Elmaradással, most épp eső után (meg eső előtt) írom ezt a bejegyzést az esős napokról.
Itt tanultam meg, hogy rossz idő nincs csak rossz öltözet. Ezért esőkabáttal felszerelve indultunk a Niederaudorf menti Auerbach patak mentén. A kis lépcsős patak megduzzadt és hangosan zúgott alá a Wendelstein hegyről, melyet a felhők gondosan eltakartak.
Auerbach
Egy vízlépcső
A természet megélésében talán a leginkább az eső utáni nedves illatokat szeretem… a földét, az avarét, a kövekét, a fák kérgéét, a levelekét, az erdei gyümölcsökét.
Hamarosan az első erdei szamócák illata csapta meg az orromat. Ez a leírhatatlanul kellemes fűszeres gyümölcsillat a borsónyi bogyók elfogyasztásával éri el a katarzist bennem. Befészkelte magát az agyamba, beégett és talán (remélhetőleg!) sosem feledem. Nagyon szeretem a kerti epret is, de azt hiszem, nincs az a zamatos kerti eper sem, amelyik eléri az erdei szamócák ízvilágát. Minden bizonnyal az ásványi anyagokban gazdag erdei, hegyi talajnak köszönhető.
A napsütötte patakparton - ha süt épp a nap :-) - volt belőlük bőven.
Amiből ilyenkor eső után szintén sok van, azok a csigák, azok rokonai, barátai, egyéb ismerősei... Különböző színben, nagyságban, ingósággal vagy anélkül csupaszon.
Egy vízirigó tollászkodott egy kövön. Félénk, nem igen enged közel magához.
Szemesedik a mogyoró
és a bükk is
Elnyílóban a bodza, a salamonpecsét és a kosborfélék is.
Bodza
Salamonpecsét
Idén is rengeteg az erdei tündérfürt és a különböző színű haranglábak.
Bármerre járunk a világban a növényzet, az állatvilág az első helyen szerepel nálam. Most itt, Andalúzia nyugati csücskében valami megváltozott egy időre.
Az épületeik, házaik lenyűgöztek bárhova mentünk! Az itteni stílusok keveredése, a finom színek - homok, cappuccino, fehér és kék - domináltak mindenütt. Orientális, mór stílusjegyekkel fűszerezve, nem beszélve a szebbnél szebb azulejokról, az andalúz színes falicsempékről.
A jól kiépített kerékpárutak és további települések felfedezése vonzott. Így két kerékre pattanva indultunk el szállodánk környékét bejárni.
Az orientális elemek szállodánkban is jelen voltak. Az európai és keleti stílusok keveredése adta számomra az egész pikantériáját.
A legközelebbi település Ayamonte mintegy 13 km-re volt tőlünk. A bő 20.000 fő lakosú városkát a Guadiana folyó választja el a szomszédos Portugáliától.
Kedves, csendes hétköznap volt. Néhány turista és több helyi lakos tevékenykedett az üzletekben, fagyizókban, éttermekben. Kényelmes, könnyed tempó, természetes invitálás.
Ayamonte kikötője
:-)
Angustias templom
Kisebb dinnye nagyságú paradicsomok
Csodaszép gyógyszertár
Az utcákon, az üzletek előtt elahaladva és betekintve ami ismét feltűnt mindkettőnknek az a tisztaság.
Ahol a bicókat béreltük egy holland férfi a lelkünkre kötötte, anélkül el ne menjünk haza, hogy Ayamonte-ban a Plaza de la Laguna terén ne jártunk volna. Megígértük. Mennyire igaza volt!
Plaza de la Laguna
Az azulejokban gazdag tér szép befejezése volt egy hetes nyaralásunknak. Szívembe égett örök élmények.
