A keleti Chiemgau-Alpok egy látványos kirándulásra invitált. Jó három éve jártunk itt utoljára és az olvadó hó nem sok látnivalót engedett akkor.
Ezen a ragyogó napsütéses napon nekivágtunk az egykori sószállító-utak egyikének-másikának. Az 1300-as évek közepén ugyanis Bad Reichenhallból itt a hegyek között szállították málhás állatok hátán a sót Münchenbe.
Az árnyas erdőből indultunk, ahol a Weissbach még csendes és apró kis vízesésekkel bucskázik alá. Nagyon jó kerékpárút is van, sokan két keréken indultak neki.
 |
| Weissbach patak |
 |
| A sószállítók nyomában |
Hamarosan elértük a gleccserkert lekoptatott szikláit, mely a 305-ös út felett magaslik (Inzelltől Berhtesgaden felé).
Az erdőben loncféle nyílt és terjesztette finom illatát, az ajlnövényzet is pompázott.
Leértünk a hegyről és a műút túloldalán visszakanyarodva közvetlen a Weissbach-patak partján folytattuk utunkat.
A melegben pihenés képpen egy Kneipp kúrát vettünk a patak vizében. A víz olyan hideg volt, hogy a kavicsok taposása sem okozott gondot, a víz hőmérsékletét jéghidegnek érzékeltem, a kavicsokat egyáltalán nem. Megszárítkozva, aztán visszabújva túracipőinkbe igen kellemes volt menetelni.
Egyre hangosabban hallatta magát a patak, közeledtünk a nagy vízesések felé.
A fák mögül a fehéren habzó víz robajjal tűnt elénk..
Alig vártam, hogy közelebb érhessek, hogy alámehessek, hogy érezzem az apró vízcseppeket az arcomon.
