és a hozzá tartozó angolkertet is, sajnos ma az sem árulkodik arról milyen szép is lehetett egykor.
A kertben felfigyeltem egy mellszoborra, rajta a név Kozma Ferencz. Nem tudtam róla semmit, de hamarosan kiderültek dolgok.
Az egykori angolkert mára hatalmasra nőtt gesztenyefáinak gyertyás virágai mutatták az utat a Kiskastély felé.
 |
| Kozma Ferencz |
A Kiskastély, ahol Kisbér Város helytörténeti gyűjteményét lehet megtekinteni, az egykori Ménesparancsnokság épületében található. Akár városi múzeumnak is nevezhetjük ezt a részletes gyűjteményt.
A kiállítás a régészeti leletektől a középkori okleveleken és más írott források fotómásolatain, térképeken, az egykori Batthyány-kastélyból származó tárgyakon, pl. a híres ménes egykori verhetetlen lovának, Buccanernek a csontvázán, az általa és utódai által elnyert serlegeken át kellő részletezettséggel és változatossággal, mégis sűrítve tárja látogatói elé Kisbér történetét.
 |
| Az előkertben versenylovak családfái |
 |
| Egy kihalt fa törzsének dekoratív megmentése |
 |
| A múzeum bejáratában fogad |
 |
| Avar kori igen jó állatopú leletek |
 |
| Batthyány Kázmér, Kisbér utolsó földesura |
A helytörténeti rész után következett a kisbéri lovak és lótenyésztés története.
Mivel csak mi voltunk a látogatók egyéb kérdésekre is válaszokat kaptunk a múzeumgondnoktól. Így tudtam meg a mellszobrot ábrázolózó Kozma Ferencről is egyet és mást.
Kozma Ferenc az 1800-as évek végén a méntelepeket újjászervezte, Bábolnán tiszta arab, Kisbéren telivér angol, Mezőhegyesen és Fogarason többféle kitűnő fajtákat hozott be, s e nemes fajokból elárasztotta az országot elsőrendű ménlovakkal.
Az interneten így ír róla a Nemzet Lap-és Könyvkiadó egy archívumában:
“A XIX. század utolsó harmada volt a magyar galoppversenyzés és lótenyésztés aranykora. A külkereskedelem harmadik legjelentősebb exportcikke a ló volt. Egész Európában az elegáns fogatba magyar lovat fogtak be. A látványos fellendülés Leveldi Kozma Ferenc érdeme, aki 1868-tól haláláig, 1892-ig a Földművelésügyi Minisztérium lótenyésztési ügyosztályát vezette. Kozma Ferenc nem tett mást, mint Széchenyi István szellemében munkálkodott, igazolván, hogy a „legnagyobb magyar” a lótenyésztés terén is váteszi előrelátással bírt. Kozma Ferenc az 1878-as párizsi világkiállítás idején megkapta a francia becsületrend tisztikeresztjét. Szerény, hivatásának élő ember volt, vagyont nem gyűjtött, hagyatéka csak gazdag szellemi javakból állt.”
(Archívum Magyar Nemzet)
 |
| Kincsem |
 |
| Kincsem apja |
Szemléletes makett mutatja be, hogy nézett ki az méntelep és környéke az 1800-as évek idején.
Belépő a múzeumba még nincs, szintúgy, mint a mini Magyarország makettparkjában. Természetesen kíváncsiak voltunk a mostani lovardára is, de lovakat odakinn akkor épp nem láttunk.
A kellemes kisbéri kiruccanás után meglátogattuk még a család egy baráti házaspárját, Balogh József fafaragó művészt és feleségét Császáron. Már régen jártam náluk és megcsodálhattam az azóta készült szépséges munkáit és ajándékul mit is kaphattam… egy faragott lófejet nyakláncnak. Ezúton is mégegyszer nagyon köszönöm!
